Német elutasítás

Angela Merkel német kancellár tegnap elutasította azt az amerikai követelést, hogy Németország küldjön katonákat Afganisztán déli, harcoktól dúlt régióiba is. A vita árnyékot vet a közeljövőben Münchenben megrendezendő biztonságpolitikai konferenciára, de jelzi azt is, hogy a végóráit töltő amerikai kormányzat egyre kevésbé tudja rákényszeríteni akaratát szövetségeseire.

Franciák délre? Franciaország fontolgatja, hogy katonákat küld Afganisztán déli részébe, hogy segítse a kormányellenes tálibok elleni harcban az ott állomásozó kanadai erőket. Egy kanadai küldöttség tárgyalásokat folytat erről pénteken Párizsban – jelentették be Vilniusban francia és kanadai tisztségviselők, akik az észak-atlanti szervezet védelmi miniszteri tanácskozására érkeztek a litván fővárosba. Franciaország mostanáig nem volt hajlandó harcoló alakulatokat küldeni Afganisztán déli részére, ahol ádáz harcok dúlnak az afgán kormányellenes erők és a NATO-alakulatok között. (MTI)

Merkel nyilatkozatában hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy Afganisztán egyes régióit illetően „különböző veszélyeztetettségi kategóriákról” beszéljenek. Merkel ezzel arra a közelmúltban előterjesztett amerikai követelésre utalt, hogy Németország ne csak Afganisztán nyugodtabb északi részén állomásoztasson katonákat, hanem a tálibok által erősen ostromlott déli tartományokba is küldjön katonai egységeket.
Németországi tudósítónk jelentése szerint a nyílt ütésváltás elmaradt ugyan a NATO védelmi minisztereinek Vilniusban lezajlott megbeszélésén, de Robert Gates amerikai védelmi miniszter minapi szavai a védelmi szervezet megosztottságát illetően továbbra is kényes dilemma elé állítják a németeket. A müncheni biztonsági konferencián, majd az április elejei bukaresti csúcstalálkozón tovább növekszik majd a Berlinre gyakorolt nyomás az Afganisztánban állomásoztatott Bundeswehr-egységek létszámának és feladatának kibővítése érdekében. Megfigyelők szerint a Berlin és Washington közötti ellentét a NATO szerepének eltérő felfogásából adódik. Amíg Washington a tálibok elleni harcot helyezi előtérbe, addig a német kormány az újjáépítést, az afgán erők kiképzését.
A fokozódó nyomás vezetett oda, hogy a kancellár felhagyott eddigi visszafogottságával, és visszautasította Washington kritikáját, kiemelve a német hadsereg nyújtotta támogatás jelentőségét az északi országrészben. Merkel hozzátette: „Semmi értelme sem lenne annak, hogy a Bundeswehr egységeit ide-oda ráncigálják.” A kancellár erélyes fellépése segített a védelmi miniszternek, akire a követett stratégia védelmének feladata hárul a mindennapokban. Franz Josef Jung a hadsereg eddigi feladatvállalásának ismételgetésével igyekszik válaszolni a kritikákra: hangsúlyozza a Tornado felderítőgépek, a Transall szállítógépek és a hamarosan felállítandó, gyors reagálású 250 fős harci egység jelentőségét.
Berlin nincs könnyű helyzetben, mert a parlamenti megbízatás nyolc hónapon belül érvényét veszti, és a Bundeswehr békefenntartó mandátumán túlmenően nem teszi lehetővé a részvételt a Dél-Afganisztánban folyó hadműveletekben. A közvélemény elutasító véleményének ismeretében a Bundestag pártjai nem hajlandóak biztos emberáldozatokkal járó háborúba küldeni a katonákat.