Kaposvári Bertalannak, a Legfelsőbb Bíróság elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettesének reformelképzelései több bírósági vezetőt is megszólalásra késztettek. Önnek mi a véleménye arról, hogy minőség-ellenőrzés céljából független szakértői csoportok rendszeresen elemeznék és értékelnék a jogerősen lezárt bírósági ügyeket?
– Mondjuk ki kereken: Kaposvári Bertalan javaslata nehezen kezelhető, mert a kiindulópontja téves. Az igazságszolgáltatásban minden fogalomnak megvan a lekötött tartalma. Ezeket precízen kell használni. Ilyen a függetlenség kategóriája is. Az elnökhelyettes úr független szakértői csoportot kíván létrehozni az ítéletek elemzésére. A függetlenség a bírói szervezet és a bíró tevékenységét jellemző ismérv. Nincs olyan szervezet, testület, amely a bíróságnál, a bírónál függetlenebb lenne.
– Mi vezethette az elnökhelyettest, hiszen megbízatása eleve átmeneti időre szól: Lomnici Zoltán mandátumának június 26-i lejártától az új főbíró megválasztásáig tart. Vajon miért jelentett be Kaposvári Bertalan ilyen alapvető kérdést érintő tervezetet?
– Az elnökhelyettes urat nyilván a jobbítás szándéka vezette. Javaslatát elemezve azonban kétségeink támadhatnak. Azt mondta ugyanis, hogy a megoldásra azért van szükség, mert 1989 óta, amikor megnyirbálták az igazságügyi tárca hasonló jogosítványait, szünetel a minőség-ellenőrzés. Ez nem így van. A bíróságok döntéseinek alaposságát és törvényességét a rendes és a rendkívüli perorvoslatok útján kell ellenőrizni. A jogerős ítéletek felülbírálata, elemzése a rendkívüli perorvoslatok, a felülvizsgálat és a perújítás, valamint a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat útján történik. Az ítéletek törvényességét, színvonalát garantáló további alkotmányos eszköz a jogegységi eljárás. A vizsgálódást és az elemzést mindig csak egy másik bírósági fórum, testület végezheti el.
– Mire véljük azt, hogy az LB vezetője az 1989 előtti minisztériumi jogkörre hivatkozik? Mennyiben volt független a hajdani igazságügyi minisztérium?
– Amire az elnök úr hivatkozik, az a rendszerváltozást megelőző államszervezet sajátossága volt. Abban az időben a minisztérium mint a korabeli végrehajtó hatalom része felügyeletet gyakorolt a bíróságok tevékenysége felett. Ezt a jogkört egy 1977-es miniszteri utasítás fejtette ki részletesen. Ez a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény felhatalmazásán alapult.
– Visszamegyünk a múltba: a rendszerváltozás előtti szisztémát kellene visszahozni?
– Nem mehetünk vissza, hiszen 1989-ben az alaptörvény módosítása megszüntette a bíróságokról szóló törvényben foglalt felhatalmazást, vagyis a minisztériumnak a bíróságok feletti felügyeleti jogát. A pártállamot felváltotta a jogállam. Sem a minisztériumnak, sem más szervezetnek nincs felügyeleti joga a bíróságok felett. Az ítélkezés külső kontrollját az Európai Emberi Jogi Bíróság, valamint – alkotmányossági kérdésekben – az Alkotmánybíróság látja el. A bírák jogállásáról szóló Európai Charta is óvja a bíróságokat, hogy visszatérjenek a múltba. Általános elvei között megállapítja, nem igazolhatók az olyan törekvések, amelyek lerontanák az elért színvonalat.
– Így még inkább talányos az LB vezetőjének javaslata. Mire gondolhat voltaképpen?
