A téma szakértői szerint a múzeumokban és képtárakban elkövetett betöréses lopások a múlt század kilencvenes éveiben kezdődtek, jóllehet abban az időben még igen ritkán fordultak elő. Mára viszont, nyilvánvalóan a feketepiac fellendülésével, az alvilág valóságos üzletággá fejlesztette a múzeumok kifosztását, amelyet az egymásra mutogató, a felelősséget a másikra hárító különböző szervek egyelőre nem csupán képtelenek megakadályozni, hanem gyakran maguk is aktívan közreműködnek a betörések végrehajtásában.
Amint azt a Glavred című folyóiratnak Hleb Petrovszkij, a téma egyik elismert ukrán szakértője elmondta, az utóbbi években különösen nagy érdeklődés nyilvánul meg a nemzetközi piacon is a szocialista realizmus stílusában fejtett képek iránt. A neves műgyűjtő szerint a műfaj legkiválóbb művelői alkotásainak értéke az árveréseken meghaladhatják a 100-150 ezer eurót is. Ilyen szempontból pedig Ukrajna, ahol a szovjet hatalom idején a legtöbb alkotó ebben a műfajban dolgozott, igazi aranybányának számít. Azokban az évtizedekben ugyanis a városok, a nagyobb települések, sőt az amolyan szocialista „kirakatnak” számító vállalatok, tehetős kolhozok vezetése is szinte hiúsági kérdésnek tekintette a múzeumok és képtárak létrehozását, a legismertebb művészek munkáinak a megvásárlását. A birodalom ugyan felbomlott és vele együtt tönkrementek az ipari és mezőgazdasági vállalatok is, viszont a múzeumok és a képtárak többsége megmaradt, ám azok zöme olyan súlyos anyagi helyzetbe került, hogy költségvetésükből a legelementárisabb riasztóberendezéseket sem tudják megvenni. Igaz, ebben a tekintetben nincsenek irigylésre méltó helyzetben az ország legnagyobb múzeumai és képtárai sem. Következésképpen a gyakran valóban felbecsülhetetlen műkincsekkel rendelkező intézmények teljesen kiszolgáltatottak az értékeikre vadászó alvilággal szemben. Az Állami Számvevőszék adatai szerint csupán a 2000 és 2006-os évek között több mint ezer különösen nagy értéket képviselő műtárgy tűnt el a múzeumokból, míg az ellopott festmények és egyéb tárgyak száma több tízezerre tehető, s azóta a helyzet csak tovább romlott. A legjelentősebb ellopott értékek között tartják számon többek között Bohdan Hmelnickijnek a lengyel királytól ajándékba kapott kardját, Ilja Repin kétmillió dollárra becsült, Ukrajnai táj című festményét, amely évek múltán mégis előkerült, valamint Kopernikusznak még életében kiadott Az égi pályák körforgásáról című könyvét, amelynek egyik példánya néhány éve egy londoni árverésen egymillió dollárért cserélt gazdát.
A legfurcsább és legtalányosabb képlopás viszont a múlt évben történt a közép-ukrajnai Umany és Jampol városokban. A bűnözők mindkét helyről egyszerre több tucatnyi, zömmel a szocialista realizmus ukrán klasszikusainak alkotásait lovasították meg. A közigazgatásilag más-más megyéhez tartozó két város legalább kétszáz kilométerre fekszik egymástól, ennek ellenére a festmények eltulajdonításának módja teljesen azonos. A umanyi járási milícia és a jampoli járásközi biztonsági szolgálat szinte egy időben azzal a kéréssel fordult a helyi múzeum vezetőségéhez, hogy amolyan vándorkiállítás formájában rendezzenek náluk tárlatot. A kérés tisztaságát természetesen senki nem kérdőjelezte meg, ám miután néhány hónap elteltével a festmények visszakerültek az eredeti helyükre, de a múzeum munkatársai gyanút fogtak. A szakértői vizsgálat rövid idő alatt ki is derítette, hogy a több millió hrivnya értékű festményeket jól sikerült hamisítványokra cserélték. A nyomozás már a kezdetek kezdetén arra a következtetésre jutott, hogy egyazon bűnözői kör jól kitervelt akciójáról van szó, amelyben nyilvánvalóan érintettek a milícia és a biztonsági szolgálat munkatársai is.
Titkos szövetségek alakulnak? Ez az oka a két ország közeledésének
