Két helyen, New Yorkban és Párizsban nyitott kirendeltséget és szervez társadalmi vitákat a demokráciamodellekről az orosz alapítvány. Az amerikai irodát az ismert politológus Andranyik Migranjan, a másikat a történész, volt parlamenti képviselő Narocsnyickaja. A Le Figaro még első útja előtt emlékeztetett arra, hogy Vlagyimir Putyin már tavaly őszszel utalt valami hasonló intézet létrehozásának szükségességére, mondván, Európában sincs minden rendben az emberi jogokkal. A lap a szovjet időket idéző szimmetrikus válaszról ír, amikor annak igazolására mutattak a televízióban emberekkel teli nyugati kenyérboltokat, hogy demonstrálják, nem csak a fejlett szocializmusban vannak sorok.
„Szó sincs arról, hogy az alapítvány létrehozása valamiféle közvetlen válasz lenne az orosz demokráciát érő egyre élesebb kritikákra. Az előző dumában három éven át vezettem a világban az emberi jogok és a demokrácia helyzetét vizsgáló bizottságot. Konferenciák, szemináriumok sorát rendeztem, könyveket adtam ki e témában. Ez a munka tehát korántsem ismeretlen számomra” – reagál a diskurzust előre elhárító bemutatásra Narocsnyickaja. Az alapítvány célkitűzéseiről kifejti, hogy nem propagandisztikus célzattal, nem a politika, hanem a tudomány felől, elméleti, jogi, történelmi megalapozottsággal kell közelíteni e kérdéshez, össze kell hasonlítani és egységessé tenni a kritériumrendszert, s ez alapján megvizsgálni egy-egy országban a demokrácia helyzetének történelmi alakulását, sajátosságait. Miként jelenik meg egymástól eltérő civilizációkban? „Konferenciák szervezését, könyvek kiadását tervezzük. E háttérrel pedig adott esetben nyugodtan és nyíltan vitába szállhatunk azokkal is, akik szeretnek mindenkit kioktatni a demokráciáról” – szögezi le.
A már idézett sorok sem a szívélyes fogadtatásról árulkodtak, s ha még ehhez hozzávesszük, hogy a Figaro „veszélyes vitapartnerként, az új orosz nacionalizmus harcosaként, az Oroszország kirekesztésére szőtt nyugati összeesküvésről alkotott elmélet híveként” mutatja be Narocsnyickaját, még árnyaltabb képet kaphatunk arról, nem várták Franciaországban tárt karokkal a történészt.
„Nem lepett meg, hogy nyugaton bizalmatlanul fogadták a megjelenésünket, s eleve elzárkóztak minden értelmes vitától, mondván, az elnök megbízásából, politikai céllal foglalkozunk a demokráciakutatással, bíráljuk a nyugati gyakorlatot. Én azonban már megszoktam, az úgynevezett fejlett világ meg van győződve arról, hogy minden tekintetben jobb, mint a többiek, s ezzel félre is söpri a kritikát. Elhárítólag az orosz demokrácia gyengeségére mutogat. A helyzet azonban nem ilyen fekete-fehér, egyik helyen itt, a másikban ott sérülnek az emberi jogok” – fejti ki minden harag nélkül Natalja Narocsnyickaja.
A történész Miért és kivel harcoltunk? című könyvének franciaországi kiadásával az alapítvány már közelített a céljához. Az alaptétel ugyanis, miszerint a Szovjetunió második világháborús győzelmének lejáratása elsősorban azt a célt szolgálja, hogy Oroszországot kiszoríthassák a világpolitika nagyszínpadáról, komoly vitát kavart. Ez a történelmi-geopolitikai polémia is igazolja, hogy másként látják a világot Párizsban és Moszkvában. A következő lépésben az expolitikus történész a nyugati demokráciákról is kifejtette véleményét.
„Egy pillanatig sem vitatom, hogy a nyugati demokráciák komoly múltat mondhatnak magukénak, hatalmas tapasztalattal bírnak az emberi jogok, az állam és a civil társadalom közti kapcsolatok kezelése tekintetében” – szögezi le Narocsnyickaja. „De azt is meg kell jegyeznem – teszi hozzá –, hogy e fejlődésnek ellentmondásos oldalai is vannak. Így egyes liberális ideológusok totalitárius türelmetlenséggel viszonyulnak minden, az övékétől eltérő gondolkodáshoz. Ez az önmagából kifordult liberális megközelítés ellentmond a demokrácia szellemének, amely a különböző világnézetek egymás mellett élésén alapul. Ez utóbbi elvnek kell érvényesülnie a nemzetközi kapcsolatokban is. Az említett bolsevik típusú magatartás azonban lehetetlenné teszi az önkritikát, a vitát és az együttműködést is. Ne felejtsük el, hogy a demokrácia egyik fundamentuma a lelkiismereti és szólásszabadság. Vonatkozik mindez az országok közötti kapcsolatokra is, hiszen egyes államok egyfajta világcsendőrként próbálnak kioktatni, rendre utasítani a másokat. Nem hajlandók ugyanakkor tudomást venni arról, hogy eközben megsértik mások szuverenitását, egyébként pedig már az emberi jogok tekintetében sem megalapozott ez a tanárszerep. Beszélnünk kell ugyanis arról, hogy az egykor oly tisztelt és vonzó nyugati társadalmak értékválságba kerültek, s ez sok esetben már a civilizációk közötti feszültség megnövekedésének egyik oka. Egyre kevésbé hajlandók tudomásul venni nyugaton, hogy különböző civilizációk léteznek, pedig a migráció következtében ez már egy-egy országon belül is szembetűnő” – fejti ki Natalija Narocsnyickaja.
Máris széteshet a formálódó nagy ellenzéki együttműködés
