A fekete március adóssága

Az erdélyi magyar autonómiatörekvések és Koszovó függetlensége is szóba került az 1990-es marosvásárhelyi etnikai összecsapások 18. évfordulóján. Még mindig nem tudni, kik álltak a véres magyarellenes akció hátterében.

(Kolozsvár)

Idén is megemlékeztek az 1990 márciusában bekövetkezett magyar–román etnikai konfliktus áldozatairól Marosvásárhelyen. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség évente pénzsegélyben részesíti azokat, akik a legtöbbet szenvedtek a magyar jogkövetelések elfojtására irányuló pogromkísérlet miatt. A 18 évvel ezelőtt kiprovokált összecsapásnak hat halálos áldozata és több száz sebesültje volt a Maros-parti városban, ám a román igazságszolgáltatás a történtekért kizárólag magyarokat és romákat vont felelősségre – többek között a gyilkossági kísérletért elítélt Cseresznyés Pált, akit börtönbüntetése során az őrök és a cellatársak rendszeresen vertek. „Az erdélyi magyaroknak évről évre emlékezniük kell a fekete március halottaira, sebesültjeire, mindazokra az egyszerű emberekre, akik akkor a legtöbb áldozatot hozták azért, hogy a közösség szabadon élhessen Romániában” – jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök az etnikai incidens magyar áldozatainak hozzátartozóival, meghurcoltjaival folytatott beszélgetésen. A politikus úgy értékelte: Koszovó példája is azt mutatja, hogy az akkori események konklúziói ma is érvényesek, hiszen ha 1990-ben a marosvásárhelyi konfliktust, a román–magyar viszony elmérgesedését felelős emberek nem állítják meg, ugyanolyan tragikusan folytatódhatott volna, mint ahogy az később a volt Jugoszláviában történt. – Valós egyenlőséget, autonómiát kell teremteni a magyarság számára – hangsúlyozta Markó, aki szerint a romániai társadalom nagy adóssága, hogy máig nem tudni: kik hozták be Marosvásárhelyre a falusi, bottal felfegyverezett román tömegeket.