A növekedés és annak látszata

Most, hogy már a tévében is bemondták, miszerint manapság sokkal kiegyenlítettebbek a sajtóviszonyok, mint régebben, amikor még teljesen kiegyenlítetlenek voltak, a jobboldali médiumoknak sokkal több megértéssel, nagyobb empátiával kell szólniuk a baloldalról, az MSZP-ről és kapcsolt részeiről, a kormányról és magáról a miniszterelnökről is. A radikális, olykor nyers hangvétel addig volt elfogadható, de legalábbis indokolható, ameddig a baloldali sajtó 90:10 arányú fölényben volt, ám most, hogy állítólag megszűnt a balliberális túlsúly, a jobboldali médiumoknak illendő és helyénvaló lesz éppoly visszafogottan, finoman, cizelláltan bemutatniuk a baloldalt, miként azt a balos sajtó mindig is tette a jobboldallal.
Ennek fényében kell értékelnünk Gyurcsány Ferenc bölcs, megnyugtató, de egyben lelkesítő szép szavait, amelyek fellelhetők a Népszava június 26-i számának 8. és 9. oldalán. Persze, Gyurcsány Ferenc minden szava – a sajtó erőviszonyaitól függetlenül – mindig csurrantott méz, cseppentett ambrózia, felüdül és épül belőle és általa a lélek. Mondjon bár átszellemült hazugság- vagy igazságbeszédet, mindig korrekt, következetes, kiszámítható és hiteles. Talán csak egyetlen, árva ígéretét lehet számon kérni rajta – a gyorsvonat még mindig nem ér fel másfél óra alatt Pécsről a fővárosba, amiként azt, 2005. február 14-én országértékelő szónoklatában volt olyan kedves bejelenteni –, de erről igazán nem ő tehet. Egyébként minden más ígéretét beváltotta, sőt mindennek az ellenkezőjét is. Ez a megbízhatóság, ez a kikezdhetetlen szavahihetőség alapozza meg a kormányfő töretlen optimizmusát, amelyet így önt szavakba a Népszava olvasóinak, valamint a világmindenség örömére és okulására: „Annak van a legnagyobb esélye, hogy a kormány nemcsak kitölti az idejét, hanem a mögötte álló párt sikeres kampányt tud folytatni a mandátuma meghosszabbításáért. Szerintem a parlament nagyobbik részének és az országnak egyaránt az az érdeke, hogy folytatódjon a kormányzás.” A látszat szerint Gyurcsány a parlament egyik részének érdekeit az ország érdekei elé helyezi, de ez tőle egyáltalán nem szokatlan és meglepő. Ami pedig lázálomszerű jóslatát illeti pártja újabb választási győzelméről, csak annyit mondhatunk: ebben az anyagilag, erkölcsileg, szellemileg lezüllesztett országban minden megeshet, még az is, hogy 2010 után is Gyurcsány lesz a miniszterelnök.
Lehet, az érzékszerveinkkel van valami baj. A miniszterelnök éles tekintete olyasmit vesz észre, amit a magunkfajta egyszerű halandó hosszú vizslatás után sem lát meg. Mondá pedig a mi jó Ferencünk: „Az idén meg már azt látjuk, hogy kezdenek nőni a jövedelmek, a fogyasztás, emelkednek a nyugdíjak, javulnak a gazdasági növekedés adatai, csökken az infláció (…)” Lehet, hogy ő látja mindezt árgus szemeivel, mi valahogy sehogy sem látjuk. Sőt, pont az ellenkezőjét tapasztaljuk saját bőrünkön éppúgy, mint a hivatalos adatokat tanulmányozva. Viszont négy éve folyamatosan azt halljuk, hogy láthatóan növekszik (dübörög) a jólét, illetve éppen most indul növekedésnek. Illusztrációként álljon itt a már emlegetett 2005-ös országértékelő néhány részlete: „Ambiciózus szociális és modernizációs politikát folytattunk. Növekvő jövedelmek, emelkedő nyugdíjak, család- és otthonteremtési támogatások, fejlesztések, döntően útépítés jellemezte az elmúlt éveket. Mindezt csökkenő adók mellett.” Ám ez csak a szerény kezdet, mert: „Én döntöttem: megfontolt lépésekkel a gazdasági növekedés fenntartását, a jövedelmek ehhez igazított emelését, az egyensúly fokozatos, de határozott megteremtését támogatom. Mértéktartással, de elszántan. Elszántan és felelősséggel.” Bizony, a felelősséget mindig roppant komolyan vette. „Az eredeti tervektől eltérően tudjuk csak bevezetni a megígért ápolónői hűségjutalmat és az eredetiektől eltérő módon tudjuk segíteni a középiskolásoknak az autóvezetői jogosítvány megszerzését. Ha nem így tennénk, összedőlne a költségvetés, vagy radikálisan emelni kellene az adókat. Én egyiket sem vállalom.” Masszív költségvetés lehet az, amelyik az ápolónők hűségjutalmától összeomlik… Ám az igazi hűség nem vár jutalmat, miként a középiskolásokat is inkább írni, olvasni kéne megtanítani, az autóvezetés ráér.
