„Ne legyen követendő minta a homoszexualitás”

A balliberális sajtó a homoszexuálisok július 5-i budapesti felvonulása óta fáradhatatlanul ontja a melegjogi megközelítésű cikkeket. A homofóbozásból kijutott Vida Gábor akadémikusnak, a genetika és az evolúcióbiológia kutatóprofesszorának is, aki egy rádiónyilatkozatában ellenszenvét fejezte ki e mozgalommal szemben. A Széchenyi-díjas tudós – aki többedmagával kilépett a Védegyletből, mivel az harcos „melegpárti” közleményt bocsátott ki – lapunknak kifejtette, más rétegek felvonulása volna indokolt. Megvilágította: a homoszexualitás genetikai háttere nincs kellően tisztázva, ám bizonyos, hogy átörökítésében szociokulturális tényezők is szerepet játszanak.

Vida Gábor. Az akadémikus, professor emeritus, a Védegylet alapító tagja 1935-ben született. A Magyar Tudományos Akadémiának 1993 óta rendes tagja. Kutatási területei: citogenetika, evolúciógenetika, fajkeletkezés genetikai mechanizmusai, növényökológia, környezetvédelem. Kitüntetései: Pro Natura-díj (1995), Széchenyi-díj (1997), Ipolyi Arnold tudományfejlesztési díj,
Deák Ferenc kutatási díj (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006). A Védegyletből Karátson Gábor, Kindler József, Vásárhelyi Judit, Ángyán József társaságában lépett ki.