– A jelenlegi helyzetre kívánja adaptálni az 1989 előtti szabályozást. Lehetetlen azonban korszerű ítélkezést folytatni olyan eszközökkel, módszerekkel, amelyek már a jogtörténet lomtárába kerültek. Az elképzelésnek hiányoznának a törvényes alapjai akkor is, ha az úgynevezett független minőség-ellenőrző csoportot a Legfelsőbb Bíróság keretein belül hoznák létre.
– Milyen célt, érdeket szolgálhat egy ilyen javaslat?
– Minden olyan tevékenység, amely bírósági ítéletek utólagos vizsgálatát célozza, óhatatlanul befolyásolja az ítélkezést, csorbíthatja a bírói függetlenséget.
– Sajtótájékoztatóján Kaposvári Bertalan azt mondta, hogy főként a tudomány képviselői vennének részt a minősé-ellenőrző testületekben. A bírák csak kisebb arányban, mert nem helyes, ha a bíróság önmagát ellenőrzi. Ezt ön nem találja elfogadhatónak?
– Abban a pillanatban, hogy külső személyek próbálják felülvizsgálni a bíróság döntéseit, sérül a bírói függetlenség. Hivatkozni szeretnék az Alkotmánybíróság 17/1994. számú határozatára is. Eszerint a minden külső befolyástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény és abszolút alkotmányos védelem alatt áll. Ezt az abszolút jellegű alkotmányos védelmet jó szándékból sem lehet kikezdeni. Az AB még az állampolgári jogok országgyűlési biztosainak sem kívánt lehetőséget adni arra, hogy a bírói ítéletek fölött bármiféle kontrollt gyakoroljanak.
– A bírói hatalom eszerint korlátlan?
– Egy másik alkotmánybírósági határozatból idézve azt válaszolhatom: a bírói függetlenség egyetlen korlátja a törvénynek való alávetettség.
– Szakmai berkekben az elmúlt időkben többször fölvetődött: kívánnivalót hagy maga után az ítélkezés egysége. Ugyanabban az ügyben olykor ellentétes döntések születnek. Nem ez vezetett a mostani javaslathoz?
– Szakmai vitákban áttekintettük, hogyan értelmezendő az alkotmány azon rendelkezése, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság gondoskodik az ítélkezés egységéről, a jogegységről. Az Alkotmánybíróság szerencsére ezt a szabályt is értelmezte. Először 2001-ben állapította meg, nincs akadálya, hogy a Legfelsőbb Bíróság feladatának ellátására a törvény a jogegységi határozaton kívül más módot is meghatározzon. Ebből az következik, hogy az alkotmányban és a bírósági szervezeti törvényben megfogalmazott eszközrendszert csak törvény egészítheti ki. Szervezeti és működési szabályzat például nem.
– Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) elnöki jogkörben eljáró elnökhelyettese, Fazekas Sándor lapunknak nemrégiben azt mondta: a Bíróképző Akadémia keretében törvénymódosítás nélkül is elvégezhető lenne a jogerős bírósági ítéletek tudományos igényű vizsgálata, elemzése. Az LB ebben az esetben nem venne részt a munkában. Ön is így látja ezt?
– A Bíróképző Akadémia az OIT hivatalának felügyelete alá tartózó intézmény. Az OIT és hivatala a bírósági igazgatás döntéshozó és végrehajtó szervei. Az ítéletek tartalmi elemzése, vizsgálata ezért nem tartozhat a bírák képzéséért, oktatásáért felelős akadémiára. Ezen az alkotmány sérelme nélkül, törvényi szabályozás sem változtathatna.
– Mi a bíró alkotmányos feladata?
– A bíróságnak az a feladata, hogy a vitássá tett, vagy megsértett jogról a reá vonatkozó eljárási szabályok szerint véglegesen döntsön. Az 1997. évi bírósági szervezeti törvény ezen az alkotmányos rendelkezésen alapul. Az ítélkezés mechanizmusa törvény által szabályozott, abba kívülről senki sem avatkozhat bele.
– A tudomány emberei sem?
