Vissza-visszatérő gyermekkori élmény: a nyúlléggömb füle. Hogy miért is megy össze a nyúlléggömb füle. Csak a füle, hogy meg ne sántuljon. A városligeti hivatásos léggömbfújók amúgy tudhatnak a jelenségről, mert ők rögtön a fülnél kezdik. Előbb a fület fújják föl, utána jöhet a test. Ha valaki nagy bizalommal hazaviszi az ilyképp kész nyúlléggömböt, az reménykedik a nyúlléggömbben, hogy valameddig majd csak kitart, ha pedig nem, hát cakompakk megy össze, de nem. A nyúlléggömb teste feszes marad, a fül pedig egy idő múlva megereszkedik. A végeredmény egy, a gyermekkori firkaemberekhez hasonló köbös lény, pókfej, pókpocak és két laffatag pálcikafül.
Nyilván fizikai oka van a nyúlléggömb ilyesforma alakváltozásának, metamorfózisának, s az is nyilvánvaló, hogy az embert ez a folyamat a virtuális igazságtalanság okán idegesíti. Miért jut a levegőből a hasnak sok, a fülnek kevés?
A fülszegény nyúlléggömbhöz metamorfózis által jutunk el, s a fülszegény nyúlléggömb a társadalmi lét metaforája: hiány és bőség egyidejűleg. Miképp a nyúlléggömbbe fújt levegő igazságtalan eloszlásáért fizikai folyamatok felelnek, azonképp a javak igazságtalan elosztásáért, eloszlásáért is mélyebb folyamatok: társadalmi folyamatok felelnek.
A javak igazságtalan elosztásáról, eloszlásáról beszélve legelőször az anyagi javak igazságtalan eloszlása jut eszünkbe, később akár a tudás igazságtalan eloszlása is eszünkbe juthat, ám nem szokás arra gondolni, hogy az is osztódhat igazságtalanul, aminek a természetet látjuk.
Az égbekiáltó társadalmi egyenlőtlenségekhez hasonló egyenlőtlenség, igazságtalanság az, hogy a természet legnagyobb arányú pusztítása épp a természet legnagyobb ismeretének idején történik meg. A molekuláris és evolúciógenetika először fedi fel a földi élet eleddig soha nem sejtett – vagy legföljebb csak sejtett – egylényegűségét. Leonardo idején még vélhettük úgy, hogy a növények, állatok és emberek különböző lényegű valóságok. Mára nyilvánvalóvá lett: az élet egyetlen törzsfa. Mélybiológiai értelemben először van módunk kikeveredni az élet sokszínűségének nagy, sötétlő, dantei erdejéből, s megpillantani a Fát, észrevenni, hogy az egész erdő egy fa, de mit ér ez a tudás, amikor a koronacsonkolók még csak a széklábig jutottak el – falanszterszín, copyright Madách.
Érteni a részletet, és pusztítani az egészet, íme a globalizált Föld legnagyobb egyenlőtlensége, legnagyobb igazságtalansága. Érteni és pusztítani az őst – egyidejűleg. Amíg ön alszik, a Darmol is dolgozik. Amíg Amazóniában, a Kongó mentén és Indonéziában az utolsó őserdők is átadják élőhelyüket a szójának, a marhának és az olajpálmának, addig az egyetemeken a monokultúra káráról és a kólibaktérium titkairól folyik előadás. Két műszak. Két műfaj. Itt pusztítanak, amott értenek. Közelebb kerültünk a természethez, mint bármikor, és most veszítjük el. Mintha Krisztus üzenne a vágott sövény mögül: amit megközelítesz, azt elveszíted, amitől eltávolodsz, az megközelíthető. Bármennyit is tudunk meg a természetről, viszonyunk hozzá nem változik. Az ember változatlanul ember, az egér pedig egér. Hiába tudni való, hogy mind az egérnek, mind az embernek közelítőleg harmincezer génje van.
A Bibliában az ember azáltal lépett a kárhozat útjára, hogy enni mert a tudás fájáról. Ehhez képest nyomorunkért sokszor épp a tudatlanságot és a primitívséget kárhoztatjuk. Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa? Mi vált meg? A tudás vagy a tudatlanság? A szegénység vagy a jólét?
A hő egyenlő eloszlása termodinamikailag hőhalált jelent. A különbség az, ami éltet. A javak, a tudás és a felismerés egyenlőtlen eloszlása ezek szerint akár egyfajta erő is lehet, ám mekkora igazságtalanság viselhető még el?
Alan Guth szerint az egész világegyetem is valamikor végigment egy úgynevezett inflációs, felfúvódó fázison. Így keletkezett a tér. A világegyetemet is valamikor felfújták, a genezisvurstliban egy nagy tüdejű angyalka, s immár a földi és égi kozmosz egyenlőtlen eloszlásaira tekintve az is kezd egyértelművé válni, hogy az egész világmindenség egy óriási nyúlléggömb. Kár, hogy nem szívléggömb. A szívléggömb nem ereszt. Igaz, nincs is füle.
Vlagyimir Putyin
Putyin Ukrajnát okolja
