A pokol első köre

Gulag – a rettenetes intézmény talán előbb-utóbb a feledés homályába merül, talán nem is hallottunk volna róla, ha a Vörös Hadsereg volt tisztje nem írja meg 1962-ben Ivan Gyenyiszovics egy napja című elbeszélését egy sztálinista munkatábor lakójáról. Majd 1968-ban A pokol tornácát, 1973-ban pedig A Gulag-szigetvilágot – hogy csak leghíresebb műveit említsük. Alekszandr Szolzsenyicin nem csak a XX. század egyik legnagyobb írója. Ennél jóval többé vált: a kommunista világrend történetírásának meghatározó személyiségévé, olyanná, aki képes volt módosítani korának történelmét. A Gulag-szigetvilággal sikerült radikálisan és végérvényesen megváltoztatnia azt a képet, amelyet a nyugati baloldali értelmiség alakított ki a Szovjetunióról. Franciaországban például először a magyar 1956, majd Szolzsenyicin könyveinek megjelenése után csökkent rohamosan a kommunista párt támogatottsága.
Bízvást elmondható a decemberben 90 éves íróról, hogy életművének fő témáját a gulág szolgáltatta. Ehhez tizenegy évet kellett végigszenvednie a legsanyarúbb börtönökben, fogoly-, tranzit- és kényszermunkatáborokban. A rosztovi egyetem matematika–fizika, majd irodalom szakának elvégzése után nem sokkal behívták katonának, részt vett a második világháborúban, bátorsága elismeréseként megkapta a századosi rangot. Ám 1945-ben letartóztatták egy volt iskolatársának írt magánjellegű levele miatt, amelyben bandafőnöknek nevezte Sztálint. A bíróság hazaárulás címén ítélte kényszermunkára, ahol átélte a lágerélet minden borzalmát. A megpróbáltatások után, 1956-ban rehabilitálták, ekkortól matematikát taníthatott. De hamarosan rájött, hogy az egyedüli lehet, aki elmondja az elmondhatatlant, milliók embertelen kínszenvedését és nemtelen pusztulását.
A „pokol tornáca” elit tábor, úgynevezett saraska, ahol elítélt tudósokat tartanak fogva, és kényszerítenek rá, hogy a titkos hadiipar és az államvédelmi hatóságok technikájának fejlesztésén dolgozzanak. A kerettörténet: 1949 decemberében Innokentyij Vologyin szovjet diplomata telefonon felhívja az amerikai nagykövetséget, s elmondja, hol és mikor kapják meg szovjet kémek Amerikában az atombomba elkészítésének a Rosenberg házaspártól megszerzett titkos leírását. Az állambiztonságiak lehallgatókészüléke rögzíti a hívást, de még nem tudják, ki követte el a „bűnt”. Azonosítani kell az „árulót”, aki maga is tisztában van lépésének óriási kockázatával, de önmagában már végleges döntésre jutott: ha leleplezi terrorra és agresszióra berendezkedett államát, azzal mind az emberiség, mind az orosz nép javára cselekszik. Elkezdődik a nyomozás, és Innokentyijt végül azok az emberek juttatják börtönbe, akiket a sztálini rendszer poklának „első körében”, a saraskában őriznek. Itt dolgozzák ki azt az akusztikai hangfelismerő módszert, amely segít a diplomata azonosításában. Közben pedig a kommunista társadalom teljes körképe elénk tárul a monumentális könyvben, amely egyszerre detektívregény és filozofikus mélységű mű, a szovjet életvilág aprólékos, már-már enciklopédikusan részletező ábrázolása. A pokol tornáca a Nobel-díjas író életművének kiemelkedő darabja, egyben a XX. századi világirodalom egyik alapműve: a totalitárius rendszer működésének, lelki hatásainak, a kiszámíthatatlan önkény bugyraiban vergődő emberek élethalálharcának, kiútkeresésének felejthetetlen művészi megjelenítése.
(Alekszandr Szolzsenyicin: A pokol tornáca, I–II. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008. Ára: 4600 forint)