Hazánk 2007 és 2013 között 26,2 milliárd eurós uniós támogatásban részesül – derül ki az NFÜ honlapján bemutatott Új Magyarország fejlesztési tervből (ÚMFT). A honlap leszögezi: ezzel mintegy nyolcezermilliárd forinttal erősíthetjük meg gazdaságunkat az eljövendő években. Ezt az összeget reklámozza szinte minden kommunikációs fórumon az NFÜ és annak felügyelője, a gazdasági miniszteri posztot betöltő Bajnai Gordon is. – Az a nyolcezermilliárd forint, amit az unió Magyarországnak ad, sokakat csábít – fogalmazott Bajnai Gordon az Országgyűlésben tavaly októberben még önkormányzati miniszterként, de a különböző gazdasági rendezvényeken és a médiában is ez a szám jelenik meg. Pedig a fejlesztési tervben szereplő 22,4 milliárd + 3,8 milliárd eurós támogatás még 245 forintos euró/forint árfolyammal számolva is csak 6420 milliárd forintot tesz ki, s akkor még nem beszéltünk arról, hogy reálisan ezt az összeget sem kaphatjuk meg teljes egészében, hiszen az eddigi európai lehívási ráták legjobb esetben is csak nyolcvan-kilencven százalék közötti arányt mutatnak. Mindezt figyelembe véve a beharangozott nyolcezermilliárdból jó, ha ötezerötszázmilliárd forint megérkezik majd.
*
A támogatási időszakra, vagyis a 2007-től 2013-ig tartó periódusra vonatkozó uniós tagdíjbefizetések 1646 milliárd forintos tételét ebből az összegből levonva a nettó egyenleg 3850 milliárd forint körül alakulhat. Ez az összeg éves szinten 550 milliárd forintot jelent: a nemzeti felzárkózásunkra kapott brüsszeli egyenleg éves viszonylatban így kevesebb, mint amennyit szintén évente a Gyurcsány-csomag megszorító intézkedései kivesznek a lakosság zsebéből. Az eltérést firtató kérdésünkre az NFÜ munkatársa lapunknak úgy nyilatkozott, hogy kalkulációjuk szerint mintegy ezermilliárd forint hazai önrészt is hozzácsaptak az EU-források öszszegéhez. Ez a forrás azonban – mivel a hazai költségvetés révén gyakorlatilag a magyar adófizetők fizetik – nehezen értelmezhető brüsszeli támogatásként. További kockázatokat rejt, és jelentősen módosíthat a források egyenlegén, ha 85 százaléknál kevesebb pénzt sikerülne lehívnia hazánknak, és nem lehet meghatározni a 245 forint/eurónál erősebb forint miatti kiesés mértékét sem. (A mostani árfolyamot alapul véve a veszteség elviekben további 300 milliárd forint lenne.) Kalkulációnkban az sem szerepel, hogy bár a második fejlesztési terv 2013-ban jár le, ám a kifizetések 2015-ig tartanak, így az ÚMFT-ben szereplő támogatás évekre lebontott mérlege még kevesebbet mutatna.
A legfontosabb kérdés az, hogy az EU-források mennyiben lesznek képesek a hazai gazdaságot hosszú távon lendületbe hozni, és valós növekedést produkálni. A tervben szereplő programok hatékonyságát ugyanis a gazdasági szakmai szervezetek mellett az Állami Számvevőszék is megkérdőjelezte. A számvevők többek között a fejlesztéspolitika törvényi hátterét, és a közép- és hosszú távú stratégiát hiányolták. Nógrádi Zoltán, a Fidesz szakpolitikusa lapunk kérdésére megerősítette, hogy mivel a fejlesztési tervet euróban kötötték, ezért a forinterősödés több száz milliárd forintos kárt okoz a fejlesztéspolitikának.
– Az államadósság után évente fizetendő mintegy 1200 milliárd forintos kamatteherhez viszonyítva a brüsszeli források mértéke azt mutatja, hogy még százszázalékos lehívás esetén is a korábbi évek hitelfelvételeivel a kormány gyakorlatilag előre elköltötte a felzárkózásra majdan lehívható pénzeket – tette hozzá Nógrádi.
vezércikk a 7. oldalon
