Bölöni Lászlóra minden magyar büszke, és a románok is felnéznek rá. Még a balos Transindex is zseniális ötletnek nevezte a jelölését. Hiába
Kétezerben, az önkormányzati választások finisében csörgött a telefon egy székelyudvarhelyi kampányirodán. – Mi van nálatok – kérdezte a vásárhelyi telefonáló –, mert tőlünk minden pénzt és erőt odairányítottak, még fekete-fehér plakátokra is alig maradt pénz. Ennyire fontos Szász Jenő legyőzése, és lényegtelen a legnagyobb magyar többségű város sorsa? (Akkor még többségben voltak a magyarok a városban, azóta ez az arány megváltozott – a szerk.)
Valóban fontosabb volt Szász Jenő legyőzése: Markó Béla RMDSZ-elnök a kampánycsend előtti estén sem Marosvásárhelyen (a megyét 1990 óta képviseli a román szenátusban), hanem a székely anyavárosban kampányolt. Hiába – Szász Jenő újra legyőzte az RMDSZ jelöltjét, Marosvásárhelyen pedig Fodor Imrének alig százhatvan voks hiányzott a győzelemhez, miközben a hetvenöt RMDSZ-es választási megfigyelő nem furcsállotta, hogy összesen kétezer-nyolcszáz szavazatot érvénytelenítettek. A városnak román polgármestere lett Dorin Florea személyében, a politikus négy évvel később simán nyert egy másik RMDSZ-jelölt ellen is.
A mostani jelölés belső harcokat gerjesztett az RMDSZ-ben.
A város magyar nemzetiségű, RMDSZ-es alpolgármestere, Csegzi Sándor indulni akart a tisztségért, ám váratlanul a tizenhét éve Bukarestben politizáló Borbély László RMDSZ-alelnök, fejlesztési és középítkezési miniszter is bejelentkezett. Csegzi megsejtette a végjátékot, amikor 2007 közepén azt jövendölte: „Ha nem egy szűk körű vezetőségi, hanem a széles körű közösségi akarat érvényesül, abból a leendő jelölt is nyer. Ha egy szélesebb fórum áll mögötte, akkor magabiztosan állhat ellenjelöltjeivel szemben. (…) Én nemcsak matematikailag, hanem emberileg is tudok integrálni” – mondta a civilben fizika szakos tanár. Borbély ezzel szemben azt nyilatkozta: „úgy érzem, hogy a hitelem és kiépített kapcsolatrendszerem révén több pénzt tudnék hozni Vásárhelynek. Ugyanakkor előnynek tekintem, hogy felülről ismerhettem meg az önkormányzatok működését.”
A központi akaratot elővetítette a szövetségi ügyvezető elnök meghökkentő okfejtése: nem tanácsos előválasztást szervezni az RMDSZ-ben a marosvásárhelyi polgármesterjelölt ügyében, mivel ebben az esetben a város legnépszerűbb embere győzne. „Nekünk viszont arra van szükségünk, hogy olyan embert állítsunk Dorin Florea ellenében, aki képes felvenni vele a versenyt. Nemcsak szakmailag, hanem vitapartnerként is” – mondta Kelemen Hunor.
Az előválasztást mégis megtartották tavaly júniusban, és ezen Csegzi győzött három szavazattal. A tudósítások szerint a szavazást követően Borbély dühösen hagyta el az üléstermet, és nem kívánt nyilatkozni az eredményről. Az RMDSZ vezetősége ezután azt állította, hogy a marosvásárhelyi magyarok újra elvesztették annak esélyét, hogy magyar polgármesterük legyen! Bár a voksolást a Borbély-hívők megóvták, a fellebbezést azonban elutasította az illetékes testület.
