Szilágyi Áron volt az említett gimnazista, aki valójában csak azért került be az együttesbe, mert egyik társa, Lengyel Balázs betegsége miatt nem tudott elutazni. A koreaiak ellen érthetően elfogódottan kezdett, de aztán nagyon elkapta a fonalat, és a négy közé jutásért a házigazda oroszok ellen az utolsó előtti párban, vesztett állásból 8:3-ra győzte le a vívósport egyik legnagyobb egyéniségét, az ötödik egyéni vb-aranyát éppen Szentpéterváron megszerző, négyszeres olimpiai bajnok Pozdnyakovot. „Amikor felmentem a pástra, először csak arra gondoltam, milyen nagy megtiszteltetés számomra, hogy életemben először vívhatok vele. Az pedig maga volt a csoda, hogy legyőztem. Sikerült meglepnem, mert láttam, nem számít arra, hogy én itt tust akarok adni neki, ráadásul ilyen sokat…” – mondta a csarnokban aznap este a vb-újonc, immár világbajnokként, mert együttesünk az elődöntőben az ukránokat, a döntőben pedig megint csak idegborzoló végjáték után a franciákat is legyűrte.
Nemcsik Zsolt, Lontay Balázs, Decsi Tamás és Szilágyi Áron révén kilenc év után nyert világbajnokságot a magyar kardcsapat. Nemcsik már az 1998-ban La Chaux-de-Fonds-ban megkoronázott együttesnek is tagja volt, s mit tesz a sors, akkor ő lett világbajnok újoncként: „Remélem, a következő vb-aranyig nem kell megint arra várnunk, hogy elteljen kilenc év, és újra jöjjön egy újonc” – neveti el magát a Vasas egyéniben olimpiai és vb-ezüstérmes versenyzője. „A két világbajnoki cím teljesen más gondolatokat ébreszt bennem. Az elsővel berobbantam a legjobbak közé, és büszke vagyok rá, hogy azóta tartom a helyemet itt. A világranglistán még akkor sem szorultam ki a legjobb tizenhat közül, amikor megsérültem. A 2007-es vb-cím egészen más volt, és mondhatom, sokkal többet jelentett az, hogy felvezethettem a csapatot a dobogó tetejére. Egymást űzzük, hajtjuk, ha pedig valamelyikünknek nem megy, akkor a többiek kihúzzák a szekeret a kátyúból. Nagyon jó érzés ebben a csapatban vívni” – szögezi le a csapat rangidőse.
S most kétségkívül fut a szekér. A csapat a múlt hét végén ezüstérmes lett az athéni világkupán, s az olimpiai kvalifikációs rangsorban a vezető franciák (272 pont) mögött a második helyen áll (236), megelőzve az orosz (224), a fehérorosz (204), az ukrán (196), a kínai (188) és az olasz (176) gárdát. A sorozatban a hét végén éppen Budapesten lehet pontokat gyűjteni, azután március 2-án Plovdivban, zárásként pedig március 24-én Algírban. Miheztartás végett: az egyes versenyeken a dobogósok 64, 52 és 40, a további helyezettek 36, 32 és 28 pontot kapnak, de fontos kitétel, hogy a végén minden csapatnak csak öt eredményét veszik figyelembe. S az olimpián csupán nyolc együttes indulhat: a rangsor első négy helyezettje, továbbá a sorrend alapján még egy-egy csapat Európából, Ázsiából, Afrikából és Amerikából. Vagyis ha záráskor az első négy helyen európai gárda áll – valószínűleg így lesz –, akkor kontinensünkről az ötödik számú csapat is kvalifikálja magát. A második helyen állva legfeljebb az kelthet veszélyérzetet bennünk, hogy az egyéni olimpiai bajnoki címvédő Aldo Montanót is soraikban tudó olaszok jelenleg csak a hatodikok, és ebbe aligha nyugszanak bele. Ám anélkül, hogy mélyebb elemzésbe mennénk bele, elegendő annyit rögzíteni, hogy mi meglehetősen jól állunk. Olyannyira, hogy ha számunkra kedvezően alakulnak a mostani eredmények, Nemcsikék akár be is biztosíthatják olimpiai részvételüket.
Visszakanyarodva a kiindulóponthoz: a szentpétervári világbajnokságon az aranyérem 128 pontot fizetett, csapatunk ezzel húzta ki magát a gödörből, hiszen a vb előtt mindössze tizenharmadik volt a rangsorban! „Nagyon mélyről jöttünk fel, egyesek már az ásót és a lapátot is előkészítették, hogy hozzákezdjenek a temetésünkhöz… Azt hiszem, erre csattanós választ adtunk a vb-győzelemmel, és úgy tűnik, azóta is tart a lendületünk. Biztató a helyzetünk, de nem ülhetünk a babérjainkon, mert élesedik a verseny. Tavaly egyéniben harmadik lettem Budapesten, ezzel most is kiegyeznék, csapatban viszont nem elégednék meg azzal, hogy bekerülünk az elődöntőbe. Azt mondom, jussunk be a döntőbe, mert a hazai közönség megérdemli, hogy az első helyért lásson vívni bennünket. Remélem, sokan kijönnek szurkolni nekünk, és nem bánnám, ha belehajszolnának bennünket a győzelembe… Engem mindig feldob a nagy tömeg, ha ráadásul nekem szurkolnak, az meg főleg” – mondja Nemcsik Zsolt, aki térdsérülése ellenére kiváló formában van: az Iránban január közepén rendezett világkupát megnyerte, legutóbb az athéni gp-n pedig a dobogó harmadik fokára állhatott. De most a szombati egyéni verseny, a Gerevich–Kovács–Kárpáti grand prix tulajdonképpen mellékes, a lényeg az, hogy vasárnap kijöjjön a lépés a SYMA Sport- és Rendezvényközpontban a csapatvilágkupán. Mert ha együttesünk megszerzi az olimpiai kvótát, akkor ez azt jelentené, hogy Pekingben egyéniben is automatikusan indulhat három pengeforgatónk. S amiatt már fájjon Nébald György szövetségi kapitány feje, hogy a négyből ki lesz majd az a három.
A SYMA Sport- és Rendezvényközpontban a Gerevich–Kovács–Kárpáti egyéni grand prix-viadalon a küzdelmek pénteken 9 órakor kezdődtek a selejtezővel, ebben a világranglista alapján a tizenhat legjobb, köztük Nemcsik Zsolt nem szerepel. Ma, szombaton 9 órától rendezik a 64-es tábla asszóit, a négyes döntő pedig 14.30-tól zajlik majd. A csapatvilágkupa vasárnap 8 órakor kezdődik, a finálé újra 14.30-kor lesz.
Egyesült Államok
Az Egyesült Államok új módszerrel küzd a jemeni húszik ellen
