Rosszkedvünk tele

Sokak számára a rendszerváltozás a Hitellel, ezzel a nyilvános szamizdattal kezdődött. Aligha az egyedüli vagyok, aki hosszú órákat állt sorba Püskiék könyvesháza előtt a legelső példányért. Manapság a Hitel havonta jelenik meg, látszólag egy a temérdek irodalmi folyóirat közül. Hogy mégsem közönséges sajtótermék, azt mostani vaskos számuk is bizonyítja. Tematikus összeállítás, a címe: Rosszkedvünk tele. Németh László Debreceni kátéját párhuzamul véve irodalmárok veszik számba, mit művelt az országgal a felelőtlen nemzetfelszámoló politika, a létező gyurcsányizmus, a globalista önfeladás készséges szállásmestere. A demokráciától rettegő hatalom nyilván jó néven venné, ha az írók nem ütnék bele az orrukat a vízügyekbe, gázügyekbe, kisded politikai panamákba, ontológiai kérdések költségvetési vonatkozásaiba. Úgy tűnik, ez az átmeneti illúzió végképp szertefoszlani látszik. Az egyszer már módszeresen levadászott Csoóri Sándor a Márciusi Charta után most a februári Hitelt dörgöli a kalandor kormányzat orra alá.
A kórisme sokszínű. Mondatparádé, a teljesség igénye nélkül, szinte találomra. „Forradalmat? Puszták népe a plázák népe ellen? Magyarországért a magyartalanítók országlásakor?” (Jókai Anna) „A magyar világ nagy betegsége, problémája a megoldatlan Trianon-kérdés és az értékválságot, erkölcsi válságot generáló szolidaritáshiány.” Albert Gábor) „Tolókocsis Magyarország, / visszaforr-e hús és csont rád, / amin Isten sugallott át, / s Trianonban lerugdosták?” (Tornai József) „A közember bizalmatlan.” (Ács Margit) „Áthágni a társadalmat fenntartó vastörvényt – a halál kultúrája.” (Fekete Gyula) „A haladás ma – állandó növekedés. / Emelkedő dísztribünjéről mindinkább belátni / a világrésznyi munkatáborokat.” (Kovács István) „Békés egymás mellett élés a többi néppel? Előbb önmagunkkal. A magyarokkal, a többi magyarral.” (Czakó Gábor) „A szocialista mágnások kormánya mindent egy lapra tett föl, a tőkekoncentrációra. A politikai élet hátterében meghúzódó gazdasági hatalom irányítja az országot.” (Alföldy Jenő) „Lassan – mint a kommunizmus alatt született viccben – olyan szabad országban élünk, ahol szabad emberek azt cselekszik, amit szabad.” (Bertha Zoltán) „Ma is szellemi honvédelemre van szükség a különböző nemzeti, szociális és szakmai érdekek érvényesítéséért.” (Vasy Géza) „A hungarofón közösség a magyar értékek és örökség gyarapítását segítené elő azzal, hogy a szomszéd és egyéb államokban élő magyar közösségek egy állandó párbeszéd részeseivé válnak.” (Schöpflin György).
A több mint kéttucatnyi esszé közös vonása a mindent átható társadalmi rosszkedv. Több, a magyarságot sújtó XXI. századi sorscsapás rétegződik egymásra: a kibeszéletlen történelem; a feldolgozatlan Trianon; a demográfiai katasztrófa; a kirekesztő kulturális kánon; az antiszemita-kártyát örökösen az ingujjában tartó hamiskártyás álbaloldali hatalomtechnika; a magyar világ határait a Magyar Köztársaság határaival egybeesőnek tekintő, rövid távú érdekekre kacsintó tudatos öncsonkítás; az értelmiség rendszerbe szervezett megalázása; a vulgárpolitikai hazugságrendszer lassú, de biztos intézményesülése; a liberális kirakatideológia mind nyilvánvalóbb csődje; a magyar érték és magyar érdek bűnös szembeállítása az európaisággal és a nembeliséggel; a rendszerváltozás ethoszának pitiáner megcsúfolása; és így tovább, és így tovább… Gyurcsány Ferenc, ez a történelmi bohócfigura csak maga a válságtünet: borítékolható bukása után haladéktalanul hozzá kell fogni az újjáépítéshez. Ahhoz pedig rengeteg türelem kell. Eltökéltség. Hitel.