Ádáz harc a Downing Streetért

Megkezdődött a Downing Street-i csata – ez a brit média és a közvélemény egyöntetű véleménye, és amint lenni szokott, a miniszterelnöki hivatal mérges és a miniszterek félszívű cáfolatai ezen mit sem változtatnak. Gordon Brown népszerűtlen, őt és pártját újabb és újabb csapások érik.
A parlamenti kormányfrakció több tagja levelet fogalmaz, amelyet a nyári szünet végén akar minél több aláírással átadni a miniszterelnöknek, azzal a kéréssel, hogy mondjon le. A munkáspárti képviselők olyan gátszakadásszerű választási vereségtől tartanak, amely sokuk politikai karrierjét fenyegeti. Úgy tetszik, Gordon Brown egyetlen ütőkártyája az a kérdés: és ki lenne jobb nálam?
A baloldali Guardian című napilap szerdán cikket közölt David Milibandtől, a 43 éves külügyminisztertől, akit sokan a párt „üdvöskéjének” tartanak. Már Tony Blair lemondásakor sokan unszolták, hogy lépjen sorompóba Brown ellenében a vezetői tisztért, de akkor nem volt rá hajlandó. Ez a cikk azonban a csata első lövésének tekinthető. Miliband hosszú cikkében egyszer sem említi a miniszterelnököt, de a párt megújhodását, új politikai kezdeményezéseket és magatartást követelő írás megsemmisítő bírálat a Brown-miniszterelnökség fölött. A külügyminiszter az „Új Munkáspárt” ideáljához való hűséget követel, de nem anynyira az 1997-es, blairi politikához való visszatérést, mint annak logikus továbbfejlesztését akarja.
Akár bevallja, akár tagadja, Harriet Harman, a párt helyettes vezetője is riválisnak tekinthető a vezető posztért. Nem sokan tartják esélyesnek, de többen állítják, a hétvégi pártkonferencia idején kétszer is megjegyezte, hogy „eljött az ő ideje”.
Két fontos szempontot azonban minden várományos utódnak meg kell gondolnia. Az egyik az, hogy a miniszterelnöki tisztség nem stafétabot: a szavazók nem örülnek, ha a fejük fölött döntenek a hatalom felől. Egyszer még hagyján, de súlyos büntetés érheti a pártot a legközelebbi választáson, ha másodszor is a kormányfrakció dönti el, ki legyen a miniszterelnök. A másik megfontolás ebből fakad: bárki legyen is az utód, olyan terhet örököl, amely az előttünk álló hónapokban csak súlyosbodhat.