Koncepciós liberalizmus

A tojásdobálás büntető- és alkotmányjogi összefüggéseiről kérdezi a legfőbb ügyészt és az igazságügyi minisztert az SZDSZ két képviselője. Magyar Bálint és Pető Iván 25 alpontban fogalmazta meg kételyeit, aggályait, minden elképzelhető változatra választ várva az állami főtisztviselőktől. Az alpontok, alkérdések sorát olvasva az embernek az az érzése, hogy a listát középiskolai tanulók önképzőköri foglalkozásán fogalmazták meg. Kit lehet büntetlenül megdobálni és kit nem? Mikor minősül a tojásdobálás véleménynyilvánításnak? Elhajolhatunk-e a minket célba vevő személyek próbálkozásai elől anélkül, hogy megsértenénk a hajigálók véleményszabadságát? A kérdéssor nem a liberalizmus, hanem az infantilizmus megnyilvánulása: idétlen, éretlen suhancokhoz illő szellemeskedés. Provokáció.
Talán belefér a szólásszabadság Pető és Magyar által szűkre szabott kereteibe, ha ezúttal emlékeztetjük a két képviselőt, de különösen Pető Ivánt, mit mondott hajdan Virág elvtárs Pelikán gátőrnek. Két régi jó elvtársak vagyunk mind a ketten, nem igaz, Pelikán elvtárs? Ezt kérdezte az Államvédelmi Hatóságot vezető Virág Árpád, amikor arra akarta rávenni a gátőrt, hogy vállalja el a hamis koronatanú szerepét az éppen készülő koncepciós perben. Bacsó Péter immár klasszikus alkotása valóban groteszk, szellemes volt.
Nem így Pető Iván és Magyar Bálint kérdéssora. Listájuk csupán a koncepcióról árulkodik. A két kipróbált politikus most elérkezettnek látta az időt, hogy támadást intézzen az igazságszolgáltatás, s benne főként a bíróságok ítélkező tevékenysége ellen. Nem új keletű ez a törekvés. Emlékezzünk csak vissza az Antall-kormány időszakára! Azt követően, hogy Göncz Árpádot kifütyülték a Kossuth téren, az igazságügyi tárca kidolgozta a Btk. módosítását. Beiktatták a büntető törvénykönyvbe, hogy a közösség elleni izgatást nemcsak verbálisan, szavakkal lehet elkövetni, hanem egyéb módon is. Büntetni rendelték azokat, akik egyéb módon gyűlöletre uszítanak a faji, nemi, vallási kisebbséghez tartózók ellen. Mit jelenthetett volna az egyéb mód?
Hát a füttyöt, meg esetleg a tojásdobálást. Bármit. Közösség elleni izgatásért ítélhették volna el például azokat, akik tavaly március 15-én Demszkyt a felejthetetlen esernyős testőrök gyűrűjében tojással hajigálták. A legutóbbi melegfesztiválon tevékenykedő tojáskommandó is elnyerhette volna uszítás címén a méltó büntetését. De nem igazán nyerte el. Az Alkotmánybíróság ugyanis 1996-ban törölte a Btk.-ból az egyéb módon kifejezést: a bizonytalan tartalmú füttyös, tojásos paragrafust. Emiatt kell most szegény Magyar Bálintnak és Pető Ivánnak a legfőbb ügyészhez és az igazságügyi miniszterhez címzett kérdések ürügyén az igazságszolgáltatás ellen fordulnia. A bíróságok ugyanis – az alkotmánybírák útmutatásai nyomán – eléggé el nem ítélhető módon, helyükön kezelik a tojásdobálás tényeit. Amennyiben a sértett személy egyszerű állampolgár, az ítélkezési gyakorlat szerint tettleges becsületsértés miatt feljelentést tehet a bíróságon, és magánvádas perben kérheti az elkövetők megbüntetését. Itt közvádra üldözendő uszításról, gyűlöletkeltésről nincs szó, s ez háborítja fel Petőt és Magyart. Azt még inkább elfogadhatatlannak tartja a két politikus, hogy amennyiben közszereplőket – főpolgármestert, miniszterelnököt – dobálnak meg, az eljárás felmentéssel zárul. A politikai közszereplőknek a sértést is el kell viselniük. Ezen szeretne változtatni Pető és Magyar.
