A magyar népdalkincs mindenkié

Herczeg Flóra nevét akkor jegyeztük meg, amikor először hallottuk tőle – fehér népviseletben énekelte – a Boldogaszszony anyánkat. Néhány napja a Magyar Szigeten, ahol a Narco Polo együttessel koncertezett, arról beszélgettünk vele, hogy ki mindenkié a magyar népdal, mi a dolga a népdalénekesnek, és mit hozott az életébe, hogy ő lett A társulat István, a királyának Rékája.

Sokan játszanak divatból világzenét, s ezzel alaposan le is járatták a műfajt az elmúlt években. Ön szerint milyen a jó világzene?
– Nem szeretem ezt a kifejezést, de el kell fogadnom, hogy valóban így mondják: a Narco Polo világzenét játszik. Az együttes magyar népdalokat dolgoz fel, néha balkáni motívumokat is használ. Az zenekar tizenhárom éve működik, eredetileg improvizatív zenéléssel foglalkozott, én azért csatlakoztam hozzájuk, mert így sokkal több emberhez el tudom juttatni a népdalt.
– A Narco Polo évek óta zenél a Magyar Szigeten, de ugyanúgy fellép a másik Szigeten és a legkülönbözőbb ízlésű, orientációjú közönség előtt.
– Sőt, én azt mondom, még MSZP-rendezvényen is énekelnék, ha meghívnának, mert a magyar népdal mindenkié, s hátha ott is azt mondanák, hogy ez milyen szép, mekkora érték, és egy kicsit másképp gondolkoznának, éreznének…
– Palya Bea azt dalolta Horn Gyula születésnapján, hogy annyi áldás szálljon rája…
– Na, úgy azért nem mennék.
– Bevallom, engem mindig zavarba hoz az együttes neve, amelyben énekel.
– Ez a név megfelelt a zenekar korábbi stílusának, de most, mielőtt megjelenik az első lemez, változtatni fogunk rajta. Erre szeretném használni a lemezszerződést, amelyet Réka szerepével együtt nyertem A társulat versenyén.
– Miért döntött úgy, hogy indul a nagy válogatáson?
– Gyerekkoromtól szerettem volna Réka lenni, másrészt erre is azt tudom mondani, csodálatos, ha néhány száz embernek népdalt énekel az ember, de így nem jut el a többiekhez. Most, hogy éneklem a szerepet, sok kislánynak lettem a példaképe. Ez nagy felelősség.
– Mennyire volt hosszú az út a régi életétől A társulatig?
– A szüleim eleinte nagyon óvtak, de aztán átbillentek, és onnantól nagyon drukkoltak nekem. Nem tudtam, milyen emberekkel fogok együtt dolgozni, de kiderült, hogy sok a vidéki, hozzám hasonló a csapatban. Az is fontos számomra, hogy Szikora János elsősorban a belső adottságok alapján választotta ki a szereplőket, és hogy Rosta Mária, A társulat producere karakánul kiállt mellettem, amikor amiatt támadtak, hogy fellépünk a Magyar Szigeten. (Igaz, A társulat előadása más okokból el is maradt.)
– Hogy érzi magát lóháton a színpadon?
– Gyerekkorom óta lovagolok, erdőben különösen szeretek lovagolni, Álmos pedig nyugodt, kedves, értelmes állat.