Régi adósságunkat törlesztjük a Szigetköz Árpád-házi királyok idejéből származó egyetlen templomának bemutatásával. A Duna gyermekének nevezett hatalmas folyamihordalék-sziget északi felén, a Szlovákiához tartozó Csallóközben tucatnyi található a XI. és XIII. század között alapított parókiális egyházakból – velük találkozhattak sorozatunk olvasói 2004 nyarán –, a „magyar oldali” sziget magányos rokon emlékéről azonban méltatlanul megfeledkeztünk. Íme:
Kimle a Mosoni-Duna partján fekvő 2300 lakosú község a Szigetköz lapályán. Három néven is említették az évszázadok során magyar, német és horvát ajkú lakói után, a két falurészből álló település északi felét ma is Magyar-, a délit Horvát- előnév jelöli (ez utóbbit Kemlje formában is). Neve 1210-ben Kamana, 1274-ben Kemene (hangváltó) alakban szerepel írásban, jelentése a szakszótár szerint: kő. II. András király Poth mosoni ispánnak adományozta az 1200-as évek elejéig Győr vármegyéhez tartozó települést; a nádori címet is viselő kegyuraság személyében kereshetjük a plébániai egyház építtetőjét. Régészeti leletek tanúsítják, hogy az ókori Arrabona (Győr), Flexum (Óvár) és Vindobona (Bécs) között vezető út mentén kisebb épület – erőd vagy őrtorony – állt; a kimlei román kori egyház közelében bélyeges téglákat (terra sigillata) találtak, a szintén égetett téglából készült templom falában pedig a római korra jellemző úgynevezett halszálkás (opus spicatum) falrakás is megfigyelhető. Ami pedig a követ illeti, a régi magyarban egyszerűen kőnek nevezték a várakat, a téglaépület falának sarokéleit pedig faragott, fehér andezit kvadrátkövekkel armírozták.
A Sarlós Boldogasszony tiszteletére felszentelt parókia 10x20 méter alapterületű, keletelt tengelyű, egyhajós templom. Bejárata a déli oldalon nyílik, félkör záródású keretét kettős pálcatagos, román stílusú kőbéllet képezi, lapos timpanonmezejét faragott domborművű talpas kereszt díszíti. A déli falának újabb ablaknyílásai között 1991-ben végzett feltárás során előkerültek a XIII. századi tölcsérablakok maradványai is. Szentélye barokk, a török vészkorszak elmúltával készült 1692-ben, szintén ekkor emelték a tornyot a nyugati oromzat fölé.
Az épület története tükrözi a sokat szenvedett település históriáját: 1529-ben a Bécs ellen vonuló török had perzselte fel a templomot az akkor Kis- és Nagy- falurészekből álló Kimlével együtt; 1534-ben (más forrás szerint 1540-ben) horvátokat telepítettek az elpusztult magyar lakosság helyébe, a XVII. századi újabb hadjáratok következtében azonban ismét elnéptelenedett a község. Így 1659-ben pusztaként szerepel a győri egyházmegye jegyzőkönyvében, 1685 körül azonban újabb horvátok érkeztek a Muraközből, s 1696-ban már Horvátkimlének nevezték a folyó jobb parti településrészét. A hídon túli Magyarkimlére 1767-től hívtak be bajorországi parasztokat, iparosokat, így a XIX. század kezdetén már felerészben német ajkúak lakták a másik falurészt, amit Kimlingnek, Németkimlének is hívtak, egészen a „svábok” 1947. évi erőszakos kiűzéséig. A származásukért halállal is fizető németek emlékét a templom festett-aranyozott oltárszobrainak és a kálvária stációinak német feliratai őrzik, valamint az a hatalmas öreg hársfa, amelynek árnyékában ott áll az 1892-ben általuk készített Szentháromság-oszlop.
Az 1886 és 1896 között elvégzett vízszabályozási munkák óta állandó mederben kanyargó Mosoni-Duna Magyaróvárnál felveszi a Lajta vizét, majd óriási meandereket ír le a szigetközi síkon. Az országúton három perc alatt átgurulhatunk Kimlén, gyalog sem kell hozzá fél óra, az ide-oda kanyargó vízen azonban jó órányit kell lapátolnunk, mire Mecsér felé elhagyjuk a kimlei partot. A régi szigetközi vízivilágra, amikor a Kálnok, Kimle, Dunasziget és Ásvány közötti lápos-sásos területen hatalmas rideg csordákat, meddő gulyákat, szilaj méneseket tartottak, ma már csak a néprajzi könyvek emlékeztetnek. A kitelepítés, az 1954-es árvíz rombolásának emlékét szintén elmosta az idő. Kimle két-három nemzet lakta falurészeit a régi, világháborúban elpusztult híd pillérromjai közelében 1966-ban épült vashíd köti össze.
Lovas István, a rettenthetetlen
