Ott lesz szombaton Kispesten, a REAC tavaszi nyitómérkőzésén? – fordultunk Forgács Józsefhez, az 1912-ben alapított, a 40-es években megszüntetett, majd 1991-ben általa újjáélesztett s azóta működtetett Rákospalotai Egyetértés Atlétikai Club (REAC) elnökéhez.
– Természetesen igen.
– S utána Sopronban, az első „hazai” mérkőzésen?
– Ott is.
– Azért elég sajátságos, hogy idegenbe csak néhány kilométert kell utazni, az otthon eléréséhez viszont több mint kétszázat.
– Valóban, de ez még nem teljesen biztos, csütörtökön ülésezik az MLSZ elnöksége, ott születhet a pályavilágítással kapcsolatban halasztó döntés, bár én nem nagyon bízom benne. Várjunk még pár napot, mondjuk jövő hétfőig, addig a rákospalotai önkormányzat is tehet egyet s mást. A Sopronnal kötöttünk egy befogadó nyilatkozatot, s lehet belőle hosszú távú kapcsolat. Az a kérdés, a licencbeadások március 15-i határidejéig megváltoztatják-e az MLSZ-ben a feltételeket.
– Ennek kicsi az esélye, tehát nagyon úgy néz ki, hogy a csapatnak el kell hagynia az otthonát a világítás hiánya miatt. Kit hibáztat ezért?
– Könnyű lenne azt mondani, hogy az önkormányzatot, hiszen annak a tulajdonában van a pálya, nem a miénkben, de nem teszem, mert nem lenne igaz. Az önkormányzat hároméves programot dolgozott ki a létesítményfelújításra. Amikor decemberben a licencadó bizottság illetékesei itt jártak, s megismerték a terveket, azt mondták, minden rendben. Januárban viszont kaptam tőlük egy levelet, hogy adjuk meg a pályára eső fényegységet, mert ha az nem elég, nincs licenc. Persze tudták, hogy májusig nem lesz világítás.
– Nem lehetett volna előbb lépni?
– Rengeteg időbe telik egy ilyen program megvalósítása, s nem mindent az önkormányzatnak kell engedélyeznie, hanem a közigazgatási hivatalnak. A világítás építési engedélye öt és fél hónap alatt emelkedett jogerőre. Megszavazta az önkormányzat, a pénzt is elkülönítette rá, ám ez mégsem elég.
– Korábban arról is beszélt, hogy egy SZDSZ-es képviselő, Máté Gyula személyes okok miatt tett keresztbe a terveknek s ezzel közvetve az MSZP-s polgármesternek.
– Igen, így volt, s ez nagyon fáj, hiszen a sportot nem lehetne pártpreferenciák alapján megítélni, arról nem is beszélve, hogy 2010-ben lehet, hogy már mások ülnek majd a testületben.
– De a nagypolitikában az MSZP és az SZDSZ koalíciós partner!
– Ezt mondtam nekik is: hogy ha egymást becsapják, akkor mit csinálnak az ellenzékkel? Sok minden más mellett én ezért egyáltalán nem politizálok, noha megvan a magam véleménye, irányultsága. Belehalnék ezekbe a csatákba meg a bürokráciába. Ha az én cégemnél így mennének a dolgok…
– Nem így mennek?
– Nem bizony, vasúti személykocsikat építünk, Európa élvonalába tartozunk.
– A REAC viszont kevésbé, viszont a szívügye. Honnan ez a fővárosban már oly ritkán tapasztalt lokálpatriotizmus?
– Minden Rákospalotához köt, itt lakom, itt dolgozom, itt fociztam annak idején, a hatvanas-hetvenes években. Igaz, nem a REAC-ban, mert azt ’45-ben megszüntették, hanem a XV. kerületi Vasasban. Aztán a Volán költözött Rákospalotára, ezt a csapatot nem szerettem, a Vasasnál voltam sportvezető, például a női kézilabda-szakosztály elnöke. A rendszerváltás után, 1991-től tértem vissza, s alapítottuk újjá a REAC-ot, 2005-ben pedig feljutottunk az NB I-be. Nem volt olyan villámgyors emelkedés, mint a Stadleré vagy a Gázszeré, de szélesebb volt az alapja.
– Összeszámolta már, mennyit áldozott a klubra, amit kis költségvetésűnek, de biztos hátterűnek tartottak-tartanak?
– Nem olyan kicsi az a költségvetés! A pályára nincs gondunk, azt az önkormányzat kezeli és biztosítja, s a játékosokon sem spórolok, sokkal inkább a vezetőkön. Itt nincsenek milliós ügyvezetői fizetések. Nem számoltam össze, de összesen több száz millió forint nagyságrendben költhettem a REAC-ra.
– Mit tart a csapat eddigi legnagyobb sikerének?
– Azt, hogy három éve folyamatosan az NB I tagja, s így lesz a negyedik évben is.
– Már Soproni REAC néven?
– Erről még ne írjon, mert megszakad a szívem.
ÁGOTA Közösség
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
