Utolsó esély Phnom Penhben

Bíróság elé állították a hét elején a kambodzsai vörös khmerek még élő legmagasabb rangú egykori vezetőjét, a 82 esztendős Nuon Cheát. A „második számú testvér” bűnlajstromán csaknem kétmillió áldozat szerepel.

Idős, megtört férfi látható a vádlottak padján a kambodzsai főváros bíróságán készült felvételeken, aki első pillanatban inkább ébreszt szánalmat, mintsem gyűlöletet. Pedig a törvényszék elé állított aggastyán, Nuon Chea az 1975 és 1979 között hatalmon lévő kegyetlen vörös khmer hatalom második számú vezetője volt, Pol Pot jobbkeze, a diktatúra főideológusa. Az ő nevéhez köthető Kambodzsa értelmiségi rétegének szinte teljes kiirtása, a lakosság totális megnyomorítása.
A szigorúan őrzött ülésterem végében és a folyosókon hasonló korú emberek várakoznak, tettes és áldozatok farkasszemet néznek. A képeken hasonlóak az arcvonásaik, megtört idomaik, ám Nuon Chea tekintetében a teljes közöny és üresség, áldozatéiban a fájdalom és a harag tükröződik. Utóbbiak azonban most végre elégtételt vehetnek, hiszen a 2006 júliusában létrehozott, az emberiség elleni bűntetteket vizsgálni hivatott ENSZ-törvényszék illetékesei elszántnak mondják magukat arra, hogy csaknem harminc évvel a totalitárius, utópisztikus diktatúra bukása után elszámoltassák a még élő gyilkosokat. Pol Potot, az egykori fővezért sosem állították bíróság elé, 1998-ban bekövetkezett halála előtt erre nem találtak módot Phnom Penhben.
Nuon Cheára tavaly ősszel csaptak le. A hatóságoknak nem volt nehéz dolguk, hiszen a túlélők és az egykori harcostársak közül is sokan ismerték a thaiföldi határ közelében fekvő Pailin városában található, mangófák és dinnyeültetvények övezte lakhelyét. Mint felesége, Li Kim Sen tudósítóknak elmesélte, Nuon Chea az utóbbi időkben sokat betegeskedett, egy szélütés következtében részben meg is bénult, így régóta nem foglalkozik mással, mint virágai gondozásával. Úgy tűnik, ennyi maradt abból az ultramaoista agrárutópiából, amelyet 1975 előtt jórészt ő maga dolgozott ki, s amelyért három év és kilenc hónap alatt csaknem kétmillió ember fizetett az életével.
Amikor 1975. április 17-én a vörös khmer katonák elfoglalták Phnom Penht és a nagyobb városokat, egyetlen nap alatt elűzték a lakosságot – igaz, a szükségszerű távozást akkor óvintézkedésnek nevezte a propaganda, hiszen mint a vörösök állították: az Egyesült Államok bombázni készült Kambodzsát. A támadás nem következett be, ellenben brutálisan leszámoltak a korábbi rendszerek minden képviselőjével, s megkezdték a lakosság „megtisztítását”, hogy aztán a túlélőkből létrejöhessen az „új nép”. Megszüntették a pénzt, a családtagokat elválasztották egymástól, a nevek helyett a lakosság számokat kapott, majd belekezdtek az értelmetlen mezőgazdasági tervek végrehajtásába, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy az embereket kényszermunkára fogták a rizsföldeken. Érdekesség, hogy a diktatúra vezetői korábban szinte kivétel nélkül Franciaországban éltek, a legjobb párizsi egyetemeken tanultak, majd ezután dolgozták ki ideológiájukat.
Az országból elmenekültek nagy száma, a gazdasági összeomlás, végül a vietnami beavatkozás következtében Pol Pot rendszere 1979 januárjában megbukott, de a diktatúra vezetőinek még csak otthonaikat sem kellett elhagyniuk, háborítatlanul élhettek tovább.
Mindeddig.
Szeptemberi letartóztatását követően Nuon Cheát helikopterrel a fővárosba szállították, ahol azóta őrizetben tartják, s bár próbálta elhalasztatni perét, az első tárgyalás hétfőn már le is zajlott. A férfi a vádirat szerint az őrült diktatúra legszélsőségesebb gondolkodói közé tartozott, ő kezdeményezte a tömeges leszámolásokat, így többek között azt, hogy a szemüveget viselő lakosokat azonnal agyon kell vernie a „hatóságnak”. Az indok egyszerűen hangzott: a szemüvegesek a vörös khmerek szerint intelligensek, ezért a rendszerre veszélyesek voltak.
Az egykori vezetők közül immár öt ellen indult meg az eljárás, sok bűnös azonban nem élte meg az ítélet napját, míg mások az 1998-as – ideiglenes – amnesztiának köszönhetően új életet kezdhettek, s eltűntek szem elől. Igaz, a Kambodzsa északnyugati részén megfordult tudósítók még a közelmúltban is találkoztak egykori vörös khmer vezetőkkel, például Khieu Samphan volt államfővel, aki állítólag aktív társadalmi életet él, Pailinban sokan hősként tisztelik. Akik így tesznek, minden bizonnyal nem fogták fel, hogy a leszámolások, az éhínség és a kegyetlen munkakörülmények miatt a nyolcmilliós Kambodzsa lakosságának negyede veszett oda, s az értelmiséget máig nem sikerült pótolni. De a gyerekek nagy része sem tud semmit a hetvenes évekről, hiszen nem volt, aki tankönyvet írjon számukra a közelmúlt történelméről. Egy francia szerzetes, François Ponchaud – aki szemtanúja volt a vörös khmerek hatalomátvételének – viszont már 1977-ben kiadta Kambodzsa, zéró év című könyvét, s mint az AFP-nek korábban nyilatkozta, első pillanatban leginkább a vörös khmerek arcának szenvtelensége döbbentette meg. „Gyors, kifejezéstelen pillantása volt mindegyiküknek, s valamennyien fáradtnak tűntek” – fogalmazott.
Nuon Chea arcára nézve szavai megelevenednek előttünk.