A két állami főtisztviselő 15 napon belül bizonyára válaszolni fog. A képviselőket ugyanis megilleti a kérdezés joga. Az azonban nem, hogy a törvényhozó hatalom tagjaként a harmadik hatalmi ág, a független igazságszolgáltatás gyakorlatát támadják. Pető és Magyar azt a hagyományt követi, amelyet a rendszerváltozás után Göncz Árpád honosított meg. Gyűlöletpolitizálást folytat. Megkockáztathatjuk az állítást, talán jobb lett volna, ha annak idején mégis Pozsgay Imrét választják köztársasági elnöknek. Mindenki Árpi bácsija ugyanis elhintette az ellenségeskedés magvait. Államfőként nemcsak a kárpótlás és az igazságtétel törvényeit támadta meg az Alkotmánybíróságon, hanem a mindennapokban is viszályt szított. Az SZDSZ azóta is ezen az úton halad. Indirekt módon ugyan, de patronálta a taxisblokádot, majd az utcai politizálás mozgalmaként létrehozta a Demokratikus Chartát. Mindez a párt ellenzéki működése idején történt.
Kormányzati pozícióban a liberálisok a hatalom résztvevőiként az úgynevezett reformokkal próbálták terrorizálni a társadalmat. Kóka János pártelnök, Gyurcsány kádere, frappánsan fogalmazta meg a lényeget: a békákat sem kérdezik meg a mocsár lecsapolása előtt. A káoszt előidéző politika egyik fő felelőse Magyar Bálint, aki az első Gyurcsány-kormány oktatási minisztere volt. Az irányításával kimunkált törvények közül hármat is megsemmisített az Alkotmánybíróság. Az egyikben Magyar a szellemi, a tudományos élet szabadságát, alkotmányos alapjogát vonta kétségbe. A minisztérium felügyelete alá kívánta ugyanis helyezni az egyetemek, főiskolák irányító testületeit. Az alkotmánybírák a liberális miniszter elképzeléseivel szemben fejtették ki, hogy tudományos igazságok kutatására, megállapítására a tudomány hivatott, nem pedig a kormányzat, a politika.
Magyar Bálint jogi fenomén, az alternatív alkotmány feltalálója, szélsebesen haladt előre pályáján. A második Gyurcsány-kormány idején a fejlesztési pénzek felhasználásáért felelős funkcionárius lett, nemrégiben pedig a Budapesten felállítandó uniós innovatív hivatal vezető testületébe delegálták.
A szabadságjogok iránt elkötelezett két politikus ugyanakkor még nem válaszolt néhány kérdésre. Például arra, lehet-e azonosító nélkül rendőröket az utcára küldeni. Jogállamnak nevezhető-e az az állami berendezkedés, amelyben ez megtörténhet? Milyen alapon kap Budapest-díjat az a főkapitány, aki azonosító nélkül, de viperával küldi harcba beosztottait? A tüntetők ellen vezetett rendőrattak hány állampolgár szemét lőheti ki egy-egy tömegoszlatás alkalmával? Helyénvaló-e az, hogy tüntetéstől elzárt területen, a rendőrök tartózkodási helyén agyba-főbe verjenek egy ellenzéki országgyűlési képviselőt? Végül: nem zavarja-e a két politikust, hogy a tettesek nincsenek meg?
Ezek a kérdések azonban bármily fontosak is, csak a felszínt érintik. A kérdések kérdése ugyanis az: érez-e bármiféle felelősséget az SZDSZ azért, mert az általa irányított tárcák közreműködésével a Gyurcsány-kormány tönkretette az országot, anarchiát idézett elő? Aligha. Az SZDSZ-nek az a célja, hogy háborús állapotokat teremtsen. Most megkísérlik, hogy az oktatás, az egészségügy és a gazdaság leépítése után befolyásuk alá vonják az ítélkezés jelenleg többé-kevésbé egységes rendszerét. Nem kétséges ugyanis, hogy a legfőbb ügyészhez és a miniszterhez intézett kérdésekkel voltaképpen a harmadik hatalmi ág, a bíróság tevékenységét vették célba. Nekik tetsző ítéleteket szeretnének például a melegfesztivál és a Magyar Gárda ügyében. Ugyanakkor úgy véljük, jogi tanácsot saját ügyvédeiktől, köztük Poczkodi Balázstól, az Országos Választási Bizottság SZDSZ által delegált tagjától kellett volna kérniük. Poczkodi több tíz milliós megbízást kapott a befuccsolt kormánynegyed ügyében. Az ügyvéd – értesülésünk szerint – ugyanakkor csak tanúként szerepel a párt tavaly márciusi tisztújításával összefüggő okirat-hamisítási ügyben, noha az esemény alkalmával ő volt a szavazatszámláló bizottság elnöke. A büntetőeljárásnak jelenleg három gyanúsítottja van.
Lássuk be, nem közömbös, hogyan alakul az ítélkezési gyakorlat, mit várhatnak az igazságszolgáltatástól a liberálisok.