Felszínes intézkedéseket hoztak a tárcák

Összehangolatlanság jellemezte az egészségügyi és szociális ellátórendszer ápolási és gondozási tevékenységét az elmúlt két évben – állapította meg az Állami Számvevőszék augusztus elsején közzétett jelentése. Az ellátási hiányok növelték a halálozás veszélyét, és csökkentették a rokkantság nélkül leélhető életéveket.

Bár a lakosság öregedésével növekedett az önellátási nehézséggel küzdő emberek száma – 65 év felett a népesség 12,4 százaléka –, a bentlakásos szociális intézményekbe felvételre várakozók száma folyamatosan emelkedett az elmúlt időben. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) augusztus elsején közzétett jelentése az önkormányzati kórházak és bentlakásos szociális intézmények ápolásra, gondozásra fordított pénzeszközeinek felhasználását ellenőrizte. Míg az ápolási feladat a háziorvosi (körzeti) ápolónők munkájában, a házi szakápolásban, valamint az aktív és krónikus kórházi ellátásban jelenik meg, addig a szociális ellátásban a beteg otthonához kötötten vagy bentlakásos intézményben.
A kormány reformprogramja 2006-ban kórházátszervezéseket hozott, ágyszámcsökkentéssel vagy épp egyes intézmények feladatainak növekedésével. 2007-ben a szociális tárgyú törvények módosításával szembesült a társadalom: megváltozott a rokkantnyugdíjazás és a szociális otthonokba való bejutás feltételrendszere, bevezették a rehabilitációs járadékot, de az önkormányzatok kötelező feladatainak köréből is kivették a támogató szolgálatokat és a közösségi ellátásokat. A helyi önkormányzatok ugyan kötelesek gondoskodni a szociális alapszolgáltatások megszervezéséről, ezek számos esetben hiányoznak – írta jelentésében az ÁSZ. Kifejtették: az ellátási hiányok növelték a funkcionális képességek, az önellátás hanyatlásának, illetve a halálozásnak a veszélyét, és csökkentették a rokkantság nélkül leélhető életéveket.
Ellentmondó, hogy az egészségpolitika kiemelt céljává vált 2006-ban a krónikus ellátás megerősítése, az ágyszámok mégis mindössze hétezerrel nőttek, miközben az aktív ágyak 16 ezerrel csökkentek. Az ÁSZ statisztikái szerint évente
34 ezer ember halt meg daganatos betegségben, de a szükséges kapacitás hiányában csupán 2-3 ezer beteg ellátása volt biztosított.
A legnagyobb probléma, hogy bár az ápolás, gondozás valamennyi eleme megtalálható a hazai egészségügyi és szociális szolgáltatások között, azok nem képeznek egységes rendszert sem irányítás, sem finanszírozás, sem ellátás tekintetében. Hiányoznak az együttműködés szervezeti keretei, a kórházak szakmai programjai és fejlesztési elképzelései is.
Az ÁSZ javaslatokat fogalmazott meg a szaktárcák számára, amelyek egyebek mellett a szociális és egészségügyi fejlesztések összehangolását és az intézmények egységes működési feltételeinek kidolgozását tartalmazzák. Az Egészségügyi Minisztérium lapunknak úgy válaszolt: a miniszter egyetért az érintett tárcák számára megfogalmazott négy javaslattal, ezért kidolgozzák az említett intézkedések végrehajtásának lehetőségeit.