A Tocsik-ügy perújításra vár

A vádhatóságnak mielőbb perújrafelvételt kell kezdeményeznie a Tocsik Márta nevével fémjelzett büntetőügyben. Ez a következtetés vonható le Kőszeg Ferencnek, a Magyar Helsinki Bizottság korábbi elnökének, az SZDSZ hajdani képviselőjének, politikusának az Élet és Irodalom legutóbbi számában megjelent cikkéből. Kőszeg egyebek között azt írta, hogy Magyar Bálint az SZDSZ tulajdonképpeni megalapítója, aki hosszú időn át maga volt a párt, tudott a Tocsik-ügyről, sőt bizonyára a jóváhagyását adta a fejleményekhez.
A Tocsik-ügyről Kőszeg Ferenc szerint is mindenki tudta, hogy „az nem Tocsik Márta és partnerei ügye, hanem a szocialista és a szabad demokrata vezetőké”. Azt is tudta mindenki, de talán nem írták le – közli Kőszeg –, hogy az SZDSZ részéről a főszereplő nem lehetett más, mint Magyar Bálint. Az ÉS szerzője a részletekről szólva felidézi, hogy a per egyik – azóta elhunyt – szereplője, a vállalkozóként emlegetett Budai György 1994-ben a szabad demokraták Magyar Bálint által irányított kampányának menedzsere volt. Magyart Pető Ivánnal együtt a zuglói szervezet jelöltjeként választották képviselővé. A Mérleg utcai székházba volt bejegyezve az a gazdasági társaság is, amely Bernhardt Barnabás és Virág Attila közös tulajdonában állt. Bernhardt a zuglói szervezet ügyvivőjeként, illetve az SZDSZ Országos Tanácsának tagjaként tevékenykedett. Ő volt a vezetője az Utilitás Rt.-nek is, amelynek a számlájára később Tocsik Márta több mint százmillió forintot utalt át a sikerdíjából.
Az átutalást 1996 májusában megelőzte egy beszélgetés a Bajor sörözőben. Vitatott adatok szerint Tocsik itt találkozott Budai Györggyel és az MSZP pénztárnokával, Boldvai Lászlóval. Kőszeg utal arra az ismert tényre is, hogy Virág Attila szintén a zuglói szervezetből jött, majd ő lett a Tocsik Márta részére a sikerdíjat megszavazó ÁPV Rt. igazgatóságának a szabad demokraták által delegált tagja. Az 1996 őszén kirobbant Tocsik-botrány előzményeként fogható fel az a történet is, amelyet Kőszeg Ferenc az említett cikkében nóvumként ismertet. A szerző ezt írja: „A hetilap Beszélő 1995 nyarán csődbe ment, júliusban megszűnt. A szerkesztők egy része havi folyóiratként akarta újraindítani a lapot, törekvésüket mi, régi szerkesztők támogattuk. A havi folyóirat jövendő főszerkesztője, Kiss Ilona Budai Györgytől kért tanácsot, hogyan lehetne pénzt szerezni az induláshoz. A megbeszélésen a régi szerkesztők is részt vettek, Budai nagyon ígéretes elgondolást vázolt fel nemcsak a Beszélő, hanem számos más, nem piacképes, de kulturálisan jelentős folyóirat támogatására. Látva egyetértésünket, a beszélgetést ezzel a mondattal zárta: jó, akkor megbeszélem Magyar Bálinttal. Ez természetes volt, hiszen a folyóirat támogatása állami pénzt, kormányzati hozzájárulást igényelt, az illetékes Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetője Magyar Bálint volt. De ezen túl is az volt a benyomásom, hogy Budai György semmit sem tesz Magyar Bálint hozzájárulása nélkül. Kizárt dolog, hogy Magyar Bálint háta mögött kért volna – egyetértésben Boldvaival – részesedést Tocsik sikerdíjából.”
