Kaukázusi háromszög

Felértékelődött az utóbbi időben az orosz–amerikai vetélkedés egyik ütközőpontján fekvő, a Kaszpi-tengeri olaj és földgáz Nyugat-Európába juttatása szempontjából szinte megkerülhetetlen Grúzia.
E kaukázusi háromszög egyik csúcsán Oroszország próbál minél többet megtartani egykori térségbeli befolyásából, különböző eszközökkel érzékeltetve, hogy nélküle nem állítható helyre e régió megbillent stabilitása. A Grúzia felett valójában Washingtonnal vívó Moszkva ezen a fronton is meg akarja mutatni, hogy immár a világpolitika megkerülhetetlen szereplője, ráadásul biztonsága szempontjából egyáltalán nem mindegy, miként alakulnak déli szomszédságában a nagyhatalmi erőviszonyok. Ezen kívül elemi érdeke, hogy a 2014-es szocsi téli olimpiáig valamiképpen rendeződjön Abházia helyzete. A Kreml a Tbiliszit irritáló különleges kapcsolatok ellenére sem akarja azonban a szakadár köztársaságot bekebelezni, s felrúgni a Grúzia határait elismerő megállapodást, a nyomásgyakorlásra bőven ideális a jelenlegi status quo.
Az Egyesült Államok elsősorban a saját érdekeit követi a Kaukázusban, s nem rejti véka alá, hogy ezért fontos számára Grúzia NATO-tagsága is. A fő cél ugyanis Oroszország kiszorítása a régióból, s a Kreml befolyásának gyengítésére jó eszköz Tbiliszi. Washington ugyanakkor érezhetően vigyáz arra, hogy ne feszítse túl a húrt, s kerüli a közvetlen konfliktust Moszkvával. Más érdekek mentén, de valahol Amerika mellé próbál felzárkózni a térség fontosságát mindinkább felismerő Európai Unió is, amelyet az Oroszországot a Kaszpi régió lelőhelyei felől megkerülő alternatív energia-útvonalak körüli stabilitás vezérel.
A háromszög harmadik csúcsa Grúzia, amely inkább eszköze, mint alanya e játszmának. Sorsát alapvetően Amerikához kötötte, s Washington ezért hálás is tbiliszi emberének, Mihail Szaakasvilinek.