Sarc a Németországban dolgozóknak

Mintegy 500, jobbára kis- és középvállalkozást érint a Pénzügyminisztérium azon szándéka, miszerint a Németországban működő hazai cégektől kettő–öt évre visszamenőleg szedne be társadalombiztosítási, nyugdíj- és egyéb járulékot. Az ötlet ellen a leginkább érintett építési ágazat is tiltakozik, mondván, a két ország közötti adóegyezmény értelmében a Németországban dolgozó hazai vállalkozások helyben már megfizették a most Magyarországon is követelt járulékokat.

Az APEH-hez, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztériumhoz és a Pénzügyminisztériumhoz (PM) fordult az Építési Vállalkozók Országos Szövetsége (ÉVOSZ), miután több olyan jelzést is kapott Németországban vállalkozó tagszervezeteitől, amelyek szerint az adóhatóság visszamenőlegesen kettő–öt évre követel társadalombiztosítási, nyugdíj- és egyéb járulékot. Az APEH utólagos pénzbehajtása az építőiparban, valamint más, szabadon végezhető szolgáltatási ágazatban félezer céget érint, amelyek éves átlagban havonta mintegy 8000 alkalmazottnak adnak munkát.
Koji László, az ÉVOSZ alelnöke lapunknak kiemelte, hogy a német–magyar kettős adózást elkerülő egyezmény értelmében a foglalkoztatottak személyi jövedelemadóját a cégek a tevékenység megkezdésétől Németországban teljesítik, az ottani telephely terhére történő kifizetéssel, Magyarországon ezért nincs személyijövedelemadó-előleg alapját képező befizetési kötelezettség. – A gyakorlat helyességét az érdekképviseletek által szervezett speciális tanfolyamokon a PM és az APEH előadóitól kapott információk és az adóhivatali ellenőrzések korábbi megállapításai is alátámasztják, ezért értetlenül állunk az összesen több száz millió forintra rúgó követelés előtt – fogalmazott Koji. Az érdekvédelmi szervezet alelnöke szerint a lépés mögött – az egyértelmű rendelkezés ellenére is – jogértelmezési trükközés áll, legalábbis erre lehet következtetni a pénzügyi tárcának az üggyel kapcsolatos megnyilvánulásaiból. Koji szerint a szaktárca és az APEH valamennyi e témában írt levelében azt hangsúlyozza, hogy „a munkabér fogalmát a munka törvénykönyve nem határozza meg, ezért az eset összes körülményeire tekintettel kell eldönteni, hogy a kifizetett összeg munkabérnek minősül-e”.
Az ÉVOSZ szerint ugyanakkor a munka törvénykönyve egyértelműen megkülönbözteti a személyi alapbért és annak minimumát, az összes munkabért (ami lehet időbér, teljesítménybér és vegyes bérezés), és értelmezhető az összes munkajövedelem is, jól elhatárolva a törvény által ugyancsak gondosan körülírt költségtérítésektől. – Az APEH által újszerűen kalkulálható, évenkénti járulékfizetési elmaradás alapöszszege meghaladja a németországi tevékenységből származó adózott eredményeket. Az „akció” eredményeként már megtorpant az érintett, többségében kis- és közepes vállalkozások szolgáltatási exportaktivitása. A kialakult helyzet miatt nem hosszabbítják meg kinti szerződéseiket, és nem mernek újabbakat aláírni a jogbizonytalanság miatt – húzta alá Koji, kiemelve, az unió piacán erős árversenyt jelentő kelet-közép-európai országokból jövő cégek nem fizetnek járulékot dolgozóik külföldi (németországi) illetményei vagy munkajövedelmei után.
A szakmai szervezet észrevételeivel kapcsolatban a Pénzügyminisztérium sajtóosztálya érdemi választ érdeklődésünkre nem közölt, így nem derült ki, hogy mekkora pluszadóbevételért hoznák lényegesen nehezebb helyzetbe a külföldön dolgozókat, illetve az sem, hogy a hazai cégek versenyképességét milyen módon kívánják megőrizni. – A félelmek eltúlzottak. Vannak azonban tisztázásra váró kérdések, ezekről a PM az ÉVOSZ képviselőivel egyeztetéseket folytat – áll a szaktárca kurta válaszában, amely szerint az egyeztetést „a kérdéskör megnyugtató rendezéséig folytatni kívánják”.