A Védegylet tagjai nevében kiadott közlemény támogatásáról biztosította az akkor épp közelgő „büszkeségfelvonulást”. A fogalmazók a „melegfóbiára adott adekvát válaszként” értelmezték a „meleg büszkeséget”, rendreutasították a katolikus püspöki kart, mondván, a homoszexualitás nem divatjelenség. Önt melyik megállapítás késztette a Védegylet elhagyására?
– Már azon is megdöbbentem, hogy a sajtóközlemény kiadását nem előzte meg semmiféle egyeztetés, a tanácsadó testülettel való konzultáció. Én Karátson Gábortól és más későbbi kilépőktől értesültem arról, mi történt. Csak ezután szembesültem a sajtóközlemény szövegével, annak kinyilvánításával, hogy mi itt állítólag egy kisebbségi mozgalmat támogatunk. Megjegyzem, én kész vagyok minden másságot támogatni, ha méltánytalanságot szenved el, s ha az adott eltérés nem valamiféle erkölcsi normába ütköző jelenség. Itt azonban nem ezekről van szó. Elfogadhatatlan volt az a stílus is, ahogyan a közlemény a mi nevünkben a püspöki kart kioktatja. Mindez arra késztetett, hogy ne vállaljak közösséget tovább ezzel az egyébként sok nemes cél érdekében eredményesen munkálkodó egylettel.
– Kilépését követően, július 9-én a Kossuth Rádió megkeresésére olyan nyilatkozatot adott, amelyben irritáló fogalmak is felbukkannak a homoszexuálisok felvonulásával szembeni viszolygás kifejezésére. Megbánta?
– A felvonulás láthatóan alkalmasnak bizonyult a közéleti figyelemelterelésre, létező társadalmi bajok elfedésére. Ezért zavartak a riporteri kérdések, ezért sikerült néhány megfogalmazásom indulatosra. Amit bánok: ez ürügyet adott arra, hogy némelyek tovább fokozhassák a figyelemelterelő hisztériát, azon az alapon, mintha az én nyilatkozatom a homoszexuális személyekre vonatkozott volna. Fokozta feszültségemet az a sajtóvisszhang, amely a menetet óriási szenzációként tálalta, az események egyoldalú beállításával.
– Milyen gondokat fed el ön szerint a „melegjogi aktivizmus”?
– Elég sokat foglalkozom globális problémákkal: merre halad az emberiség, ezen belül Magyarország. Megdöbbentő, ijesztő veszélyekre mutattam rá számos előadásomban. Ezért dühített, hogy ilyen dolgokra fecséreljük az időnket, ahelyett, hogy arról beszélgetnénk a rádióban, milyen fontos gondok vannak például az anyagiasság, a verseny vonatkozásában. Fölmerül bennem: ha már felvonulásokat rendezünk, illetve pártolunk, azoknak a főszereplői miért nem a hajléktalanok, akiknek embertelen körülményeiről rémregényeket lehetne írni?! Miért nem a munkanélküliek vonulnak fel? Az ő demonstrációjukat méltán üdvözölném, mint ahogy a pedagógusokét is, akiktől azt várjuk el, hogy az ifjúságot megfelelő módon neveljék, miközben a társadalmi megbecsülés alsó fokára szorítják őket.
– Homofób-e ön, mint ahogy több orgánumban megbélyegezték?
– A homofóbia kifejezés eleve nagyon rossz kifejezés, mert szó szerint embergyűlöletet jelent. Ami az én esetemet illeti, kapcsolattartásaim során sohasem volt szempont az emberek magánélete, sosem érdekelt, hogy ki milyen szexuális orientációjú, tanítványaim, munkatársaim kifejezetten toleráns embernek ismernek. Ugyanakkor a téma kapcsán elmondhatom, kamaszkoromban nagyfokú visszatetszést keltett bennem, amikor homoszexuálisok közelítettek hozzám hasonló szándékkal. Tény az is: nem tudom elfogadni, hogy a homoszexualitás követendő példa legyen. Ha már létezik a véleménynyilvánítási jog, akkor hadd tartozzék bele az adott véleménnyel szembeni ellenszenv kibeszélése is. Annál is inkább, mivel ha valaki manapság a homoszexualitását megvallja, azt bátor, rendes embernek tüntetik fel, aki meg ellenszenvéről merészel szólni, abból botrányhős lesz.
– Milyen értelemben beszélt evolúciós zsákutcáról a rádióban?
– Csaknem fél évszázadon át tanítottam, kutattam a genetika, az evolúció területén. Hozzáteszem, sosem a homoszexualitás vonatkozásában, de arról is vannak ismereteim. Ami az evolúciós zsákutcát illeti, egyértelmű, hogy a homoszexualitás az. Hiszen az evolúció lényege, hogy az úgynevezett fitneszértékek különbözőek az egyedek között. A fitnesz fogalmával ebben a tudományágban a reproduktív sikerességet illetik, vagyis a következő generációhoz való hozzájárulás mértékét. Egy olyan viselkedésforma, amely nem vezet utódokhoz, nyilvánvalóan evolúciós sikertelenség.
– Ha így van, miért maradt fenn az emberi társadalomban mind ez idáig a homoszexualitás?
– Ezzel a paradoxonnal sok kutató foglalkozik. Nincs megnyugtató genetikai magyarázat arra, hogyan adódik át genetikailag a homoszexualitás az utódokra. Azt egy olasz kutatócsoport kimutatta, hogy olyan anyák, akiknek homoszexuális fiúgyermekük van, általában termékenyebbek, mint más anyák. Ez azonban nem gyökeres magyarázat. Nehezíti a vizsgálódást, hogy magától értetődően emberkísérleteknek nincs helyük. Arra viszont Csányi Vilmos professzor mutatott rá egyik interjújában, hogy emberi értelemben vett, tehát
élvezetgyakorlási célú homoszexualitás az állatvilágban nem létezik, legalábbis nem bizonyított, bár megjelent egy ezt bizonygató könyv. Az állat sosem választja saját nemét, ha van választási lehetősége, csak állatkerti körülmények és más természetellenes viszonyok között találkozni ilyen, kényszerből bekövetkező párosodással. Amiről nem szabad elfeledkezni: az ember esetében létezik a tulajdonságok szociokulturális átadása is, a genetikai öröklődés mellett.
– Nem hitelt érdemlő tehát, amikor a sajtóban fel-felröppentik, hogy megtalálták a homoszexualitásért felelős gént? Ezt azért is kérdezem, mert miközben ennek az életformának a sorsszerűségét szuggerálják, aközben folyamatos a homoszexuális minta sulykolása is…
– Aki a genetikával csak egy kicsit is foglalkozik, tudja, hogy az egy gén egyenlő egy tulajdonság képlet legfeljebb molekuláris tulajdonságokra lehet olykor érvényes, de az olyan összetett tulajdonságokra, mint az emberi viselkedés, semmiképpen sem. Több gén befolyásol tehát egy ilyen tulajdonságot, nem azonos mértékben, és ezek kialakulásába szinte minden esetben beleszól a környezet, a nevelés is. Szélsőséges hipotézis kizárólagosan tekinteni csak a genetikai vagy a szociokulturális tényezőt. A kettő közötti arány kibogozása viszont szinte lehetetlen feladat. A genetikailag teljesen azonosnak ismert egypetéjű ikrekkel kapcsolatos felmérések sem igazítanak el minket. Az egypetéjű ikrek eleve nem túl gyakoriak, közöttük a homoszexualitás sem túl gyakori, és különösen ritka, hogy születésük után nyomban szétválasszák, illetve külön neveljék fel őket. Így lehetne ugyanis tanulmányozni a környezeti tényező hatékonyságát. Nem árt tudni, hogy az egypetéjűekkel kapcsolatos kisszámú adat problémáját egy intelligenciaöröklődést vizsgáló kutató pár évtizede úgy „oldotta fel”, hogy további adatokat kreált a tudományban elvárt statisztikai adatbőség biztosítására.
– Nem zavarja, hogy baloldali beállítottságú emberként az egyházakéval rokon álláspontot képvisel a melegjogi mozgalommal szemben…?
– A baloldaliság korunkban nagyon különböző értelmű. Sajnos, a közfelfogás arra hajlik, hogy bizonyos pártkötődéssel azonosítsa. Ám az általam is vallott baloldaliság társadalmi érzékenységet és valódi egyenjogúságra törekvést jelent, ami nehezen azonosítható bármelyik párt politikájával. Ugyanakkor kitűnően összecseng a Bibliában olvasható „szeresd felebarátodat” főparanccsal.