Hajós Alfréd 1896-os és Halmay Zoltán 1904-es duplázása után három évtizednyi szünet, míg Csík Ferenc 1936-ban, Berlinben diadalmaskodik 100 gyorson, majd újabb 44 év pauza, mire Wladár Sándor Moszkvában 200 háton elsőként érinti a falat. A hölgyek 1952-ben négy bajnoki címet is besöpörnek, de se előtte, se utána nem jutnak egyig sem. Egészen 1988-ig, amikor megkezdődik a magyar úszósport aranykora.
Szöulban négy (Darnyi Tamás 2, Egerszegi Krisztina és Szabó József), 1992-ben Barcelonában öt (Egerszegi 3, Darnyi 2), 1996-ban Atlantában három (Egerszegi, Czene Attila, Rózsa Norbert) arany a termés, majd még 2000-ben, Sydneyben is nyer egyet Kovács Ágnes 200 mellen, de 2004 és Athén kapcsán már többet sírunk, mint nevetünk. Cseh László a fűzfői strandon lábát töri, így 400 vegyesen a bronzát is nagyon meg kell becsülnünk. Hát még, hogy a vele együtt berobbant Risztov Éva önmarcangolással tölti az olimpiát, az útja innen már lefelé vezet. Legjobb eredményünket az akkor még csak 15 esztendős Gyurta Dániel jegyzi 200 mellen, a japán Kitadzsima mögött második.
Aztán komoly örvénybe kerül, de onnan is kikászálódik, Athénban elért egyéni legjobbját tavaly nyáron végre túlszárnyalja, és a Pekingben rajthoz álló 30 magyar úszó közül ő is ahhoz a háromhoz tartozik, aki érmet vár magától. Természetesen 200 mellen, mert százon erre nincs sansza. Nemhogy másik, de fő reményforrásunk Cseh László, aki 400 vegyesen a felkészülési időszakban javította meg az Európa-csúcsot, a bökkenő csak az, hogy nem sokkal később az Atlanti-óceán túloldalán mindkét amerikai vetélytársa a régi világrekordon belül ment. Lochte megelőzéséhez is bravúr kellene, Michael Phelps legyőzéséhez pedig még annál is több, hiszen ő az örökkévalóságot hívja ki ellenfélül; megcélozza a nyolc aranyat, amennyit ember fia egy olimpián még sohasem nyert. Nekünk, illetve Cseh Lacinak tökéletes lenne az az egy is, de ha mégsem sikerül megszerezni, legalább abban bízunk, hogy klasszisunk tartja annyira értékesnek az ezüstöt, a bronzot, hogy azért is megszakadjon. Tavaly, a melbourne-i vb-n erre nem volt képes, az elsőség elvesztése feletti csalódottságában lehorgonyzott ötödiknek, de Kiss László szövetségi kapitány állítja: most lelkileg is tökéletesen felkészült, Pekingben az ilyesmi elképzelhetetlen. 200 vegyesen pedig az éremesélyesség terhe sem nyomja, miközben messze nem esélytelen.
Harmadik „legbátrabb” emberünk Kovács Emese, aki az idei, eindhoveni Eb 2. helyezettjeként 17 éve dacára a dobogót tűzte ki magának Pekingben is 200 pillangón, míg a többség egyéni legjobbjával száll harcba. Néhány döntős helyezéssel még kalkulálunk, hiszen 34 úszószámban 30 magyar áll rajthoz, és bár a semmiből jött bajnokok e sportágat nem jellemzik, igényeinket meg kell próbálni a szédületes tempóban fejlődő világelithez mérni; adott esetben egy 6. helyezésért is fej fölött tapsolhatunk. Mert bár a pekingi finálékat, kiszolgálva az amerikai televíziónézőket, helyi idő szerint délelőtt rendezik, attól még nem feltétlenül igaz, hogy ki korán kel, aranyat lel.
Műugrásban két magyar veti le magát 3 méterről: Barta Nóra idén Eb-2., Kormos Villő két éve Eb-4. volt, de az olimpia, különösen a sportág fellegvárában, más szint. Megingások és kifutott sorozatok e sportágban persze akadhatnak, hiszen csupán annyi biztos: aki egyszer elugrott, az célba – vízbe – is ér.
Zelenszkijnek mondott köszönetet Sebestyén József halála kapcsán egy kárpátaljai politikus
