Sarkozy növelné médiabefolyását

Nicolas Sarkozy nem csak a reklámokat szeretné eltörölni a közszolgálati televíziókból, de a televízió elnökét is maga szeretné kinevezni. E két váratlan bejelentésével meglehetősen nagy vihart kavart Franciaországban az utóbbi hónapokban annál is inkább, mert már így is legjobb barátai kezében van számos újság, valamint televízió- és rádiócsatorna.

A teljes mértékben állami tulajdonban lévő Francia Televíziók csoport összesen öt csatornát foglal magába: négy az ország kontinentális részével, egy pedig specifikusan a tengerentúli területekkel foglalkozik. A januárban bejelentett szándék, miszerint reklámmentessé kell tenni ezeket a csatornákat felvet anyagi kérdéseket (ki fogja finanszírozni a kiesett bevételt, amely becslések szerint mintegy 800 millió eurót tesz ki), valamint a csoport függetlenségének kérdését a politikai hatalomtól. Még ha nem is az állam fogja teljes mértékben állni a kiesett összeget, akkor is az ő döntésén fog múlni, hogy milyen források mozgósíthatók. Pillanatnyilag az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy az internet- és mobilszolgáltatók éves forgalmának 0,9 százalékával fogják pótolni a hiány nagy részét, amit végső soron minden bizonnyal a fogyasztók fognak megfizetni. A reklámeltörlés a műsorszerkezet változását is magával hozzá, és Sarkozynek egyértelmű elképzelése van arról, hogy milyen műsorokat szeretne látni. „Több Európával kapcsolatos, valamint környezeti és tudományos műsor kell a közszolgálati csatornákra”, jelentette ki egy júliusi interjúban a Le Monde-nak. A változásokat az elnök azzal indokolja, hogy pillanatnyilag nem működik megfelelően a közszolgálati televízió, márpedig „a sajtó ugyanolyan stratégiai iparág, mint az egészségügy, a közlekedés vagy a környezetvédelem, amely megérdemli a fejlesztést”.
Vihart kavart Sarkozy június 25-i bejelentése is, ami szerint ő nevezi ki a televízió elnökét, igaz, a döntéshez a legfelsőbb médiatanács (amely eddig nevezte ki ezt az elnököt) beleegyezése, valamint a parlamenti képviselők többségének hozzájárulása kell. David A. L. Levy oxfordi egyetemi tanár – aki részt vett abban a bizottságban, amelynek feladata az volt, hogy kidolgozza a reklám eltörlésének tervét – szerint ez a közvetett kinevezés a régi kelet-európai „népi demokráciák” gyakorlatára emlékeztet, amely elfeledteti, hogy milyen fontos az információs szabadság a demokráciákban.
Sokak szerint ez az információs szabadság már így is komolyan sérült Franciaországban. Sarkozy közeli baráti körében ugyanis több olyan személy van, aki fontos médiacsoportokat tart a kezében, és egyértelműen kiáll az elnök mellett. Martin Bouygues, aki az elnök tanúja volt Céciliával kötött esküvőjén, a Bouygues-csoport vezetője, amely a Papp László sportaréna építője, és kezében tartja többek között az ország egyik legnézettebb, 1987-ben privatizált televíziós csatornáját, a TF1-et, számos tematikus csatornát, valamint az ország harmadik legnagyobb mobiltelefon-szolgáltatóját. Arnaud Lagardere, Sarkozy másik közeli barátja több kiadót, köztük a nagynevű Hachette-et, újságot (Journal du dimanche), illetve médiaterjesztő céget, mint a nemzetközi téren is jól ismert Relay-t vagy Virgin-t tart a kezében. A tavalyi elnökválasztás után állítólag egy telefonhívással cenzúrázott újságjában egy cikket, amely arról számolt volna be, hogy Cécilia Sarkozy nem adta le voksát a választás második fordulójában. Vincent Bolloré „húszéves barátságban” van Sarkozyvel, és két ingyenes napilap, valamint egy televíziós csatorna, a Direct–8 tulajdonosa. Januárban technikai okokra hivatkozva elmaradt ezen a csatornán egy „Sarkozy és a nők” című élő adású műsor, amelyben a témában könyvet publikáló meghívottak vettek volna részt. Valószínűbb, hogy a valódi ok Vincent Bolloré volt, aki a sugárzás előtt néhány órával megkérte fiát, a programigazgatót, hogy ne adja le a műsort. Sarkozy népszerűségének ez időben ugyanis sokat ártott, hogy a média túl sokat foglalkozott a magánéletével.
A két legutóbb bejelentett intézkedéssel Sarkozy a közszolgálati televíziókban is nagyobb befolyást szerez, és még akkor is igaz ez, hogyha július 21-én a francia alkotmányba belekerült egy olyan cikkely, amely garantálja a „média függetlenségét”. Ez ugyanis valószínűleg még nem tiltja meg az elnöknek, hogy ő nevezze ki a televízió első emberét, hogyha ebbe a parlamentet és a médiatanácsot is bevonja.