Az RMDSZ vezetése nem nyugodott bele a helyzetbe és más irányból próbálkozott: közvélemény-kutatást rendeltek meg arról, ki lenne a legalkalmasabb jelölt a tisztségre. A Max Weber Alapítvány által végzett kutatás tendenciózus kérdéseket tartalmaz, és Borbély László jelöltségének kedvez – vélte az alpolgármester még az eredmény ismertetése előtt. A kérdések megfogalmazása eleve azt próbálja sugallni, hogy ebben a játékban csak mellékszereplő vagyok – nyilatkozta Csegzi. Az alpolgármesternek igaza lett: a magyar megkérdezettek 58 százaléka látta jobbnak Borbély László jelölését. Ugyanakkor nem mutatott szignifikáns különbséget a jelenlegi polgármester ellen vívott harcban, hiszen amikor a második fordulóban a Dorin Florea–Borbély párosra kérdeztek rá, akkor 53,9–37,8 volt az arány Florea javára, ha pedig a Florea–Csegzi párosa, akkor ez az arány 55,6–34,2 volt. Bár ez nem volt a megrendelő szándéka, az is világosan kiderült: egyik RMDSZ-jelöltnek sincs esélye Marosvásárhelyen.
Bár az RMDSZ országos vezetősége a nyilatkozatok szintjén többször is kifejtette, hogy nem szól bele a vásárhelyiek döntésébe, Kelemen Hunor azért elmondta: „a Maros megyei területi szervezetnek nem ez az első rossz döntése.” Februárban aztán mégis történt valami, amelynek nyomán Markó Béla elnök (két nappal Szász Jenő bölönis javaslata előtt) bejelentette: az RMDSZ marosvásárhelyi polgármesterjelöltje Borbély László, alpolgármester-jelöltje pedig Csegzi Sándor.
Borbély jelölése azért is kockázatos, mert kísérti a múltja: 1990-ben az ő keze alatt tűnt el a Vatra Romaneasca szervezet egyik titkos dossziéja a marosvárhelyi események megszervezéséről. 1992-ben a helyhatósági választások alkalmával, a választásokat megnyerő Pokorny Lászlónak, az RMDSZ által támogatott független polgármesterjelöltnek azért kellett lemondania, mert meghamisították a támogatására gyűjtött aláírási íveket – ezeket a Borbély László által vezetett Maros megyei szervezet gyűjtötte. Borbély belekeveredett a Neptun-ügybe is: egyike volt azon három tulipános képviselőnek, akik Neptunfürdőn titkos tárgyalásokon egyezkedtek Iliescuékkal a kilencvenes évek elején, és ezt a romániai magyarság egyértelműen árulásként élte meg.
Most lássuk az MPP javaslatát, amelyet Szász Jenő nyílt levélben postázott Markó Béla címére. A polgári oldal Nyolc pont 2008-ra címmel foglalta össze elképzeléseit az együttműködésre és a felelős versenyre. Ebben kölcsönösen elismerik egymás politikai létjogosultságát, és vállalják, hogy választási versenyt csak ott folytatnak egymással, ahol a jelöltjeik versengése nem veszélyezteti a magyar képviseletet. A magyar szavazati erő hatékonyságának felmérése és növelése céljából országos választási térképet hoznak létre, az idei parlamenti választásokon az önkormányzati választásokon megszerzett támogatottság arányának figyelembevételével állítanak közös parlamenti listát. Kezdeményezik az adófizetők pénzéből működő pénzügyi támogatási rendszerek társadalmasítását civil egyeztető fórum
összehívásával. Kidolgoznak egy önálló külpolitikai érdekérvényesítési stratégiát, létrehozva a magyar közösség első külföldi képviseleti irodáit. Az „Erdély hazavár” program keretében, 1990 után első alkalommal a nagyvilágban élő valamennyi erdélyi honfitársunkhoz fordulnak és közös erőgyűjtésre hívják őket.
– Marosvásárhely jelképes városa a magyar választási reményeknek és félelmeknek – írták a nyolc pont egyikeként –, ahol a korábbi kudarcok után biztos sikerre van szükség. A Magyar Polgári Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség ezért együttesen és haladéktalanul olyan, pártpolitikától független, közismert és közkedvelt személyiséget kérne fel, aki minden marosvásárhelyi közös polgármesterjelöltje lehet, olyan jelölt, aki senki által nem kisajátítható, aki ideológiai, etnikai és pártszempontokon felülemelkedve mindenki által támogatható. A Magyar Polgári Párt ilyen közös jelöltnek Bölöni Lászlót tartja és javasolja.
