Nyakig a mocsárban

A magyar választó ma csak két szempontból számít. Az egyik a négyévenkénti voksa, a másik a folyamatos lerablása. Ez jellemzi a Gyurcsány-kormányt, megfejelve törvénytelenséggel, jogbizonytalansággal és erkölcsi zülléssel

Sztrájkoltak a vasutasok, a kórházi ápolónők meg átkozták a sztrájkolókat. Miért? Ki tiltja meg, hogy egy kórházban végre megrázza magát a csekély keresettel rendelkező, kiszolgáltatott egészségügyi dolgozó, és azt mondja: eddig volt, és nincs tovább? Mi lenne, ha az ápolónők megszerveznék magukat, és sztrájkolnának? Joguk van hozzá. Arra hivatkozni, hogy vigyázat, ez hivatás, nevetséges. Nincs hivatás éhbérért, rossz feltételekért, a munkaerő önző kizsákmányolásáért, de az ápolónők nem fognak sztrájkolni. Ugyanolyan megosztottak, mint főnökeik az orvosok, akikkel az egészségügyi kormányzat bármit megtehet. És meg is tesz. De nem fognak szervezkedni, pedig megrázó felismerést hozna egy egészségügyi munkabeszüntetés a kormányban ülő beképzelt hólyagoknak. Irigykedni, gyűlölködni, azt igen. Sem az ápolónő, sem az orvos, sem a vasutas nem veszi észre, hogy a hatalomnak pontosan ez a célja. Egymás ellen fordítani a szakmákat, kijátszani az ott dolgozó embereket, számítva az információtól elzárt, tudatlan tömeg támogatására. A sztrájk különösen képes borzolni a kedélyeket, elvileg mindenki egyetért vele – amíg neki nem okoz kellemetlenséget. Akkor viszont vége a szolidaritásnak, és egymás nyomorán licitálva felfeslik a pénz táplálta irigység.
Azért van változás, még akkor is, ha ez látszólag még nem rendíti meg a kormányt. Hoszszú évek apátiája és beletörődése után a választópolgárok érzik, hogy az egészségügyi törvény megszavazásával valami nagyon rossz jönne. Meg kellett tapasztalniuk, hogy a naponta halottakat termelő egészségügy, a téves diagnózisok, a fölösleges hurcolászások, az elkésett beavatkozások nem a véletlenek számláját terhelik. Ki kell várni, amíg az elkínzott tömeg azt mondja, történjék már valami, mindegy, hogy mi, csak ez így ne menjen tovább. És akkor belép a reform, a több- biztosítós csodafegyver. Hogy milyen lesz a közepe és a vége, azt a Sicko című filmből, akinek szeme és esze van, felfoghatja. Persze mindig vannak, akik ebből sem tanulnak, mert el sem tudják képzelni, hogy a rémtörténetek közül velük bármelyik megeshet. A hangulat változását a több-biztosítós rendszer megszavazása hozta meg. Az elfásult, beletörődő, közönyös, minden módon megtiport és becsapott tömeg mintha ébredezne. Mintha kezdene magához térni abból a Csipkerózsika-álomból, amelyet Mónika, Balázs, Győzike vagy az ATV telefonszervize ringatta őket.
Az elmúlt húsz év alatt még soha nem vált ennyire világossá, hogy az MSZP–SZDSZ-koalíció erkölcstelensége nem véletlen megbicsaklása a magyar alkotmányosságnak, hanem bekódolt jellemvonás, mondhatni „von Haus aus” tulajdonság. Sírnivaló látni a televíziókban, ahol megmutatják, hogyan találkoznak össze az MSZP-s képviselők választóikkal. Nem csoda, hogy a betelefonálós műsorokban a nézők a végletekig ki vannak akadva. A cinizmus, a pimaszság, a fensőbbségesség, a hamis küldetéstudat, ami ezekből a képviselőkből kiárad, még azt is mellbe vágja, aki azt hitte, minden trükkjüket ismeri. Ebben a háborúban az egyik oldalon az erőszakos, hazug és tehetségtelen politikai elit, a másikon pedig a becsapott, megvezetett tömeg áll. És a hazug, tehetségtelen elit olyan erősnek érzi pozícióját, hogy lepöccinti magáról a tömegek óhaját. Nemcsak szembemennek a népakarattal, de gúnyolódnak, fölényeskednek, és vihorászva utasítják el a kérést, hogy ne szavazzák meg a több-biztosítós egészségügyi törvényt. Keller László, Csiha Judit, Donáth László, Hiller István értelmi fogyatékosnak nézi választóikat, azokat, akik bejuttatták őket a parlamentbe. Kerek perec megmondják, nem érdekli őket a „nép” véleménye. Képviseleti demokrácia? Közvetlen demokrácia? Itt lepleződik le Gyurcsányék legnagyobb hazugsága: a parlament a választóktól független képződménnyé változott, amelyben a képviselők mindenféle szabály alól mentesülve élik az elit napos, kellemes életét. 18 millió forintos – számla nélküli – mellékes bevételekkel könnyű végigtáncikálni a négy évet a Tisztelt Házban. A választópolgárt pedig sikerült a sarkkörön túlra száműzni.
