Bush-kormányzatának nyolc éve alatt felgyorsult az a trend, amely növelte Ázsia súlyát az amerikai stratégiában. A hangsúlyeltolódás nemcsak a 9-11-et követő közel-keleti és közép-ázsiai intervenciós politikában ölt testet, hanem a feltörekvő távol-keleti centrumok iránt tanúsított fokozott érdeklődésben, illetve az ott zajló gazdasági és biztonságpolitikai folyamatokra adott válaszokban is.
A leköszönő amerikai elnök elsőnek a dél-koreai fővárosba érkezett, ahol fontosabb kérdések is napirendre kerülnek, mint az agysorvadásban szenvedő amerikai marhák exportjának kérdése, mely az elmúlt hónapokban folyamatosan mérgezte – legalábbis a közvélemény szintjén – a két szövetséges viszonyát. Ilyen például Észak-Korea nukleáris leszerelésének folyamata, mely nemcsak a félsziget stabilitása, hanem a széles értelemben vett proliferáció (atomfegyverek, sugárzó anyagok terroristák kezébe kerülésének lehetősége) miatt is aggasztja Washingtont. Nem is olyan hosszú távon az Egyesült Államok az észak-koreai fenyegetés jelentős enyhülésével számol, amit alátámaszt helyi csapatai létszámának csökkentése és az a tény is, hogy a szuverenitás több évtizedes helyreállítási folyamatában 2012-től a feltételes háborús parancsnokságot átadják Szöulnak.
Bush az út legfontosabb, Ázsia-politikával kapcsolatos beszédét Thaiföldön mondja el, ebben célba veszi a burmai katonai rezsimet.
Bush kínai látogatását azért előzi meg nagy várakozás, mert a tibeti lázadások leverése miatt többek szerint az amerikai elnöknek egyáltalán nem szabadna jelen lennie az olimpia megnyitóján. Az ázsiai kommunista nagyhatalom reálpolitikai elismerése és az emberi jogi kritika egyensúlyát többek között az hivatott biztosítani, hogy a múlt héten Bush kínai emigránsokat fogadott a Fehér Házban.
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
