Tartósnak ígérkezik a fordulat az olajpiacon

Elfogytak a vevők, megszűnt a tőke utánpótlása a nemzetközi olajpiacon. Tartósan megtört az emelkedő trend, s most már csak valami igazán rendkívüli esemény mozdíthatja ki az árakat a hordónkénti 110– 130 dolláros sávból.

Kedden a kőolaj határidős jegyzései május ötödike, azaz pontosan három hónap óta először zártak a hordónként 120 dolláros árszint alatt. A július 11-én elért eddigi rekordhoz (hordónként 147,27 dollár) képest a keddi 119,17 dolláros ár 20 százalékos visszaesést jelent.
Az eladási hullám elindítói – a New York-i árutőzsde (NYMEX) egyes tagjainak információi szerint – olyan pénzintézetek voltak, akik egyéb területeken elszenvedett veszteségeik csökkentése miatt lényegében rákényszerültek arra, hogy zárják az olajpiacokon korábban felvett, komoly nyereséget mutató vételi pozícióikat. Ez egyben azt is jelentette, hogy kiapadt a korábban oly bőséges likviditás, és a befektetők immáron tartózkodtak annak a korábban sikeres kereskedelmi technikának az alkalmazásától, amely a néhány dolláros áreséseket is vételi lehetőségnek tekintette. Magyarán: elfogytak a vevők a piacról, a befektetett tőkénél megszűnt az utánpótlás.
A likviditás csökkenése azonnali szemléletváltást eredményezett a származékos piacokon tevékenykedő kereskedők között. Július közepéig ugyanis a piac túlsúlyozott minden, az árak emelkedését alátámasztó hírt és adatot, és alulsúlyozott minden olyan értesülést, amely az ellátás zavartalanságáról, avagy megfelelő mennyiségű készletekről szólt. A váltást jól jellemzi, hogy amikor augusztus 3-án megjelent az amerikai kőolaj- és termékkészletek alakulását bemutató jelentés, az ennek hatására bekövetkező, hordónként közel 5 dolláros napon belüli áremelkedés a kereskedés végére – az újabb eladások hatására – de facto elenyészett. Erre az elmúlt mintegy másfél évben (!) nem volt példa, és ez a kereskedői magatartás jelzésértékű abban a tekintetben, hogy a „fejekben” megtört az emelkedő trend.
Az eladói nyomást fokozták azok a hírek, amelyek az amerikai gazdaság növekedésének lassulásáról, inflációs félelmekről, a fogyasztás visszaeséséről szóltak. E hét első napján kiderült, hogy a lakossági fogyasztás a tengerentúlon júliusban 0,2 százalékkal csökkent, ami február óta a legnagyobb mértékű visszaesést jelenti. A lakosság csökkenő költekezését elemzők egyértelműen a magas üzemanyagáraknak tulajdonítják. Ellátásbiztonsági szempontból eddig megnyugtatóan alakul az idei hurrikánszezon, miután az Edouard névre keresztelt, a Mexikói-öbölben található olaj- és gázmezőket fenyegető trópusi vihar az előrejelzések szerint nem jelent komoly veszélyt. A piaci résztvevők jelenleg nem tulajdonítanak komolyabb jelentőséget az Irán és az ENSZ között zajló, az iráni nukleáris program ellenőrizhetőségével kapcsolatos polémiának. A befektetők vélhetőleg úgy gondolják, hogy a vita a közeljövőben sem élesedik majd, és semmiképpen nem torkollik valamilyen fegyveres konfliktusba.
Összefoglalva kijelenthető, hogy a kőolaj- és termékpiacokon az elmúlt hetekben befektetői szemléletváltás következett be. Ennek eredményeképpen nagy mennyiségű, korábban felvett vételi pozíció lezárására került sor, elsősorban profitrealizálási céllal, amit – alacsonyabb árszinteken – nem követett friss vételi pozíciók nyitása. Az elsődleges ok a globális likviditás csökkenése, miután az amerikai ingatlanpiaci válság egyrészt továbbra is súlyos veszteségeket okoz az érintett pénzintézeteknek, másrészt pedig „begyűrűzni” látszik Európába (elsősorban Nagy-Britanniába) is.
Elemzők részéről sűrűn elhangzik, hogy a gyengülő dollár erősödő olajárakat eredményez, és viszont. Ez az állítás azonban a jelek szerint korlátozottan állja meg a helyét – a dollár és az egyéb kulcsvaluták kereskedésére közel fél éve viszonylag szűk (5-10 százalékos) sáv jellemző alacsony árfolyammozgás mellett, ellentétben a kőolaj piacán tapasztalható, hasonló idősávban 50 százalékot meghaladó árváltozással, illetve az egy napon belül tapasztalható, sok esetben 1 százalékot túllépő áringadozással szemben.
Az elkövetkező hetekben a nemzetközi kőolaj- és termékpiacokon a kereskedők vélhetően tesztelni fogják az úgynevezett alátámasztási árszinteket, amelyek áttörése további vételi pozíciók megszűnését, ezáltal az árak esését hozza. Az eladói nyomás esetleges gyengülése konszolidációt eredményezhet, vagyis az árak a hordónkénti 110–130 dolláros sávban stabilizálódhatnak. A július 11-i rekordárszint megdöntésére pedig ebben az évben csakis akkor kerül majd sor, ha a piacokon pánikhelyzet alakul ki (a Katrina hurrikánhoz hasonló erejű vihar, esetleg közel-keleti fegyveres konfliktus). Ennek hiányában újabb emelkedő trend beindulása – friss tőke nélkül – valószínűtlen.