Perújításra akkor van mód, ha új bizonyíték kerül elő a korábban lezárt ügyben megismert vagy meg nem ismert tényekkel kapcsolatban. Kőszeg elbeszélése, nyilatkozata mindenképpen új bizonyíték. Az 1996 októberétől 2004 márciusáig tartó büntetőeljárásban sem Kőszeg Ferencet, sem Magyar Bálintot nem hallgatták meg. Itt az ideje, hogy most elrendeljék a perújítási nyomozást, és megvizsgálják, milyen szerepet vitt az ügyben Magyar Bálint, aki – mint a cikk többszörösen tanúsítja – maga volt az SZDSZ. Emellett nyilván nem csak Kőszeg Ferenc emlékszik vissza azokra az időkre. Meghallgatható volna mások mellett az igazságszolgáltatás iránt hosszú ideje nagy figyelmet tanúsító Pető Iván is. Pető és Magyar – mint ismeretes – egy hónapja 25 pontból álló kérdéssort intézett a legfőbb ügyészhez. A melegfelvonulás kapcsán arra kértek választ: miként minősül a büntetőjog szerint a tojásdobálás. A válasz azóta szintén ismertté vált: tettleges becsületsértésről van szó, amely magánindítványra üldözendő.
Egyértelmű, hogy a joghoz mit sem értő két bukott politikus mások segítségével ismét hatalmas nyomás alatt tartja az igazságszolgáltatást. Habár az azonosító nélkül utcára küldött rendőrök 2006-os tömegoszlatása nyomán megindult büntetőeljárások jórészt eredménytelenül zárultak, a két szabad demokrata politikusnak ezzel kapcsolatban nincs hiányérzete. A brutálisan fellépő hatósági személyek most is a fegyveres testület soraiban szolgálnak. Csupán a civileket üldözi a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás. Mindemellett szükséges volt, hogy Magyar és Pető megfenyegesse a hatóságokat. A tojásos ügyek rendkívül fontosak, hiszen tavaly március 15-én azt a Demszky Gábort is megdobálták, aki 2006 októberében alkotmánysértően tiltotta ki a traktorokat a belvárosból, szintén alkotmányellenesen gátolta meg pódium és hangosító felállítását a gyülekezés helyszínén, s aki a rendőrattak után kitüntette Gergényi Péter főkapitányt. Az ilyen magatartás Pető és Magyar szerint nyilván tűrhetetlen. Nyomást kell tehát gyakorolni ebben az alapvetően „nevetséges” jogelméleti kérdésben. Annál is inkább, mert nem lenne jó, ha a közvélemény azt vizsgálgatná: végül is kik csaltak a Pető és Magyar által erősen támogatott Kóka János pártelnökké választásakor. Feledtetni kell Magyar múltbéli kisiklásait is. Azt, hogy az Alkotmánybíróság háromszor is megsemmisítette az általa beterjesztett oktatási törvények rendelkezéseit. A szabad demokrata miniszter működése idején kezdődött és vált általánossá a kisiskolák bezárása, a leghátrányosabb, legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő rétegek gyermekeinek gazdasági szempontokkal indokolt jogfosztása. A legdisszonánsabb mégis az volt, hogy a magát liberális politikusnak tartó Magyar Bálint semmibe vette a tudományos kutatás, a szellemi élet függetlenségét. Minisztériumi alkalmazottak útján, politikusok beiktatásával maga akarta megszabni, milyen igazságok tekinthetők tudományos igazságnak. Nyilván nem véletlen, hogy most tagja lett az innovációt, a szellemi megújulást koordináló uniós szervezet irányító testületének.
A Tocsik-ügy zárótárgyalásán, 2003 áprilisában az elsőfokú ítélet elemzésekor a Legfelsőbb Bíróságon elhangzott: lehet, hogy a sikerdíjas szerződés megkötésekor és később valóban a bűnös úton megszerzett állami pénz felosztása történt meg, ám erre nincs bizonyíték. Most tisztázni lehetne, helytálló volt-e Tocsik Márta 1996. október 15-én éjjel a rendőrségen tett pizsamás vallomása. Budai György és Boldvai László a Bajor sörözőben tényleg találkozott-e a jogásznővel, és megfenyegette-e Tocsik Mártát: amennyiben nem utalja át 804 milliós sikerdíja nettó összegének felét, több mint 300 millió forintot az MSZP-hez és az SZDSZ-hez köthető Arány és Utilitás Rt. számlájára, akkor megszüntetik megbízási szerződését. Jó lenne azt is megtudni, hogy Budainak és Boldvainak kik adták a megbízást. Őket egyébként 1999-ben elítélték, később, a politikai klíma változása után, 2003-ban felmentették a vád alól. Most, 12 év múltán nevéhez méltón az igazságszolgáltatás megpróbálhatna igazságot szolgáltatni a rendszerváltozást követő időszak talán legjellemzőbb és legocsmányabb büntetőügyében. Ezt tenné lehetővé a perújítás.