– Ők sem. Miért kíván ugyanis valaki vizsgálódni? Azért, mert szeretne valamit megfogalmazni a jövőre nézve. Külső elvárásokat fogalmaznának meg, ez pedig nyomásgyakorláshoz vezetne. A bírói hatalomnak semlegesnek kell maradnia, függetlensége csak így garantálható. Az általános jellegű jogi kérdések megvitatása a bírósági kollégiumok, szakmai testületek feladata. Ezt a teendőt privatizálni, kiszervezni, lízingelni nem lehet. A tudomány embereinek munkálkodása felbecsülhetetlenül fontos a jogtudat formálásában, a jogirodalom és a jogi oktatás fejlesztésében. Intézményes formában azonban a tudomány művelésének ürügyén sem épülhetnek be az igazságszolgáltatásba.
– Az elvi irányítás megszűnt?
– A jogállam bírósága sem elvileg, sem szakmailag nem irányítható. A rendszerváltozás előtt az elvi irányítás irányelvek és elvi döntések segítségével fölülről történt a bírói hierarchia csúcsán álló szervezet elhatározásából. Most a törvény alulról fölfelé építi fel a jogalkalmazás egységét, a felelősséget az egyes bírósági szintekhez kapcsolva állapítja meg.
– Miért van erre szükség?
– A bírósági vezetők, a kollégiumvezetők kötelesek figyelemmel kísérni az ítélkezést, s az értelmezést igénylő jogi kérdéseket végül a Legfelsőbb Bírósághoz el kell juttatniuk. Az LB ugyanis nem lehet képes arra, hogy az évente érkező 1 millió 300 ezer ügyet közvetlenül megismerje. Ebben a jogegységi rendszerben nincs helyük vegyes bizottságoknak, külső egységeknek, hanem a bírói kollégiumoknak jut meghatározó szerep. Az LB épít arra, amit a megyék és az ítélőtáblák elnökei, kollégiumai a maguk jogkörében megállapítottak, kifejtettek. A felelősség ugyanakkor végső fokon a Legfelsőbb Bíróságot terheli.
– Ebben a komplikált rendszerben érvényesülni tud az egységes szemlélet, jogértelmezés?
– A jogegységgel kapcsolatban vannak bizonyos félreértések. A fogalom maga azt jelenti, hogy az ország valamennyi bírósága azonos törvények alapján ítélkezik, és ezeknek azonos értelmet tulajdonít. Ha elvi kérdésekben az ítélkezés egysége megbomlik, a Legfelsőbb Bíróságon jogegységi eljárást kell lefolytatni. A jogegységi határozat a bíróságokra kötelező. A jogértelmezés egységét azonban az LB más eszközzel is előmozdíthatja: kollégiumi véleményt alkot, s a Bírósági Határozatok című folyóiratban közzétett eseti döntéseivel is orientálja az ítélkezést. Minden egyes, a jogerős ítéleteket felülvizsgáló döntésében is kifejti elvi álláspontját. A felülvizsgálati eljárást az ügyész, illetve az ügyfelek indítványozhatják. Kívülálló személyek, hatóságok nem.
– Az LB jelenlegi vezetője indítványozza, hogy bővítsék a jogegységi eljárást kezdeményező személyek körét. Önnek mi erről a véleménye?
– Jelenleg a legfőbb ügyész, az LB elnöke és kollégiumvezetői, valamint folyamatban lévő ügyekben az LB tanácselnökei indítványozhatnak jogegységi eljárást. Szerintem ezt a kört valóban bővíteni lehet. A táblák és a megyei bíróságok elnökei és kollégiumvezetői is megkaphatnák ezt a jogot.
– Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa eszerint nem javasolhatja a jogegységi eljárás megindítását.
– Javaslatot az ombudsman is tehet, de az LB-re ez nem ró kötelezettséget.
– Mi lesz a sorsa annak a javaslatnak, amellyel Szabó Máté fordult önökhöz a tojásdobálás ügyében? Szerinte ez ügyben nem egységes az ítélkezési gyakorlat.