De közelgett ezen problémák megoldása is, csak egy egészen apró gondot kellett elhárítani. „A külső és belső egyensúly számai valóban nem adnak okot az elégedettségre. Ez akkor is igaz, ha a költségvetés kiigazításában az elmúlt három évben Európában is példa nélküli eredményeket értünk el. De jól tudom, van még tennivaló. Tudjuk és tesszük a dolgunkat, és megyünk tovább a konvergenciaprogramban kijelölt úton.” A magyar konvergenciaprogram valóban példa nélkül való a kultúrállamok viszonylatában, minél „sikeresebb”, annál távolabb kerül az euró bevezetésének időpontja. Miként a mértéktartó, de elszánt és felelősségteljes gazdasági növekedés, jövedelememelés, egyensúly-megteremtés életünk minden területén érezteti hatását. Gyurcsánnyal ellentétben mi valahogy előbb meglátjuk a pusztulás, összeomlás, leépülés, elszegényedés nyomait, a növekvő kiábrándultság, kétségbeesés, letargia megnyilvánulásait, mint az újabb gazdasági növekedést, jövedelememelkedést, miegyebet. Régen, a torz médiaviszonyok idején még hajlamosak lettünk volna olyanokat írni, hogy gazdasági, politikai dilettánsok, de professzionális tolvajok, hétpróbás gazemberek, pusztán a gátlástalan sikerpropaganda eszközeit bevetve vezetik (félre) az országot, ám a kiegyensúlyozottság szellemétől áthatva ilyeneket nem írunk, mondunk, nem is gondolunk. Az állandó „növekedést”, „gyarapodást”, „fejlődést” törvényszerűen érzékeljük életkörülményeink romlásaként: a baloldali hagyományban ezt nevezik dialektikának. Így mindjárt más akusztikája van mindennek. Megértjük, mitől oly feltartóztathatatlanok a haladó erők.
A dialektika alkalmazásának felemelő példáját adja a kormányfő, amikor a közelgő adóátalakításról regél: „Persze kell lépni adóterületen is, egyszerűsíteni, átláthatóságot teremteni, az adókulcsokon változtatni. Szerintem egybe kell az egészet nézni. Ősszel ezekről fogunk ajánlatot tenni a parlamentnek, az országnak.” Arra a kérdésre, hogy lehet-e valamit elmondani az ajánlatokról, ezt válaszolta: „Azért nem lehet, mert a részek önmagukban nemigen értelmezhetőek.” Régen, ugye azt mondták volna, Gyurcsánynak halvány sejtelme sincs az általa készített adóreformról, csak hadovál összevissza, mert nem meri bejelenteni, hogy újabb adóemelésre készül. A dialektika nyelvén azonban Gyurcsány üzenete azt jelenti, hogy a minden részben és nemben megemelt adókat összességében adócsökkentésnek fogjuk meghirdetni. Ilyen egyszerű a részeiben nemigen értelmezhető, az egészben nézendő adó- és járulékreform.
Ne aggódjunk! Lesz miből fizetnünk a megnövekedett közterheket. A miniszterelnök rálelt a tejjel-mézzel folyó Kánaánhoz vezető biztos útra. Bejelentette, hogy kormánya „új munkahelyek sokaságát teremti meg kertészetben, szőlészetben”. Alig vártuk, hogy eljöjjön újra a mezőgazdasági cselédek, béresek, napszámosok országa. S nagy lehetőség lenne kubikos brigádok szervezésében is, akik elszegődhetnének a korszerű vasút(le)építésekhez.