Kivezetés az újságírásból (25.)

„A sajtóban a köznapok lehetőségein túl
nyújtsunk feledkezést és megtisztulást,
révületet és lelkesedést.”

VICC?
Elégedjünk meg ebben a humort percenként tálcán kínáló világunkban egy vicc kiindulópontjával.

SZÍVESEN FELSOROLOK TÖBBET IS.
– Idegen urat visz a székely Csíkban, az irdatlan nagy erdőn keresztül. A többit elképzelhetjük...
Nem tud olyan nagy csattanó, slusszpoén következni, ami ennél tömörebbet mondhat.

VAGY ITT VAN EZ A DRÁMAI VICCINDÍTÁS:
– Andris, az istenért, ne hajts olyan sebesen, mindjárt az árokba fordulunk!
Nyilván a következő mondatban már belefordulnak...
s erre majd valami jópofát mondanak...

DE INKÁBB KÉT-HÁROM ÚJ VICC KEZDETÉT MONDANÁM EL HELYETTE
– Egy ember ötszáz lejért kocsit fogadott, vinné be Sepsiszentgyörgyről Brassóba.
Vagy: – Blum halálos ellenségével, Lőwwel találkozik engesztelő napon a zsinagógában.
Minek folytatni és túlmagyarázni.
Vagy ahogyan az egykori kolozsvári polgármester mondotta volt: túlmagyarozni.

NINCS JOBB EGY SZÉKELY VAGY EGY ZSIDÓ VICC KEZDETÉNÉL
(És akkor a vége is jó lesz!)

KÜLÖNBEN SOK AZ AZONOS VICC
– Ami például HAJDÚ ISTVÁN összeállításaiban itt is, ott is megtalálható. Ugyanaz a vicc hol zsidóként, hogy székelyként. KÁNYÁDI SÁNDOR is válogatott és fordított egy kötetre valót az erdélyi jiddis népköltészetből.

AKKOR MIÉRT NE FÉRNE MEG EGYMÁS MELLETT
– Mint ahogy eddig is mindig megfért a legnagyobb békében a zsidó folklór és a székely. Sőt, az a kipusztíthatatlan... még mindig a rengetegben... az a rengeteg góbé, mért ne sétálhatna át kényelmesen a zsidó viccekbe? (Nem menekültként.) És onnan vissza.

TALÁLKOZIK ÁBEN KOHNNAL
– Édesapám, rokonunk nekünk a Gergő bácsi?
– Nem fiam, nem rokonunk.
– Akkor ki van az üzletben?

Pityókásan megy haza a székely:
– Móricka, mennyi kétszer kettő? – Hiszen ez a ló vak! – mondja meglepetten. – Vételnél vagy eladásnál, tanító úr kérem?

KOHNT ÉS GRÜNT AKASZTANI VISZIK
Korondi fazékkal megrakott szekéren ereszkednek lefelé a Kalodán. Megállnak az akasztófa alatt, a hóhér először Kohn nyakára teszi a kötelet. – Édesapám, ez a kék szilva miért olyan veres? Ebből következik, hogy a régi zsidóknak már drótnélküli távírójuk volt!

ÁBEL BÁ' ELÉRKEZETTNEK LÁTJA AZ IDŐT
Hogy a délelőtti fröccsét megigya a kocsmában. – Nézze – feleli az egyik rabbi (Karakó Gergő Szentmihályfalváról), amilyen szerncséje önnek az üzleti életben van...
Ott áll Jancsi bamba ábrázattal, a gazda rárivall... Kohn kinéz az akasztófahurokból... (már eleve hurokban született), odasúgja kapatosan székelynek: – Te, mi a szokás, kell ezeknek borravalót adni?
– Na, hát akkor Isten áldja idösapámat!
– Várj csak, fiam, hadd ázzék az a fejsze! – Nem (zokogott a székely a zsidó atyafinak), ha az embernek van egy furkósbotja, mindig akad kutya, amelyiket meg kell büntetni. Idegen szakállon lehet jól megtanulni nyiratkozni.

AMIKOR CSÍKSZEREDÁRA UTAZIK
Találkozik egy pásztorral New Orleansban. Egy négerrel, a villamoson. Ül a székely és zsidó újságot olvas. Egy (harmadik) utas megkocogtatja a vállát: – Lehetséges, hogy ön székely?

EGYSZERRE OLYAN VIHAR TÁMAD – TÁMADT
Hogy a hajót végveszély fenyegeti. A zsidó hangosan imádkozik: – Hatalmas Isten, segíts meg! A hajó elvész, elmerülünk! (A részletekben.) Megszólal a másik székely: – Végtére is minek jajgatsz?! A te hajód?
– Igen!