Torinói anziksz

Piemont székhelye, Torino idén a dizájn első fővárosa címet viseli, ami nem mindennapi bravúr Milánó tőszomszédságában. A Fiat, a Ferrari és a Juventus városát sokáig álmos, befelé forduló iparvárosnak könyvelték el az európai színtéren. Egészen 2006-ig, amely a kitörést jelentette számára: az Alpok közelségének köszönhetően ekkor válhatott a téli olimpia házigazdájává. Ez a világesemény egyúttal építészeti pezsdülést is hozott számára: a város barna zónájában, Lingottóban példaszerűen rehabilitálták a Fiat-gyár hajdani iparcsarnokát, amely manapság üzletközpontnak és kulturális megarendezvényeknek ad helyet; elkészült a tarkabarka olimpiai falu, s megépült a rendezvény szimbólumává vált impozáns ívelt híd is a vasúti vágányok fölött.
Ugyancsak Torinóban rendezték a minap a Nemzetközi Építészeti Szövetség, az UIA kongresszusát, s ezt monstre szakmai kiállítással is egybekötötték. A világszervezet, amely manapság 1,3 millió építészt tömörít a világ 116 országában, egyúttal a hatvanadik születésnapját is ünnepelte. A kongresszus a kultúra–demokrácia–remény hármas jelszavával az átlátható, közvetítő építészetet állította a szakmai rendezvények fókuszába; egyúttal képet adott a világépítészet trendjeiről. A folyékony építészet berobbanásával startoló új technikai forradalom szemlátomást még korántsem merítette ki tartalékait. Ennek egyik ékes példája, hogy a tervezett új torinói beruházásokhoz is nemzetközi sztárépítészek sorát – Cino Zucchit, Renzo Pianót, Massimiliano Fuksast, Zaha Hadidot, Vittorio Gregottit, Norman Fostert, Arata Isozakit, Jean Nouvelt – sikerült megnyerniük. A Palavela multifunkcionális központban rendezett kongresszuson hétszáz előadás hangzott el (köztük három magyar) tízezer résztvevő előtt. Az expón a Magyar Építőművészek Szövetsége is saját pavilonnal képviseltette magát. Az e célra készült, a helyszínen is vetített kísérőfilm a XX. századi magyar építészet néhány kiemelkedő korszakát vette sorra, különös tekintettel az anyaghasználati újításokra. A bemutató központjában pedig a XXI. század nagy magyar találmánya, Losonczi Áron fényáteresztő betonja állt. A Litracon szabadalmát legalább olyan érdeklődés övezte a torinói kiállításon, mint annak idején a szecessziós mázas cserepek alapanyagát, a pirogránitot.
A rendezvényt tragikus esemény árnyékolta be: a kongresszus utolsó előtti napján hotelszobájában szívroham végzett Giancarlo Ius olasz építész-tervezővel, az esemény fő szervezőjével. Az 55 éves, igen aktív szakember az elnöki tisztségre is esélyes volt – így az ausztrál Louise Coxnak nem maradt vetélytársa az elnökválasztáson. A tisztújító kongresszus egyébként jelentős magyar sikerrel zárult: a Magyar Építőművészek Szövetségét a régió nevében beválasztották a szervezet húsztagú világtanácsába. Földes László építésznek a következő három évben olyan elődök nyomdokaiba kell lépnie, mint a magyar származású építész, Pierre Vágó, akitől az UIA 1948-as megalapításának ötlete is származik; vagy Böhönyei János, aki évtizedekkel ezelőtt hosszú időn át a nemzetközi szervezet igen népszerű alelnökeként tevékenykedett.
A következő, 2011-es építészkongresszust Tokióban rendezik: a japán főváros már Torinóban is kiemelten képviseltette magát. A 2014-es kongresszus megrendezésének jogáért két földrész, Ázsia és Afrika állt sorompóba. A fej fej melletti versengésben a zöldépítészetet propagáló, az utolsó pillanatig esélyesebbnek látszó Szingapúr elől a multikulturális sajátosságokat hangsúlyozó dél-afrikai Durban városa vitte el a pálmát – mindössze kétszavazatnyi különbséggel.