A bedobott név alaposan meglepte az erdélyi magyarságot. A jobboldalinak egyáltalán nem mondható Transindex jegyzetírója így fogalmazott: „Nem gondoltam volna, hogy Szász Jenő nevét és a zseniális jelzőt valaha is egy mondatban fogom használni, most mégis ezt kell tennem. A frissen alakult MPP vezetője szombati bejelentésével ugyanis lépéskényszerbe hozta az RMDSZ-t, amit eddig sem sorozatos udvarhelyi győzelmeivel, sem pártja bejegyzésével nem sikerült elérnie. (…) Bölöni ugyanis több, mint egy fogorvos, és több, mint egy egykori labdarúgó, aki játékosi karrierje után edzősködésbe fogott. Bölöni egyrészt nemzeti szimbólum az erdélyi magyarság számára – az a fajta szimbólum, ami-aki mindenki számára egyformán értéket jelent. Bölöni másrészt legenda, a romániai sport történetének egyik legkiemelkedőbb alakja, ő Loti, akit teljesítményének köszönhetően a románság is teljes mértékben elfogadott és szeretett. (…) Bölöni ellen nincsenek érvek. Bármi rosszat mondasz róla, te húzod a rövidebbet, olyan, mintha arról próbálnád meggyőzni az embereket, hogy a piros-fehér-zöld zászló színei nem harmonizálnak egymással – hiába igazolnád tényekkel állításodat, úgyis leperegnének mindenkiről. Bölöni nemcsak a legismertebb erdélyi magyar, de messzemenően ő a legszimpatikusabb is a románság szemében – és nincs szükség közvélemény-kutatásra ennek bizonyítására – ez egy újabb adu. (…) Egy függetlenként induló Bölöninek lenne nagyobb esélye a győzelemre, hiszen azokat a magyarokat is urna elé vinné, akik eleve nem szavaznának RMDSZ-es jelöltre, ugyanakkor a románság körében is népszerű, és nem hagy nacionalista támadási felületet Dorin Floreának sem – a jelenlegi polgármestert egyszerűen kiröhögné a város, ha azt próbálná igazolni, hogy Bölöni »nem jó román«.”
Az RMDSZ vezetésén első körben a zavarodottság jelei mutatkoztak – Borbély „egzotikusnak” bélyegezte a javaslatot, miközben az ügyvezető elnök azt nyilatkozta: ha Bölöni otthagyja évi másfél millió dolláros fizetését Abu Dzabiban, akkor szívesen látják jelöltként. Jellemző a balkáni politizálásra az is, hogy egy ilyen hír esetén is azonnal a pénz jut az eszükbe, és úgy tudjuk, megindult a telefonáradat az Egyesült Arab Emirségekben edzősködő szakember felé – az RMDSZ potentátjai arról győzködték az egykori labdarúgót, lépjen vissza a jelöléstől. Szász Jenő ezért újabb nyílt levelet írt Markónak, amelyben kifejtette: aggodalommal értesültek arról, hogy egyes RMDSZ-es politikusok a színfalak mögött igyekeznek visszalépésre kényszeríteni Bölöni Lászlót a marosvásárhelyi polgármester-jelöltségtől, a magyarság megosztásának vádjával próbálja zsarolni azt a személyiséget, aki a leginkább képes volna a marosvásárhelyi magyarságot egyesíteni és biztos sikerre vinni a választások ügyét. Mindeközben a sajtóban az RMDSZ ügyvezető elnöke és marosvásárhelyi polgármesterjelöltje azt nyilatkozza, hogy hazatérése esetén támogatja Bölöni Lászlót marosvásárhelyi összmagyar polgármesterjelöltként. Szász arra kérte Markót, vesse latba befolyását, hogy a marosvásárhelyi polgármesteri jelöltség összmagyar ügyében az RMDSZ ne tévedjen a gyurcsányizmus útjára, azaz ne folytasson kétszínű, cinikus és hazug politikát. „A közösségünk iránti felelősség jegyében, nyomatékosan és tisztelettel kérem Elnök Urat, Marosvásárhelyen a magyarság érdekeit helyezzék az RMDSZ pártpolitikai érdekei fölé, támogassák a Magyar Polgári Párt javaslatát, hogy Bölöni László közös jelöltként versenybe szállhasson a polgármesteri tisztségért. Marosvásárhelyen csak olyan közismert és közkedvelt magyar személyiség győzhet, aki ideológiai, pártpolitikai és nem utolsó- sorban etnikai törésvonalakon felülemelkedve mindenki által támogatható” – írta a polgármester.