A magyar választó ma csak két szempontból számít. Az egyik a négyévenkénti voksa, a másik a folyamatos lerablása. Ez jellemzi a Gyurcsány-kormányt, megfejelve törvénytelenséggel, jogbizonytalansággal és erkölcsi zülléssel. Mostanra érte el a választók ingerküszöbét a magyar történelem legrosszabb és legrosszabb indulatú kormányának vircsaftolása. Minden muníciót, fenyegetést előszedtek, hogy saját választóikat megijesszék. Nem pótolják a tandíjpénzt, nem adják vissza a kieső vizitdíjat, ápolási díjat. A MÁV vezérkara pedig tökéletesen elvesztette az eszét, amikor azt mondta, hogy a sztrájkvonalakat buszokkal fogja kiváltani. Tessék elképzelni azt a buszkaravánt, amely a Budapest–Debrecen–Nyíregyháza– Záhony vonalon, mit mondok, az M4-esen indulna el reggelenként… A fenyegetőzés nem áll meg az egy- vagy több-biztosítós modellnél. A kormány rájött, hogy a döntésekhez információ szükségeltetik. Eddig ennek hiánya nem zavarta őket, most pótolják a mulasztást. A világ csodája, a törvény megszavazása után kezdődik a törvény magyarázata. Amivel újra felbosszantják az embereket. Amikor az ingyenebédről szónokolnak olyanok, akik az egész életüket végigpotyázták az állam pénzéből, de az is méretes hazugság, hogy eddig ingyenes volt az egészségügyi ellátás. Mert ha ingyenes volt, hová lett az a számolatlan milliárd, amit évtizedek alatt befizettek a magyar munkavállalók? Egyre világosabb a választók előtt, hogy nagyon csúnya játékba akarja a kormányzat belerántani őket. Hallunk esetekről, amikor telefonon toboroznak 20 és 40 év közötti egészséges embereket, multilevel marketingesek fejenként 5000 forint befizetése mellett gyűjthetnek tagokat, közben az agyvérzéses beteget nem a meghatározott időn belül kezelik, hanem fél nap múltán. Már nincs az élők sorában. Hiányzik valakinek? A családjának? A profit szempontjából ez a fogalom nem létezik. Horváth Ágnes miniszter csak kibökte: „Tessék tudomásul venni, a világon minden a profitról szól.” Szóval a miniszter szerint minden nyereségre megy, és pénzre váltható. Ez a kijelentés sokat segített abban, hogy a még tudatlan emberek szeméről lehulljon a hályog.
A Szabad Demokraták Szövetségének képviselői úgy viselkednek, mint azok a négylábú élőlények, akiket legjobb dolgukban lep meg a vész. Ez olyan PC-szöveg, mint a Kóka János által hazug kacsának nevezett Fidesz, amint visszakívánja a szocializmust a népszavazással. Amennyiben még van szimpatizánsa a baloldalnak, ez utóbbi megérinti őket. A törpepárt ideológusai ne lennének tisztában azzal, hogy bármilyen slendrián, kisszerű és provinciális volt a szocializmus egészségügye, beteg ellátatlan nem maradt, a várólistát meg nem ismerték? Mindez ma nincs, és az állampolgár azt mondja, ha a három igennel legalább ennyit visszakapok, akkor igennel szavazok. A szabad demokraták teljes dühvel vetik bele magukat a több-biztosítós rendszer melletti kampányába. Bauer Tamás ordibál, Horn Gábor unásig ismételgeti szlogenjeit az öngondoskodásról. Öngondoskodás a mai fizetésekből? Ha a szabad demokraták komolyan gondolják, akkor a tb-járulékot minden állampolgár kapja meg a fizetési borítékjában, és döntse el, akar-e betegbiztosítást, avagy sem. Amennyiben úgy dönt, hogy nem, akkor ha beteg, önköltségen fekszik a kórházban.
Erről azonban nincsen szó, elígérték a haveri biztosítóknak az évi 1500 milliárdot. Kereshetünk más magyarázatot, de közel s távol nincs másik.