Shopping az outletben

Nézzük, mi olvasható egymás mellett és mögött: Go4 Travel, Noa Pizza, Jolly Roger’ Pub, Maggie Sottero, Change, Jackye house – az utóbbi alá szerényen odaírva, hogy: nadrág. Tehát mégiscsak Magyarország fővárosában járok, az egyik belvárosi főútvonalon. Pedig a magyar nyelvű feliratozást 2001 óta törvény írja elő, és a reklámok nyelvi és képi tartalmát – elvben – a Magyar reklámetikai kódex alapján szabályozzák.

Van itt olyan üzlet, ahol az angol márkanév alatt a shop, az outlet és a blue studio felirat is informál, de hopp, itt valami magyarul van. Közelebb lépek, hogy el tudjam olvasni: Tűz esetén értesítendő stb. Amott pedig a mindent eláruló Garage store üzletnév alatt legalább húsz I love sale színes felirat takarja el a kirakatban így nem igazán látszó árukat.
„A magyar nyelv nemzeti létezésünk legfontosabb megnyilatkozása, nemzeti hovatartozásunk kifejezője” – olvashatjuk a törvény bevezetőjében is. „Védelme, átörökítése az utódokra, nyelvi környezetünk épségének megóvása… a ma élő nemzedékek közös felelőssége.”
A reklámokról és üzletfeliratokról, továbbá közérdekű közleményekről rendelkező törvény lényege, hogy a márkanevek kivételével minden hirdetésnek és feliratnak, beleértve a jelmondatot (szlogent) is vagy magyarul, vagy magyarul is meg kell jeleníteni – mégpedig „legalább ugyanolyan jól érzékelhetően, valamint legalább ugyanolyan méretben, mint az idegen nyelvű szöveget”. Nincs baj tehát az angol szövegekkel, senki nem bántja őket. Pontosabban nem velük van a baj, hanem azzal, ami hiányzik.
Balázs Géza nyelvész, az ELTE Bölcsészettudományi Kar mai magyar nyelvi tanszékének vezetője szerint szakmai körökben kétféle vélemény fogalmazódott meg a (2003 óta visszamenőleges hatálylyal, tehát már valamennyi feliratra érvényes) nyelvtörvény eredményességéről. Az egyik markáns álláspont szerint gyakorlatilag semmi sem történt: szimbolikus és végrehajthatatlan a törvény. Más nyelvészek – így Balázs Géza is – úgy ítélik meg, hogy bár gyenge a törvény, de nyelvileg mégis valamivel színesebb lett az utca, több a leleményes, egyedi magyar elnevezés, és a kettős nyelvű kiírások is jobban elterjedtek az utóbbi években. Az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága egyébként 2001-ben nem támogatta a törvényi szabályozást. Nem azért, mert túl megengedőnek, hanem mert fölöslegesnek ítélte, inkább az alacsonyabb szintű rendelkezéseket és a kultúra, a nevelés hatékonyabb voltát hangsúlyozva. – A bizottság azóta nem foglalkozott testületileg a törvény eredményeivel vagy eredménytelenségével, az eltelt években nem volt semmilyen hivatalos állásfoglalása – tudtuk meg Balázs Gézától, akit a hibátlan idegen nyelvű feliratoknál jobban zavarnak a kevert nyelvűek (például autó service) vagy a hibás magyar táblák, továbbá a durva, jó ízlést sértő reklámszövegek. Azért azt is elmondta: a világon bármerre járt, az ismer gyorsétteremlánc szlogenjét az adott ország nyelvén is látta kiírva – akár van ott erre vonatkozó szabályozás, akár nincs. Nálunk azonban csak az eredeti, angol nyelvű felirat látható mindenütt. Pedig nekünk szabályunk is van. Jó lenne tudni, miért, ha nem kell betartani.