A tárogató, korábbi nevén töröksíp, nagy utat járt be Magyarországon az évszázadok alatt: harci, tábori zeneszerszámnak született, aztán inkább ünnepi hangszer lett belőle, amely fejedelmi meneteket kísért, de új évet is köszöntött. A Rákóczi-szabadságharc idején a kuruc világot jelképezte, majd a nemzeti romantika magyar ereklyévé tette.
Hagyományőrző hangszerkészítők manapság abban bizakodnak, eljöhet még a hangszer újabb reneszánsza. Addig is, míg ők csiszolgatják, a mai igényekhez igazítják a töröksípok utódjait, a Dunakanyarban, a Nagy Lajos király tér lépcsőin holnap délelőtt tíztől Tárogatós Találkozót rendeznek a verőceiek.
Kocsis Zoltán Tápiószentmártonból, Sóki Ferenc Szolnokról, Nagy István Kisújszállásról, Tóth Ákos pedig Kiskunfélegyházáról hozza a tárogató panaszos, ünnepélyes, a magyar lelket megindító, archaikus hangját a gyönyörű tájra.
Délután kecskeduda és pásztorsíp szól a téren: Verőce vendége lesz az utolsó hagyományőrző dudás Pál István Tereskéről, aki remélhetőleg faluja meséit sem hagyja odahaza. Az este már egy másik adomázóé: a Duna-parti téren Fábry Sándor várja egy nem túl szolid tereferére a találkozó résztvevőit.
Ukrajna
Eltérítették Európát a háború felé – új pilótára van szükség
