Már a lélekharang se szent

A csernelyi temető haranglábának mindhárom harangját ellopták két hét alatt eddig ismeretlen tettesek. A három bronzereklyét 1928-ban adományozták a falunak az onnan elszármazott külföldiek.

Súlyos veszteség érte Csernely hívő lakosságát, ellopták ugyanis a katolikus temető három harangját. Az első kettőt két héttel ezelőtt vitték el, míg a harmadiknak, a legkisebbnek szombaton kelt lába a négy méter magas haranglábról. E három harang pótlása – anyagi okok miatt – egyelőre szinte lehetetlen, a rendőrség sikeres nyomozásában bízik Kaló Zoltán polgármester. A 40 centiméter átmérőjű kis-, a hatvanas középső, illetve a nyolcvan centiméter szoknyaátmérőjű nagyharang minden reggel, öt, hat órakor, délben és este megszólalt tercben, hiszen össze voltak hangolva. Kaló Zoltán úgy fogalmazott, meggyalázták Csernelyt, mert olyan berendezéseket vittek el, amelynek csak eszmei értékét lehet felbecsülni.
Mint mondta, a húszas években emigrált helybeliek adományából készült a három remekmű egy soproni mester keze nyomán, s kifejezetten csernelyi jelképekkel díszítette a harangokat, majd összehangolta a hármat, hogy tercben szóljon. A három harang súlya egyébként meghaladta a két mázsát – tette hozzá. Úgy véli, a falubeliek biztosan nem képesek összeadni annyi pénzt, amennyi az újraöntéshez volna szükséges, így tehát amíg a rendőrség nem jut eredményre, csonka falu a Bükk lábánál fekvő település. Az önkormányzat mintegy ötvenmilliós forráshiánnyal küzd, még az intézmények fenntartása is nehéz.
Telek Katalin a falu buszmegállójában állt, s éppen Ózdra indult dolgozni, de könnybe lábadt a szeme, amikor a három harang eltűnése került szóba. Szerinte Csernely a tolvajok hazája, elvisznek mindent a bűnözők, ami mozdítható. Amikor meghallotta a hírt, miszerint eltűnt az első két harang, akkor rendkívüli fájdalmat érzett, ugyanis egész életében istenhívő volt, s olyan érzés fogta el múlt szombaton, a harmadik ellopása után, mintha levágták volna az egyik kezét. Persze, ilyen eset nem először fordul elő a környéken, azonban a mostani bűncselekmény áldozatául esett harangokat egykönnyen pótolni sem lehet. Csak remélni tudja, hogy az ózdi rendőrök a tettesek nyomára bukkannak, miután szerinte a harangokat nem műgyűjtő vitte el. A jelképek bizonyítékul szolgálnak, s állítja, mindenképpen a színesfémtolvajok körében kell keresni a tettest.
Barta Csilla, a borsodbótai szennyvíztársulás munkatársa úgy gondolja, ha az útszéli és úttesten elhelyezett aknafedeleket eltulajdonítják, akkor nem okozhat gondot a három harang leszerelése s eltulajdonítása sem. Csernely környékén – hangoztatja – egyre gyakoribbak a lopások, mindent visznek, ami mozdítható. A köré sereglett tucatnyi helybeli lakos helyeslően bólogatott.
A csernelyiek nem értik, vajon miért nem egyszerre vitték el mindhárom bronzalkotást, de abban biztosak, egy csapat követte el a súlyos bűncselekményt. Antal Andrea azt mondja, ebben az országban már semmi sem szent, ugyanakkor felhívta a figyelmet, a fémkereskedőket szigorúbban kellene ellenőrizniük a rendőröknek. Számára kétségtelen, a három harang valamelyik MÉH-telepen köt ki, ám előtte nyilván miszlikre darabolják. Hallott a parlament tervéről, ami szerint a színesfémtolvajlásokat megpróbálják visszaszorítani, noha azt gondolja, amíg a lopás szó benne van a magyar értelmező szótárban, addig a tolvajok élnek is a lehetőségekkel.
Egy külföldre szakadt csernelyi amerikás magyar kijelentette: ma is családi szülőhelyének tekinti a falut, amihez mindvégig hű volt. Szeretett családtagjaihoz mindig örömmel látogat haza, s mélységesen lesújtja az a galád tett, hogy gyermekkora emlékeit – amelyek vele egyidősek –, a haragokat, amiket oly sokszor csendített hetven évvel ezelőtt, amik az emberi szeretet legszebb szimbólumai, ellopták. Nemcsak a harangokat, hanem az emlékeket, a vallás legszebb ereklyéjét vitték el a rablók – mondja.
– Elrabolták tőlem is azt a csodás emléket, ami nekem szent volt – sajnálkozik az idős férfi –, mert gyermekkoromban oly szorgalommal húztuk a kötelet a déli harangszó zúgásához, a misékhez, és a szomorú, családokat, barátokat megrázó temetésekhez.