Gyurta Dániel az előfutamokból a legjobb, az elődöntőből pedig az ötödik idővel kvalifikálta magát a 200 mell fináléjába, amelynek a négy évvel ezelőtti, athéni ezüstérem büszke birtokosaként vághatott neki. A négyes kőről pedig ugyanaz rajtolt, mint akkor: a japán Kitadzsima. Ötven méternél Gyurta nyolcadikként fordult, de együtt volt a mezőny, száznál ő megmaradt nyolcadiknak, ám a zöm már szétszóródott. A második hosszon csak a magyar versenyző rekedt 33 másodpercen kívül, álmaink fél távnál így véget értek. Gyurta persze úszott tovább, és 2:09,22-vel ötödiknek csapott célba. Az előfutamban végigrobogott 2:08,68-cal második lett volna, éppen úgy, mint 2004-ben, tizenöt esztendősen, már akkor is Kitadzsima mögött. E párhuzam és egy emlék elegendő apropó is volt a beszélgetés megindításához:
– Az athéni döntő után kimutatott a lelátóra, arra biztatva a magyar szurkolókat, hogy örüljenek. Most e gesztus elmaradt; azért örüljünk?
– Szerintem igen. Életem második legjobb idejét úsztam, Európa-csúcstartó vagyok tizenkilenc évesen.
– Tizenöt évesen pedig olimpiai ezüstérmes volt. Ha Athénban mondjuk nyolcadikként végez, a mostani ötödik helyezése után felfelé dobálnánk, mondván, ebből Londonra dobogó lesz. Talán túl korán jött a második hely, túl magasra került a mérce?
– Igen, de azért nem adnám vissza azt az ezüstöt, jó, hogy már zsebben van. Cseh Laci huszonhárom évesen végzett a második helyen az olimpián, én Athénban tizenöt voltam. Más kérdés, hogy az akkori időmmel most körülbelül tizenötödik lennék.
– Az úszás egzakt sportág, de tényleg ennyit számít az idő? Ha valaki felajánlaná, hogy három
tizeddel lassabban úszva újra ezüstérmes lehet, azért csak elfogadná, nem?
– Nem. Azt inkább elfogadnám, hogy ennél jobb idővel hatodik legyek. De természetesen nem a hatodik hely a célom, tele vagyok ambícióval, a pályafutásomba akár még két olimpia is beleférhet.
Vitathatatlanul. Az már kétségesebb számunkra, hogy egy olimpiai ötödik helyezett, csupán a századmásodpercektől hajtva szívesebben lenne hatodik, mint második, de maradjuk annyiban, hogy ez „szárazföldi patkány” számára nehezen követhető úszólogika.
Ha viszont e mentén haladunk, akkor a 100 férfi gyors fináléja után a győztes francia Bernardnak kissé szomorkodnia kellett volna, mert nemhogy a második Sullivan szerdai világcsúcsától maradt el, hanem saját egyéni legjobbjától is – ami amúgy két napja két teljes percen át ugyancsak világrekord volt –, ehhez képest úgy örült, hogy majd kiugrott a bőréből.
4x200-as női gyorsváltónk négy tagja nemkülönben, hiszen hatodik helyezésük minden abszolút és relatív mércét alkalmazva bravúr. Cseh Lászlótól saját lehetőségeihez képest közel hasonló teljesítmény ma újabb érmet érhet, a 200 vegyes fináléjába ugyanis Lochte, Phelps és a brazil Pereira mögött negyedikként jutott be, és innen még felfelé vezethet az út.
Mert bár olyan szépen mondta Gyurta Dániel edzője, Széles Sándor, hogy tanítványáé a múlt és a jövő, a sportban és az olimpián mindig jelen idő van.
Annál is inkább, mert tegnap délben részeredményt hirdethettünk: a 302-ből lezárult a 75. szám. Negyed távnál Magyarország Cseh László két ezüst- és Mincza Ildikó egy bronzérmével a medáltábla 25. helyén állt (Fodor Zoltán ezüstje már a második negyedet gazdagítja), aranyat huszonegy nemzet sportolói nyertek. Egynél többet pedig tizenketten, a hagyományos nagyhatalmak mellett a csehek (két sportlövőjük révén) és a grúzok (egy-egy birkózó és cselgáncsozó). A franciák és az oroszok is megrekedtek e kettesnél, kárhoztathatják is a hét-hét ezüstjüket. Kína tizenkilenc diadala azt az előzetes becslést erősíti, amely nyolcvan körülire taksálta bajnoki címei számát, a tíz amerikai elsőség is papírforma, a hat koreai – ugyanennyi második és egy harmadik helyezés mellett ez tegnap délben a rangsor harmadik pozícióját jelentette Németország előtt – ellenben meglepetés.
Érdemes egy gondolatsort szentelni e 75 arany földrészek közti megoszlásának is: Ázsia 33, Európa a „határeset” Azerbajdzsánt is ide véve 27, Amerika tíz, Ausztrália öt, Afrika nulla. A fekete kontinens eddigi legjobbja Zimbabwe három ezüsttel, ezek mindegyikét a hófehér bőrű úszónő, Coventry nyerte. Ennyit arról, hogy az éremtábla mennyit árul el egy ország sportéletének egészéről. E megállapítást persze nem önáltatásnak szánjuk, hanem ténynek.
Takács sikere. A tegnapi selejtezőkből csak Takács Krisztián (50 m gyors) jutott tovább, Nagy Réka (800 m gyors), Madarassy Ádám (100 m pillangó), valamint Szepesi Nikolett (200 m hát) és Verrasztó Evelyn (200 m hát) kiesett. Takács sikere annak ismeretében értékes, hogy a férfi 50 gyorsban a legnépesebb a mezőny: 98-an álltak rajtkőre. A Dunaferr úszója ugyan elmaradt 21.97 mp-es országos csúcsától, de 22.14-es idejével tizennegyedikként így is bekerült a 16 közé.
Nagy Réka 800 m gyorson 8:40,38 perccel több mint 2 mp-et javított egyéni legjobbján, s a 26. helyen végzett. Madarassy Ádám 100 m pillangón szintén egyéni csúcsot úszott 53.93 mp-cel, ő az 50. pozícióban zárt a 65 résztvevő közül.
Női 200 m háton az idei Európa-bajnokságon bronzérmes Szepesi Nikolett, s az ugyanott negyedik Verrasztó Evelyn is elmaradt legjobbjától. Előbbi 2:11,47 perccel 18., utóbbi 2:11,02 perccel a 17. lett. A zimbabwei Kristy Coventry 2:06,76 perccel megdöntötte Egerszegi Krisztina 1992-es, 2:07,06 perces olimpiai csúcsát. „Fáradtabb voltam a kelleténél, kicsit jobb időt vártam magamtól – mondta Verrasztó. – A 200 vegyes szétúszása utáni csalódottságon túltettem magam, ezzel együtt a 200 hát most így sikerült.” „Már a futam közben is éreztem, hogy kevés lesz az időm az elődöntőhöz, borzalmasan teljesítettem mindkét számomban” – nyilatkozott kertelés nélkül Szepesi.
Ukrajna
Eltérítették Európát a háború felé – új pilótára van szükség
