Vereckei Ákos másodvirágzását éli. Kedden olyan meggyőzően versenyzett kajak egyes ötszáz méteren, mint utoljára talán 2001-ben. Magabiztosan megnyerte a futamát, sőt az egész mezőnyben egyedül az olimpiai és világbajnoki címvédő kanadai Adam van Koeverden lapátolt nála jobb időt. A lebonyolítás miatt ennek ellenére nem juthatott egyből a fináléba, de legalább olyan középdöntős mezőnybe került, ahonnan nem jelenthet gondot a továbbsiklás. Vereckei nem is tagadja, hogy nagyon bizakodó: „Mindenképpen arra törekedtem, hogy megnyerjem a futamomat. Van Koeverden ugyan még nálam is jobb időt evezett, de akkor talán még nagyobb volt a hátszél. A kiváló időeredményem azt igazolja vissza, amit eddig is éreztem, nagyon jó formában vagyok.”
Kenu egyesben Vajda Attila nem tudta megismételni az ezer méteren mutatott tökéletes versenyzését, csak negyedik lett. Mint elárulta, nem azért, mert lazsált: „Meg akartam nyerni a futamomat, de nagyon elrontottam a rajtomat, ami után már nem alkalmazhattam azt a taktikámat, miszerint az élre állok, s úgy igyekszem megtörni az ellenfeleimet. A hőség nagyon zavart, alig kapok levegőt, múlt héten még nem éreztem ennyire keménynek a körülményeket.”
Női egyesben Kovács Katalin is kiváló, 1:50 perc alatti időt repesztett, futamában első lett, de összesítésben ketten is jobbak voltak nála. Kortársa, évtizedes vetélytársa, a német Katrin Wagner, valamint óriási meglepetésre Sydney bajnoka, az immár 43 éves, olasz színekben versenyző Josefa Idem. Ráadásul Kovácsnak a fináléban a szintén remek formát mutató kínai Csongra is ügyelnie kell. Persze nem kizárt, hogy Kovács tartalékolt a párosra, mert abban a versenyszámban címvédőként a legjobb időt evezték Janics Natasával. Megelőzve a nagy rivális Fischer, Reinhardt duót is.
Kajak kettesben Kammerer Zoltánnak és Kucsera Gábornak Vajda Attilához hasonlóan még fel kell gyorsulnia az ötszáz méterhez, egyelőre azt rögzíthetjük, hogy futamukból harmadikként szintén egyből a döntőbe jutottak. A legkeményebb dolguk a Sáfrán testvéreknek lesz, de hát ők nagyon nehéz örökséget vettek át… Tegnap Kozmann György és Kiss Tamás sikeresen megbirkózott ezzel a teherrel. Okosan versenyeztek, hagyták elmenni a kamikazeként kezdő bolgárokat. Végül csak azért nem nyertek, mert az utolsó húzás helyett Kozmann már ünnepelt. „Utólag már elárulhatom, nem különösebben erőltettem, hogy már az előfutamból továbbmenjünk. Ez az első versenyünk, nem árt, ha éles helyzetben is szokjuk egymást, ráadásul nekem kell a feszültség ahhoz, hogy kihozzam magamból a maximumot. Óriási teher volt rajtunk, annyit már elértünk, hogy nem gyalog kell hazamennünk” – összegzett Kozmann.
S mivel rendkívül szoros csatában Benkő Zoltán teljesítette a kötelezőt, holnap mind a hat döntőben lesz magyar induló. Sőt, a mieink formája alapján megkockáztatható, végre megszületik az első magyar aranyérem. Persze kívánatosabb lenne, ha „már” a második, azaz ma öttusában Balogh Gábor vagy Horváth Viktor megelőzné a kajak-kenusokat.
Hosszú hajrát kellene nyitni, hogy célba érjünk Pekingben.
Szoboszlai és Kerkez bosszút állhat: személyes ügy nekik a Liverpool rangadója
