MI A MAGYAR?

Megegyezvén azért, az fejedelemasszonnyal lévő násznépe általjüve az Hernád vizén, az fejedelem is lován az hintó mellé méne, főlován meghántatván magát, de egyik fél is nem szállván le akkor; hanem felvont igen friss sátorok előtt az hercegkisasszony hintójából, az fejedelem is lováról leszállván fogának kezet, és adának csókot egymásnak, s menének sátorokban az nevezetes személyekkel mindkét részről. Az szembenlételkori kézfogás és köszöntés után lévén nagy lövések, dobok, trombiták harsogási az fennülő seregek közül, az sátorban nem sokáig beszélvén és mulatván megindulának; az fejedelem esmét lovára, az herceg-menyasszony hintóban ültetteték, melyet készíttetett vala néki az fejedelem, veres bársonyos vala mindenütt az szokott helyeken és szkófiumarannyal gazdagon megvarrva, melyeket Konstancinápolyban varrottak vala; minden vaseszközei az holott lenni szoktak, megaranyozott ezüsttel burítottak; hámjai az lovaknak veres bársonyosok és varrottak, hámhúzói hasonlóképpen, és mindazok aranyfonállal elegy selymes rojtosok; kocsis, fellejtár veres bársony köntösökben, és még az ostorok is burítottak mind nyelestől, kengyelfutók az szerént. Csináltatott vala mást is Lengyelországban, igen gazdagon aranyfonallal varrottat, aranyazott vas szerszámival, de imez méltóságosb vala. Az hintó ablakában ülve két igen fő lantos gyermekek cifra öltözetekben: egyik német, másik francia. Az várasban bémenvén, esmét hatalmas lövések; azután midőn megtelepedének, currus triumphalis az utcán mesterségesen vonás nékül mutatta magát. Voltak gyűrőöklelések és quintanák. Végtére concludálta az mulatságot az fejedelem bolondja, Mihály bíró, ki igen fő mester, jádzi ember, de termetében is merő csúf ábrázatú, kelevészt töre az akkori főlovászmesternek Balási Ferencnek jádzi bolondjával, Cserkesz nevűvel, ki egyszersmind hegedős is vala, azután szegény Bethlen Ferenc sógorom szolgája lőn Küköllő vizében részegen holtáig; az nyereség Cserkeszé lőn, orra mellett öklelni tanálván Mihály bírót, kivel annál rútyabb lőn azután.
Az lakodalomnak napján az vőlegényé lőn az legelső tánc, azután az menyasszonnyal római császár követjéjé, ki mivel papi ember vala, ez volt az mód: hogy egy szép keszkenőnek az egyik végit az pap úr, másikát, de nem hosszan egymástól, az menyasszony fogta, és úgy táncoltak. Az solennitasnak minden igazgatói és gondviselői nagy urakból, főemberekből állottak; sok különb-különbféle muzsikák, mesterséges tüzes szerszámok lőnek, melyek alatt méne véghez az lakodalom. Az hintó előtt való lovak, hat fejér-kék, igen szép török lovak, oroszlány módon uszolig festettek valának. Ezen solennitasra az török császár is követjét küldötte vala igen pompáson Budáról; neve vala Jahia pasa, de nem lőn jelen az lakodalom napján ily okból: mert az fejedelemnek igen nagy szorgalmatossága vala felőle, mint lehessen az két császároknak contentatiójokkal böcsületeket megadni egyszersmind; azonban úgy hozván az alkalmatosság, hogy az fejedelemasszony megbetegedvén, az praefigált napra el nem érkezheték, hanem néhány napokkal azután, az török pedig tempestive eljütt vala, az római császár követjét minden utamban tudósítottam vala, s mind azonkívül az fejedelem is eleiben küldött vala, többeket is, az kiket lehetett, tudósított, s azok tartózkodva alkalmaztaták magokat; imezt azért az fejedelem igen splendide vendégelvén, ajándékozván, nem várakoztatá, hanem elbeszélé, otthagyván császár ajándékát; azután az lakodalom idején lőnek az keresztény fejedelmektől és egyéb helyektől sok különb-különbféle gazdag ajándékok.
(Kemény János: Önéletírás. Bethlen Gábor második házassága, 1657–58.)