A szépség finom rajzai

Első alkalommal fordul elő, hogy a Louvre teljes kiállításnyi anyagot kölcsönöz magyar közgyűjteménynek. A Szépművészeti Múzeum mától mutatja be a Louvre grafikai kollekciójának becses darabjait. Viszonzásul ősszel a budapesti múzeum Párizsban állítja ki világhírű németalföldi rajzgyűjteményének legértékesebb munkáit.

Nagy mesterek, remekművek. Így összegezhető, mi várja a látogatót a Szépművészeti Múzeum ma nyíló, május 12-ig látogatható kiállításán. Igen jelentős ez az esemény, annál is inkább, mivel magának a Szépművészeti Múzeumnak a grafikai anyaga is nagyon jelentős, ebből azonban nem lehetne összeállítani olyan tárlatot, amely a korszakot reprezentálja. Ugyanakkor néhány művész neve nemcsak művészettörténeti kötetekben reprodukált munka révén ismert, hiszen a Poussintől Davidig: francia mesterrajzok a Louvre gyűjteményéből című kiállítás több mestere szerepelt a négy évszázad francia remekműveiből néhány évvel ezelőtt a Műcsarnokban rendezett tárlaton. A kiállítás címében szereplő két művész mellett például Claude Lorrain, az ideális tájak festője, aki Poussinhez hasonlóan
hosszú időt töltött el Rómában, az antikvitás és a mediterrán tájak szépségétől megigézve.
Éppen az ő munkásságuk időszakában született meg a Louvre kivételesen gazdag rajzkollekciója, amelynek magját XIV. Lajos rajzgyűjteménye, a Cabinet du Roy képezte. A Napkirály 1671-ben vásárolta meg Everhard Jabach műgyűjtő rajzainak egy részét, amely belekerült a király elődei által létre-
hozott portrérajz-összeállításba XVI. Lajos kezdte meg a gyűjtemények egyesítését a Louvre-palota épületében, s a francia forradalom után vált a kollekció a Louvre rajzgyűjteményévé, amely napjainkig is tovább bővül.
Gazdagságát a budapesti kiállítás is jól érzékelteti. A több mint nyolcvan remekműből álló tárlat anyagát alapvetően a kiállítás magyar kurátora, Czére Andrea, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóhelyettese elképzelései alapján állították össze a kölcsönzők, mégpedig úgy, hogy a kiemelkedő jelentőségű mesterek, iskolák mellett a különböző stíluskorszakokat, feladat- és témaköröket is érzékeltesse. Ami a nagy neveket illeti: az említettek mellett például Watteau, Boucher, Fragonard művei mutatják be a francia rajzművészet csúcsteljesítményeit, kiemelten szerepelnek a lotharingiai iskola francia manierista alkotói, s természetesen az „olasz kapcsolat” dokumentumai. A művek egy része a korszakra oly jellemző monumentális megbízásokhoz, más részük az akadémiai oktatáshoz kötődik. A kiállítás legizgalmasabb fejezetei közé tartozik az úgynevezett kecses modor mestereit bemutató összeállítás, valamint a városi és vidéki életképek, tájrajzok együttese. A kiállítás legutolsó művei a XIX. század elején születtek, két ellentétes esztétikai irányzat, a neobarokk és a neoklasszicista törekvések jegyében.