A nyugati demokráciamodell orosz tükörben

„Nem szabad tovább hallgatni, beszélgetni, vitatkozni kell arról, miként képzeljük el a demokráciát, miként befolyásolja annak alakulását az eltérő történelmi és civilizációs háttér” – fogalmazza meg lapunknak a Demokrácia és Együttműködés Intézetének egyik vezetője, Natalija Narocsnyickaja. Az idén létrehozott moszkvai nonprofit szervezet franciaországi „utazó nagykövete” elmondja, nem kioktatni kívánják a nyugati társadalmakat, hiszen abból Oroszországnak is elege van, csupán vitára hívni.

2008. 08. 01. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Két helyen, New Yorkban és Párizsban nyitott kirendeltséget és szervez társadalmi vitákat a demokráciamodellekről az orosz alapítvány. Az amerikai irodát az ismert politológus Andranyik Migranjan, a másikat a történész, volt parlamenti képviselő Narocsnyickaja. A Le Figaro még első útja előtt emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin már tavaly őszszel utalt valami hasonló intézet létrehozásának szükségességére, mondván, Európában sincs minden rendben az emberi jogokkal. A lap a szovjet időket idéző szimmetrikus válaszról ír, amikor annak igazolására mutattak a televízióban emberekkel teli nyugati kenyérboltokat, hogy demonstrálják, nem csak a fejlett szocializmusban vannak sorok.
„Szó sincs arról, hogy az alapítvány létrehozása valamiféle közvetlen válasz lenne az orosz demokráciát érő egyre élesebb kritikákra. Az előző dumában három éven át vezettem a világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetét vizsgáló bizottságot. Konferenciák, szemináriumok sorát rendeztem, könyveket adtam ki e témában. Ez a munka tehát korántsem ismeretlen számomra” – reagál a diskurzust előre elhárító bemutatásra Narocsnyickaja. Az alapítvány célkitűzéseiről kifejti, hogy nem propagandisztikus célzattal, nem a politika, hanem a tudomány felől, elméleti, jogi, történelmi megalapozottsággal kell közelíteni e kérdéshez, össze kell hasonlítani és egységessé tenni a kritériumrendszert, s ez alapján megvizsgálni egy-egy országban a demokrácia helyzetének történelmi alakulását, sajátosságait. Miként jelenik meg egymástól eltérő civilizációkban? „Konferenciák szervezését, könyvek kiadását tervezzük. E háttérrel pedig adott esetben nyugodtan és nyíltan vitába szállhatunk azokkal is, akik szeretnek mindenkit kioktatni a demokráciáról” – szögezi le.
A már idézett sorok sem a szívélyes fogadtatásról árulkodtak, s ha még ehhez hozzávesszük, hogy a Figaro „veszélyes vitapartnerként, az új orosz nacionalizmus harcosaként, az Oroszország kirekesztésére szőtt nyugati összeesküvésről alkotott elmélet híveként” mutatja be Narocsnyickaját, még árnyaltabb képet kaphatunk arról, nem várták Franciaországban tárt karokkal a történészt.
„Nem lepett meg, hogy nyugaton bizalmatlanul fogadták a megjelenésünket, s eleve elzárkóztak minden értelmes vitától, mondván, az elnök megbízásából, politikai céllal foglalkozunk a demokráciakutatással, bíráljuk a nyugati gyakorlatot. Én azonban már megszoktam, az úgynevezett fejlett világ meg van győződve arról, hogy minden tekintetben jobb, mint a többiek, s ezzel félre is söpri a kritikát. Elhárítólag az orosz demokrácia gyengeségére mutogat. A helyzet azonban nem ilyen fekete-fehér, egyik helyen itt, a másikban ott sérülnek az emberi jogok” – fejti ki minden harag nélkül Natalja Narocsnyickaja.
A történész Miért és kivel harcoltunk? című könyvének franciaországi kiadásával az alapítvány már közelített a céljához. Az alaptétel ugyanis, miszerint a Szovjetunió második világháborús győzelmének lejáratása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy Oroszországot kiszoríthassák a világpolitika nagyszínpadáról, komoly vitát kavart. Ez a történelmi-geopolitikai polémia is igazolja, hogy másként látják a világot Párizsban és Moszkvában. A következő lépésben az expolitikus történész a nyugati demokráciákról is kifejtette véleményét.
„Egy pillanatig sem vitatom, hogy a nyugati demokráciák komoly múltat mondhatnak magukénak, hatalmas tapasztalattal bírnak az emberi jogok, az állam és a civil társadalom közti kapcsolatok kezelése tekintetében” – szögezi le Narocsnyickaja. „De azt is meg kell jegyeznem – teszi hozzá –, hogy e fejlődésnek ellentmondásos oldalai is vannak. Így egyes liberális ideológusok totalitárius türelmetlenséggel viszonyulnak minden, az övékétől eltérő gondolkodáshoz. Ez az önmagából kifordult liberális megközelítés ellentmond a demokrácia szellemének, amely a különböző világnézetek egymás mellett élésén alapul. Ez utóbbi elvnek kell érvényesülnie a nemzetközi kapcsolatokban is. Az említett bolsevik típusú magatartás azonban lehetetlenné teszi az önkritikát, a vitát és az együttműködést is. Ne felejtsük el, hogy a demokrácia egyik fundamentuma a lelkiismereti és szólásszabadság. Vonatkozik mindez az országok közötti kapcsolatokra is, hiszen egyes államok egyfajta világcsendőrként próbálnak kioktatni, rendre utasítani a másokat. Nem hajlandók ugyanakkor tudomást venni arról, hogy eközben megsértik mások szuverenitását, egyébként pedig már az emberi jogok tekintetében sem megalapozott ez a tanárszerep. Beszélnünk kell ugyanis arról, hogy az egykor oly tisztelt és vonzó nyugati társadalmak értékválságba kerültek, s ez sok esetben már a civilizációk közötti feszültség megnövekedésének egyik oka. Egyre kevésbé hajlandók tudomásul venni nyugaton, hogy különböző civilizációk léteznek, pedig a migráció következtében ez már egy-egy országon belül is szembetűnő” – fejti ki Natalija Narocsnyickaja.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.