– Hivatalos tudomásom van arról, hogy a kezdeményezés megérkezett. A Legfelsőbb Bírósághoz fordult Bárándy Gergely országgyűlési képviselő is. A kérdéssel foglalkozunk majd. Ez nem azt jelenti, hogy a tojásdobálás lesz a vizsgálódás tárgya, hanem hogy meg kell nézni: melyik törvényi rendelkezés értelmezését igényli a témakör. A jogegységi eljárás feltételei kötöttek. A törvény szerint csak akkor van helye, ha megbomlott az ítélkezés egysége, s annak helyreállításáért, a joggyakorlat továbbfejlesztéséért határozatot kell hozni. Ha ellentétes ítéletek nincsenek, de vitás jogalkalmazási kérdés merül fel, akkor kollégiumi véleményt alkothatunk. A kezdeményezések kapcsán azt vizsgáljuk, ha más személyt tojással megdobálnak, a tettleges becsületsértésen kívül megvalósul-e más bűncselekmény törvényi tényállása. Felvetődhet az erőszakos magatartás fogalmának további értelmezése is. Az elemzés az ítélkezési szünet után rövid időn belül megtörténhet. A Legfelsőbb Bíróság büntetőkollégiuma egyébként az LB büntetőbíráiból és az öt ítélőtábla büntetőkollégiumainak vezetőiből áll.
– Az igazságügy-miniszter felvetette azt is, hogy az utcai atrocitások miatt szükségessé válhat a Btk. módosítása…
– A jogalkotónak lehetnek olyan szempontjai, amelybe a bírák nincsenek beavatva. Ezen túl az a véleményem, ha az utcán történik valami, arra nem feltétlenül a büntető törvénykönyv módosításával kell reagálni. A büntetőjog ultima ratio természetét meg kell őrizni.
– Az LB vezetője bemutatkozó tájékoztatóján elmondta azt is: rendszeresen tanácskozni kíván civil szervezetek képviselőivel, így szeretné növelni a bizalmat az ítélkezés iránt. Önnek erről mi a véleménye?
– A civil szervezetek mindig valamilyen érdek képviseletére vállalkoznak. Polgári perben al- vagy felperesként jelenhetnek meg a bíróságon, a büntetőeljárásokban pedig sértettek, magánfelek, egyéb érdekeltek vagy pótmagánvádlók lehetnek. Ha a potenciális ügyfelekkel a bíróság konzultációt folytat, kerekasztal-beszélgetéseken vesz részt, könnyen megkérdőjelezheti elfogulatlanságát, függetlenségét. Valamennyi civil szerveződés képviselőjével nem is tudna találkozni. Megfosztaná magát attól a lehetőségtől, hogy a pulpituson ítéletet mondjon a tanácskozáson részt vevők ügyében. Szembekerülhetne azzal, amit a kötetlen beszélgetéseken mondott, vagy ne adj’ isten!, ígért. Ez a megoldás nem fér bele az ítélkezés alkotmányos rendjébe. A társadalom bizalmáról pedig annyit: a társadalom akkor bízhat az ítélkezésben, ha tudja, hogy a bíróság független és a munkájába senki sem szólhat bele.
– Eszerint az ítélkezés mai rendszere tökéletes?
– Ezt soha nem lehet kijelenteni. Meg kell teremteni például annak törvényes feltételeit, hogy a bíróságok munkaterhei kiegyenlítődjenek. Ezzel gyorsabbá válna az ítélkezés. A Legfelsőbb Bíróság jelenleg a legbonyolultabb ügyeket is lezárja négy-hat hónapon belül. A bírói kar kellően egységes abban, hogy a jelenlegi szervezeti keretek közt, külső befolyástól mentesen, elfogadható színvonalon ellássa alkotmányos teendőit. Ez olyan érték, amelyet nem szabad kellően át nem gondolt lépésekkel veszélyeztetni.
Hamász
Valódi és kamunépirtás (1. rész)
