Életmentési ismeretek – papíron

A nyári uborka- és tanárverésmentes szezon elűzésére az oktatási kormányzat előállt a legújabb világmegváltó ötletével: az életmentési ismeretek oktatásának azonnali bevezetésével. Az elérendő cél természetesen nemes, jogos, indokolt és szükséges. A megvalósítás realitása természetesen minimális. De ez legyen az „alsó szint” gondja, „odafönt” ilyen apróságokkal nem érnek rá bajlódni… Nos, milyen „parányi” nehézségeket kell leküzdeni ősszel, ha valóban komolyan gondolják ezt?
Egyrészt gond lesz az óraszámokkal. Pártunk és kormányunk maximalizálta a gyerekek által az iskolában tölthető órák számát (ez önmagában akár helyes is lehetne…) és a tananyagokat is csontvázszerűvé soványították (ez már kevésbé…). Így, ha időt próbálunk teremteni az új képzésre, akkor a tanáriban majd szkanderkörmérkőzéssel (esetleg a feministákra való tekintettel snapszerozással) eldöntjük, hogy Berzsenyi, a kör területszámítása, a tigrisbukfenc vagy netán a holokauszt tanítása helyett oktatunk életmentést.
A következő meccs az oktató személyének kiválasztásáért folyik majd. Ki jogosult ilyen képzést tartani? A biológia tanára, mert voltaképpen ez az ő szakterülete? A testnevelő, mert tanult anatómiát? Vagy a történelemtanár a 20 éves B kategóriás jogosítványa örvén? Nyilván mindegyikük naprakész az elsősegélynyújtásban, és anno megtanulták a mai fiatalokat megszólítani tudó oktatási módszereket is (a digitális táblák használatáról nem is beszélve…). Esetleg elküldhetjük valamelyiküket egy tanfolyamra… Délután vagy a hét végén úgyis ráér a sok naplopó! És voltaképpen áldozatot is kellene végre vállalni valakinek szép hivatásunkért és az éppen aktuális szép új világ építéséért. Vagy elmehet esetleg tanórái helyett is. A helyettesítést az óraszámemelésből (valami végzetes mulasztás révén) kihagyott portás nénivel meg lehet oldani. A kolléga megtartott túlóráiból meg automatikusan levonjuk – az érvényes bölcs játékszabályok értelmében – eme „mulasztott órák” óradíját. Megoldás lehetne még a – megvonásoknak hála – eleve deficites iskolai költségvetés megterhelése külső „szakemberek” kötelező alkalmazásával is… Tessék bátran választani!
Ilyen apróságok mellett már eltörpül a teremkérdés. Voltaképpen a kémialabor vagy a nem létező és télen fűthetetlen tornaterem ideális hely egy ilyen képzésre. A szükséges oktatási segédanyagokra (tankönyv, szemléltetőeszköz, gyakorlási segédeszközök) meg csak a kerékkötők, köldöknézők és imperialista kémek gondolnak.
Nu, sto gyélaty, tavarishi?
A legegyszerűbb megoldás: hagyják végre békében az iskolákat!
Vagy tudják, mit? A sok zseniális döntéshozó a minisztertől, az államtitkárokon át a főosztályvezetőkig, vállalja el társadalmi munkában a tárgy oktatását. Nekik is van jogosítványuk és szabadidejük… De lehetőleg ne egy belvárosi elitgimnáziumban kezdjék el, hanem egy átlagos külterületi kilencedik osztályban. És kezeljék le a 15–16 éves kamaszok reakcióit a szájon át lélegeztetés, vagy a Heimrich-féle műfogás oktatásakor, bemutatásakor…
Grynaeus András tanár, e-mail