A kajak-kenu a „középkorú” sportágak közé tartozik az olimpiai mozgalomban. Először 1936-ban szerepelt a programban, akkor még magyar résztvevő nélkül. Az első magyar aranyéremre 1956-ig kellett várni, Melbourne-ben Urányi János és Fábián László győzött a kajak kettesek tízezer méteres versenyszámában. Azóta a magyarok a sportág élmezőnyébe tartoznak, ám az olimpiai bajnoki címek számában ez sokáig nem igazából mutatkozott meg. Az ötkarikás arany nélkül maradt összes nagy egyéniségünket nem soroljuk fel, csupán jelzésképpen minden szakágból egyet-egyet. Hiába volt korszaka egyik legjobbja Rakusz Éva és különösen Csapó Géza, valamint a kenus Wichmann Tamás, egyiküknek sem adatott meg az olimpiai diadal. A sydneyi és az athéni játékok a négy, illetve három elsőséggel mintha az előző évtizedek balszerencsétlenségeiért kárpótoltak volna bennünket. Ám még így is feltűnő, hogy miközben kajak-kenusaink eddig összesen 17 aranyérmet lapátoltak össze, ezüstből és bronzból lényegesen többet termeltek: 26-ot, illetve 24-et. Sydneynek és Athénnak köszönhetően a kajak-kenu a sportágak közötti magyar örökrangsorban az aranyérmek számát tekintve feljött a 4. helyre – az élen vívás 34, úszás 23, birkózás 19 a sorrend –, a megszerzett pontszámok alapján pedig már 3., mert az ezüstök és a bronzok e tekintetben jól kamatoznak.
A pekingi magyar aranyesélyek számbavételekor induljunk ki a hivatalos véleményből. Angyal Zoltán szövetségi kapitány úgy szokott fogalmazni, hogy hét magyar első helyre lát valós reményt. Úgy gondolja, hogy mindhárom női egység nyerhet, ahogy a Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor kajak kettes is mindkét távon, Vajda Attila kenu egyes ezer méteren, valamint a Kozmann György, Kolonics György kenus duó valamelyik futamában. Ebből kiindulva Angyal Zoltán nem tűnik telhetetlennek, amikor azt mondja, ezekből két aranyérem összejöhet. A hármat ő már a bravúr kategóriájába sorolja.
Szakáganként, versenyszámról versenyszámra haladva is érdemes áttekinteni a magyar csapat kilátásait. A nőknél egyértelműen Kovács Katalin a csapat kulcsembere. Bár a vezérevezős tavaly gyengélkedett, egyesben a szegedi Világkupán és az Eb-n is kikapott, a világbajnokságon már régi arcát mutatva diadalmaskodott. Formája erre az évre nem hogy kitartott, sokak meglepetésére még tovább javult. Triplázása különösen annak ismeretében váratlan, hogy négy éve, amikor egyértelműen a csúcson volt, „csak” két számban, egyesben és négyesben készült az olimpiára. Más kérdés, hogy kettesben lett aranyérmes. Nem mernénk azt állítani, hogy a magyar mezőny azóta gyengült volna, hiszen Janics most is vízen van, Benedek Dalma pedig egyesben is berobbant a legjobbak közé, Kovács mégis mindhárom számban célba ért.
E helyütt már nem részleteznénk, hogy milyen feszültségek terhelték a női csapat felkészülését. Csupán arra térünk ki, hogy Angyal Zoltán 2007 őszén még az egyesben és párosban nyújtott teljesítmények alapján állította volna össze a négyest, akkor azonban Fábiánné Rozsnyói Katalin akarata döntött: a négyeseknek is írjanak ki válogatót. Ami egyet jelentett azzal, hogy ő állítja össze az egységet. Ezzel Janicsot akarta kizárni – nemcsak eme hajóból, hanem az olimpiai csapatból is. Rosszul taktikázott, a későbbi győztesek mind elhagyták. Angyal Zoltán e fordulat láttán nem erőszakoskodott korábbi elképzelése mellett, a Fábiánnéval folytatott immár több évtizedes csatározásai után talán elégtételt jelentett neki, hogy az edzőnő lemarad az olimpiáról. Csak remélni merjük, hogy a második legjobb kajakos, Benedek kimaradása nem jelent majd ledolgozhatatlan hátrányt.
Ha a magyar esélyek alapján akarunk sorrendet felállítani a három női szám között, akkor az egyesre tennénk a legbátrabban, utána a négyesre, s végül a kettesre. Kovács Katalin úgy fogalmazott, számára egyformán fontos mindhárom versenyszám. A háromban közös, hogy mindegyikben a német egység a legnagyobb rivális.
A férfi kajakosoknál Kammerer Zoltán és Kucsera Gábor a tavalyi visszaesés után az idén ismét rendkívül meggyőző. Olyannyira, hogy a szegedi Világkupán ötszáz méteren legyőzték a 2001 óta veretlen Rauhe, Wieskötter német duót. Ennek ellenére ezren esélyesebbek, ahol az idei viadalok alapján nehéz lenne megmondani, hogy ki előzhetné meg őket. Egyesben Vereckei és Benkő az elmúlt három év világbajnokságán nem szerzett érmet, ezért bravúr lenne, ha éppen Pekingben léphetnének fel a dobogóra. A legerősebb viharokon a négyesnek kellett túljutnia, mire elért a kínai fővárosba. Nehéz lenne megjósolni, mit várhatunk a meglehetősen furcsa összetételű kvartettől, az éremszerzés már siker lenne.
Kenuban Kozmann és Kolonics kipróbált harcos, tavaly ötszázon, tavalyelőtt ezren nyertek vb-t. Kolonicsnak már van két olimpiai aranya is, Kozmann dicsőséglistájából ez az eredmény azonban még hiányzik. A páros Athénban ezren „csak” bronzérmes lett, ennél az idén mindenképpen többet szerezhet. Vajda viszont a négy évvel ezelőtti harmadik hellyel robbant be a nemzetközi élmezőnybe. Világbajnoki címvédőként Pekingbe már esélyesként utazik, s bármily furcsa, az ő sikere tűnik a legbiztosabbnak.
A pekingi magyar kajak-kenus csapat. Nők. K–1 500 m: Kovács Katalin; K–2 500 m: Kovács, Janics Natasa. K–4 500 m: Kovács, Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Janics. Férfiak, kajak. K–1 500 m: Vereckei Ákos; K–2 500 m: Kammerer Zoltán, Kucsera Gábor; K–1 1000 m: Benkő Zoltán; K–2 1000 m: Kammerer, Kucsera; K–4 1000 m: Sík Márton, Beé István, Vereckei Ákos, Bozsik Gábor. Kenu. C–1 500 és 1000 m: Vajda Attila; C–2 500 és 1000 m: Kozmann György és Kolonics György.
Menczer Tamás
Menczer Tamás: Magyar Péter Zelenszkij oldalára állt Sebestyén József ügyében + videó
