Csalnak

Onnan kezdem ezt a cikket, ahol néhány napja ugyanitt egy másikat (Szikra, február 15.) befejeztem: „…a referendum akkor lehet eredményes, ha az a kormánypolitikáról szóló protestszavazássá válik. Az ellenfél pedig most is mindent bevet. Az már csak olyan.” Az az írás Orbán Viktor évértékelő beszéde ürügyén a népszavazási küzdelmet (is) elemezte. Azóta naponta tárulnak fel a kormányoldal ellenkampányának újabb és újabb bugyrai.
Rögtön az elején szeretném leszögezni: én hiszek a negatív kampányban. A demokratikus politika természetes és szerves része, hogy a szemben álló felek kikezdik egymás szavahihetőségét, megkérdőjelezik egymás hitelességét, és felhívják a választók figyelmét arra, milyen szörnyű következményekkel járna a másik győzelme. Kicsit olyanok az egymásnak feszülő erők – különösen ilyenkor, kampányidőszakban –, mint a vízilabdázók: a felszín fölötti szikrázó, de látható viadalukat a víz alatt a legalattomosabb, legfájdalmasabb cselvetések kísérik. A hasonlóság hamar véget ér, hiszen az egészséges, szabályok közé szorított versengésre épülő közéletben – elvileg – minden felszín alatti trükk lelepleződik és a helyére kerül. Nálunk sajnos nem ilyen a közélet, és a balliberális oldal rendre áthágja a normális demokráciákban még tolerálható harc korlátait. Áthágja, mert azonnali következmény nélkül megteheti. Ezt láttuk 2002-ben, 2004. december 5-én, 2006-ban, ezt látjuk ma is. Választási bizottság, Legfelsőbb Bíróság, Alkotmánybíróság utalt már arra állásfoglalásaiban, hogy a szocialista párt és az általa irányított kormány eszköztárának tartozéka a választási manipuláció vagy egyenesen a választási csalás.
Azon lassan már meg sem lepődünk, hogy az adóforintjainkból eltartott kormányzati szervek a semlegesség fogalmát hírből sem ismerve pártálláspontokat népszerűsítenek tájékoztatás címén; magatartásuk súrolja, talán át is lépi az alkotmányosság határát. A minisztériumi utasításra az egészségügyi intézményekben kifüggesztett propagandaanyagok ugyanennek a kormányzati gátlástalanságnak a szimbólumai. A Heti Válasz tegnapi híre a választási folyamat manipulálásának még aggályosabb módszerét leplezte le: a háziorvosok úgymond spontán, civil vizitdíjpárti akcióját az országos háziorvosi szakfelügyelő szervezi. Tehát a tőle így vagy úgy függő személyektől próbál aláírásokat kicsikarni Komáromi doktor a kormánykampányt erősítve.
Mindez azonban azt is jelzi, hogy a hatalom nagyon is komolyan veszi a népszavazást. Gyurcsány Ferenc évértékelő beszédében szót sem ejtett a referendumról, holott nyilván másra sem gondolt. A miniszterelnök feladta reformküldetését, és ismét az osztogatás politikáját hirdette meg; igaz, egyelőre inkább virtuális javakat (a jövő ködébe vesző bizonytalan adócsökkentés, kedvezményes részvényvásárlás) kínál. Az sem lehet véletlen, hogy a hírek szerint átmenetileg lazítanak a költségvetés gyeplőjén. Ha mindezt nem látnám, akár el is hinném a baloldal vezérének, hogy nem tulajdonít jelentőséget a népszavazásnak – a Népszabadságban amúgy tegnap ismerte be, hogy azt a Fidesz könnyen megnyerheti. A Fidesz helyében ettől egyáltalán nem nyugodnék meg: elsöprő erejű népszavazási győzelemhez csak elsöprő erejű – olykor bizony negatív! – kampányon keresztül vezet út. Az egyszer már hazugságon ért kormányt bármikor könnyű sarokba szorítani.
Hihetetlen! – kiabálta egyébként tegnap címlapján a Blikk a vizitdíjbarát háziorvosokra utalva. Tényleg az.