Higgyünk a szemünknek

Egyes recenziókat olvasva már-már azt hinné az ember, hogy a kritikus talán végtelenül elfogult Egerházi Attila koreográfus társulatával kapcsolatban, vagy rendszeresen átragad rá a nézők lelkesedése – amikor Svájcból érkezik szakmai megerősítés: a Magyar Balettszínház Gödöllő nemcsak magas szintű tánctudásával, de koreográfiáival is elismerést érdemel.

Szeretném tudni, ki az est koreográfusa – egy elegáns középkorú úriember az előadás szünetében szelíden munkát ad a rendezőknek. A műsorfüzet bogarászása után előkerítik az első darab, a Beszélő testek koreográfusát, Egerházi Attilát is, a svájci úriember pedig magas érzelmi hőfokon dicsér. Egerházi nem ehhez van szokva az utóbbi időben. Amióta lapunknak tavasszal arról nyilatkozott, hogy a hazai tánctámogatási rendszer nem tökéletes, és társulata miért lépett ki – többek között a Magyar Nemzeti Balettel és Markó Iván együttesével egyetemben – a táncszövetségből, koreográfusi képességeit bizonyos fórumok kétségbe vonják.
Sejtésem szerint lehetnek hátsó szándékok. A Beszélő testeket tíz éve mutatták be az Operaház színpadán, akkor Kylián, Forsythe és Van Manen darabjaival együtt méltatták. Egerházi egyik szigorú bírája még öt éve is úgy vélte, több magyar kortárs koreográfussal együtt műveinek „már réges-rég az Operaház repertoárján lett volna” a helye, mivel Egerházi a kilencvenes évektől „Hammadi dzsesszes modern balettstílusát ugyanolyan jól beszélte már, mint Jirí Kylián gazdagon szőtt sajátos nyelvét. S e különböző ihletések nyomán régóta formálgatta saját koreográfusi hangját.” Azaz: Egerházi következetesen úgy építi fel koreográfiáit, hogy támaszkodik a klasszikus balett technikáira is, a végeredmény pedig nem attól lesz szép, „ahogy megfeszül a táncosok gerince”, hanem attól, hogy valódi táncot láttat. Egerházi Attila két éve „alapított” társulatot, a Debreceni Balett megszüntetésével táncosai arra kérték, hogy maradjanak együtt. Irigylésre méltó tudással és színészi átéléssel képesek megjeleníteni sűrű szövésű, olykor az akrobatikus képességeket is megkövetelő darabjait. Az est további részében erről bizonyosodhattunk meg: Petr Zuska kettősében, a Tengeröbölben, amelyben asztalnak és széknek is minden pillanatban indokolt jelenléte van, vagy a klasszikus zenei szerkezetet idéző háromtételes Szerelem C-ben, amely ötletekből, gegekből és társastáncokból építkezve is szórakoztatja a nézőt – Prágában és Barcelonában is.
Az együttes áprilisi bemutatója a Művészetek Palotájában szintén elismerésre méltó volt. A Bolero zenéjére készült Rouge a tánc és a zene tökéletes összhangját, míg a felújított Carmen a groteszk és a tragikum eszközével korunk felszínes csillogás utáni vonzódását és a belső magányt jelenítette meg.
Egyébként a lelkes svájci úriember Béjart és Neumeier táncosa volt hosszú ideig. Most turné szervezésébe fogott.
(Csillám és por – a Magyar Balettszínház Gödöllő estje. Koreográfus: Egerházi Attila. Városmajori Szabadtéri Színpad)