Háborús konfliktus a Kaukázusban

Átlépte a háborús küszöböt a Grúzia és a szeparatista, nemzetközileg el nem ismert Dél-Oszétia között meg-megújuló fegyveres konfliktus. Oroszország, a szakadárok támogatója csapatokat küldött Grúziába, és beavatkozott a harcokba.

Péntekre virradóra nyílt háborúvá fajult Grúzia és az orosz támogatást élvező szeparatista Dél-Oszétia ismét kiéleződő fegyveres konfliktusa. A hetek óta folytatódó, mindkét oldalon csekély veszteségeket követelő összecsapásokat követően a tbiliszi vezetés támadást indított a szakadár köztársaság ellen azzal a céllal, hogy „helyreállítja az alkotmányos rendet” Dél-Oszétiában. Lado Gurgenidze grúz kormányfő úgy fogalmazott, hogy Grúzia addig folytatja a hadműveleteit Dél-Oszétiában, „amíg nem sikerül tartós békét elérnie”.
A grúz páncélozott erők előrenyomulását a déloszét főváros, Chinvali felé intenzív tüzérségi és légi csapások előzték meg, amelyekben nemcsak a szeparatisták néhány ezer fős biztonsági erőinek állásait, hanem a „befagyasztott” konfliktus felett nemzetközi mandátummal őrködő orosz békefenntartók álláskörleteit is célba vették. Meg nem erősített jelentések szerint az összecsapásoknak sok halottja van: sokan estek el a déloszét erő tagjai közül, a grúz haderőből, de az orosz csapatok is szenvedtek veszteségeket. Egyes értesülések szerint Chinvali súlyos pusztítást szenvedett, lakosok százai vesztették életüket.
Bár Oroszország a támogatás ellenére nem ismerte el Dél-Oszétia függetlenségét, a lakosság csaknem kilencven százaléka orosz állampolgárságot kapott, ami jogalapot adott Moszkva kezébe a válaszadásra. A grúz offenzívára reagálva az orosz vezetés nyomban jelezte, hogy nem marad el a reakció, míg tbiliszi szerint orosz harci gépek grúz területeket támadtak. Dmitrij Medvegyev orosz államfő kijelentette, hogy „az alkotmány és a szövetségi törvények értelmében mint az Oroszországi Föderáció elnöke köteles vagyok megvédeni az orosz állampolgárok életét és méltóságát”. Vlagyimir Putyin miniszterelnök pedig elmondta: „a grúz ag-resszió válaszlépéseket fog kiváltani Oroszország részéről”. Szergej Lavrov külügyminiszter szerint olyan jelentéseket kaptak, amelyek etnikai tisztogatásról szólnak.
Szavaiknak nyomatékot adott azoknak a híreknek a hivatalos megerősítése, miszerint tíz orosz békefenntartót öltek meg a barakkjaikra hulló grúz tüzérségi lövedékek. Délutánra a helyi jelentések nyilvánvalóvá tették az orosz beavatkozási szándék komolyságát, hiszen egy jelentős orosz nehézfegyverzetű harci kötelék – egyes hírek szerint mintegy százötven T–80-as harckocsival – lépte át a déloszét határt, és Chinvali felé indult. Kora este már olyan hírek is érkeztek, hogy a déloszét erőknek orosz segítséggel sikerült visszafoglalniuk korábban feladni kényszerült területeik egy részét. Szaakasvili szerint az orosz beavatkozás a háború beálltát jelenti a két ország között.

Grúz felkészülés. Grúzia hadereje mintegy 29 ezer fő, és költségvetése az elmúlt években fokozatosan növekedett. Bár kicsi, a Kaukázusban az egyik legképzettebb haderőként tartják számon, amely a terrorizmus elleni harc, az iraki és afganisztáni missziók, a békepartnerség és a NATO-tagsági ambíciók címén jelentős amerikai támogatásban részesült. A Dél-Oszétia elleni támadás képsorain felismerhetők voltak jellegzetes fegyvereik: a szovjet örökségből származó Mi–24-es helikopterek, az izraeli segítséggel modernizált Szu–25-ös csatarepülőgépek, a cseh RM–70-es rakéta-sorozatvetők és a VZ 77 Dana önjáró tarackágyúk. (Z. G.)