Adófrászban él az ország

A vagyonvizsgálattól való félelmében manapság már utazást, bútort, vagyontárgyakat is egyre több magyar vásárol külföldön, a cégek pedig off-shore társaságokon keresztül próbálnak elbújni az adóhivatal elől.

2008. 03. 08. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A tavalyi vagyonosodási vizsgálati hullám eredményeként manapság már külföldön intézik az emberek nagyobb beszerzéseiket. Itthon konganak az árverési csarnokok, mert senki nem mer nyíltan licitálni több százezres tételekre, s bajban vannak a kis cégek is, mert a tulajdonosok félnek tőkét injekciózni beléjük. Virágoznak viszont az off-shore, vagyis olyan külföldön bejegyzett vállalkozások, amelyek mögé nem nézhet be az adóhivatal – közölte az Adózóna internetes szakmagazin szakértője. Marosi Andrea szerint mindenki „papírozik”, és még a családon belüli pénzmozgásokról is többen megállapodásokat írnak. Nagymama az unokával, férj a feleséggel köt szerződést, csakhogy a revizorok szemében is bizonyítani tudja, nem adócsalóként éli mindennapjait. A revizoroknak sem sokkal jobb: teljesítménykényszer alatt dolgoznak, és féltik az állásukat.
*
Mindkét oldal félelmét felerősíti, hogy nincs általános szabály arra, hogyan kell egy vagyonosodási vizsgálatot lebonyolítani. Az elégtelen szabályozás miatt egy átlagember teljesen kiszolgáltatottá válik az íróasztal mögött ülő ellenőrnek. A vizsgálat alanya, ha nincs tisztában jogaival, vagy nem áll mellette olyan szakértő, aki ismeri a szabályokat, könnyedén kerülhet bizonytalan helyzetbe. Az ügyvédként is praktizáló adószakértő példaként említette, amikor egy pályakezdő ügyfele került vagyonosodási vizsgálat alá. A vizsgált személy a nagymamája segítségével jutott lakáshoz, évek alatt összespórolt pénzből. Erről a nagyszülő nem rendelkezett semmilyen banki vagy más igazolással, hisz alapvető joga, hogy otthon, a párnahuzat csücskében gyűjtögessen idősebb éveire. Készpénzben adta oda milliós támogatását unokájának, de mivel erről nem készült ajándékozási vagy más, adok-kapok szerződés, az adóhatóság végül nem fogadta el jótékony magyarázatát. Így a pályakezdő adóalany – akinek egyébként jövedelméből nem tellett volna lakásra – több tízezres sarcot volt kénytelen befizetni, mivel „megpróbálta elsumákolni vagyonosodását”. Az olyan eset sem ritka, amikor a házastársaknak kell nyilatkozniuk arról, hogy vagyonközösségben élnek, holott a családjogi törvény szerint ez alapvető tény. – Ez azonban nem érdekli a revizorokat – meséli Marosi Andrea, aki szerint előfordul, hogy például a férj vizsgálatakor a feleség saját bankszámlájára érkező jövedelmet nem veszik figyelembe, holott az is hozzáadódik a családi költségvetéshez, s azzal együtt a vizsgált adózó esetleg mindjárt nem tűnne adócsalónak sem.
A legnagyobb baj, hogy a vagyonosodási vizsgálat fogalmát nem ismeri az adózás rendjéről szóló törvény – tudtuk meg a szakértőtől. Amikor ugyanis tavaly központilag kiadták a tízezer vizsgálatra vonatkozó utasítást – amiből 12 ezer lett –, elfelejtettek hozzá alkotni egy olyan jogszabályt, mely kifejezetten ezt a vizsgálati formát szabályozza. Így ma csupán az adózás rendjéről szóló törvény azon paragrafusaira hivatkoznak a revizorok, amelyek a becslésen alapuló bizonyítási rendszerről szólnak. Eszerint a magánszemélynél, akinek a jövedelemadó-bevallása nem áll arányban a különböző nyilvántartásokból megismert vagyonával, a hatóság becsléssel élhet. Vagyis megmondhatja, hogy szerinte mekkora volt a tényleges jövedelme, s ezután mekkora utólagos adófizetési kötelezettségnek kell még eleget tennie. Az íróasztal mögül megtett becslés után már az adózó feladata, hogy szerződésekkel, számlákkal, iratokkal bizonyítsa, hogy nem csalt adót, és tényleg annyi a jövedelme, amennyit korábban bevallott. Már ha tudja. – Ugyanis – hívta fel a figyelmet Marosi Andrea – a revizorok általában úgy viselkednek, mint a nyomozók, s még a vizsgált személynek sem engedik, hogy az eljárás ideje alatt betekintsen a papírokba, melyek alapján átvilágítják. Holott ez alapvető joga lenne.
– A költségvetés megmentésére indított kutakodással a kisembereken csattant az ostor, akik kiszolgáltatva a hatalomnak, kénytelenek nyögni a sok esetben hasraütésszerűen megállapított sarcokat – summázta a szakértő. A nagy cégeknek viszont, amelyeknél valóban keresni lehetne gyanús ügyleteket, van pénzük eltüntetni az erre utaló nyomokat, s meg is teszik – tette hozzá.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.