A levél hiábavaló volt: Bölöni László a rá jellemző eleganciával és szerénységgel egy, a marosvásárhelyi lakosoknak címzett közleményben bejelentette, hogy az új helyzetben nem vállalja a jelölést.
„Az RMDSZ-csapatot – Borbély László, Csegzi Sándor – nagyon jó csapatnak tartom, kitűnő csapatkapitánnyal – írta a sportember –. Szeretettel üdvözlöm Marosvásárhely lakóit és újból köszönetet mondok azoknak, akik rám is gondoltak.” Szász Jenő úgy gondolja, Bölöni közleménye nyitva hagyta a lehetőséget, amennyiben az RMDSZ nem indít ellenjelöltet, és állásfoglalásával példát mutat közösségi felelősségtudatból, személyes szerénységből és közéleti eleganciából. A polgármester azt jósolja, amennyiben az RMDSZ ragaszkodik a felülről a városra erőltetett pártpolitikus-jelölthöz, Vásárhely ismét veszíteni fog. Ismételten arra kérte őket, a magyarság érdekeit helyezzék az RMDSZ pártpolitikai érdekei fölé, és a párton belüli „mutyizás” helyett kövessék a marosvásárhelyiek érdekeit.
A tulipános párt eközben ellentámadásba lendült: abban bízva, hogy az MPP bejegyzése elleni fellebbezésekkel sikerül kellő ideig húzni az időt, a helyhatósági választások mihamarabbi megszervezését szorgalmazza, és nem zárkózik el attól a lehetőségtől sem, hogy egyidejűleg tartsák a helyhatósági és parlamenti választásokat. Ennek azért volna jelentősége, mert konkurencia nélkül indulhat az újabb négy évet biztosító választásoknak.
„A két választás egyidejű lebonyolítása nem érintené hátrányosan az RMDSZ-t, sőt, bizonyos mértékben előnyt is jelentene nekünk” – mutatott rá Markó Béla elnök, aki szerint az erdélyi magyar párbeszéd kizárólag Tőkés Lászlóval képzelhető el, a Szász Jenő vezette pártot nem tekinti tárgyalópartnernek.
Az erdélyi jobboldal azt sérelmezi: az RMDSZ olvasatában az egység azt jelenti, hogy mindenkinek fel kell sorakoznia a Bukarestben kiválasztott tulipános jelölt mögé. Dénes László publicista a Reggeli Újságban így fogalmazott: „Lassan már nem lehet követni a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szlalomozását a bukaresti politikai lesiklópályán. (…) A sietség egyik oka éppen ez: hátha fel lehet még kapaszkodni az egyre gyorsabban távolodó vonatra. Némi állami-hatalmi segítséggel most még talán sikerül átbukdácsolni a parlamenti küszöbön, ehhez talán még van elég magyar voks Erdélyben és maradék nosztalgia a kilencvenes évekbeli »szövetség« iránt, esetleg még hathat az egységpropaganda és a tehetetlenségi erő, még megvan a párthű sajtó és még lehet gyorsan osztogatni a központi kasszából ide meg amoda. Most még el lehet odáztatni valamilyen úton-módon a konkurens magyar párt végső legalizálását.”
Kívülről valóban úgy látszik: Markóék kétségbeesetten próbálják elkerülni az elkerülhetetlent: nem ismerik el az MPP létjogosultságát, igyekeznek előre hozatni a választásokat és megpróbálnak külön megállapodni Tőkés Lászlóval és a köré tömörültekkel. Ha sikerrel járnak, akkor meghosszabbodik az RMDSZ politikai monopóliumának haláltusája, de nem javult az erdélyi magyarság helyzete – azon csak a valós versenyhelyzet és az annak eredményei alapján meghozott konszenzus segíthet.
Az RMDSZ sokak szerint ma már nem több, mint egy nehézkes, korhadt kalózhajó, tele nehézfegyverzettel, vagyis pénzzel, a fedélzetén többségében unott zsoldosokkal és görcsös vezérkarral. A különböző levelezőlistákat és internetes fórumokat olvasgatva egyre többen gondolják úgy, hogy volt egy reális esély Marosvásárhely visszaszerzésére egy közös jelölttel, de azt az RMDSZ elutasította, és inkább a saját embereivel beleszalad a biztos vereségbe.
