Visszavonult, pályázott, győzött

Bukarestben Bretter E. Zoltán, Helsinkiben Márkus Ildikó, Moszkvában Nagy István, Szófiában pedig Móger Ildikó veszi át szeptember 1-jétől a magyar intézet vezetését. Az új igazgatókat sajtóreggelin mutatták be az újságíróknak, akik egy pályaelhagyás csodálatos történetével is megismerkedhettek.

Bretter E. Zoltán, a bukaresti magyar kulturális intézet igazgatói posztjának várományosa pályázatának benyújtása előtt visszavonult a politikától, hogy sikeresen aspirálhasson a bukaresti magyar kulturális intézet vezetői székére – mesélte el pályaelhagyásának csodálatos történetét az SZDSZ egykori oktatáspolitikusa a Balassi Intézet sajtóreggelijén újságíróknak. Bretter néhány évig pártja országgyűlési képviselőjeként, hoszszabb ideje Baranya megyei képviselőként és a pécsi SZDSZ elnökeként szerzett elévülhetetlen érdemeket.
A Pécsi Napilap június 20-án számolt be arról, hogy Bretter azért nem indult a pécsi SZDSZ elnöki posztjáért, mert ezzel is jelezni szerette volna: fokozatosan, lépésről lépésre visszavonul a politikától. A bukaresti magyar kulturális intézet igazgatói pályázatának beadási határideje egyébként június 21. volt, Bretter pedig bukaresti kinevezéséről csak a miniszteri bejelentés napján, július 7-én értesülhetett – hivatalosan. A bukaresti székre kilencen pályáztak érvényesen. Ám egyedül csak Bretter mondhatja el magáról, hogy idén tavasszal a Pécs melletti Tubesre tervezett radarállomás ügyében a pártja nevében hangoztatott – az ellenzéki pártokéval megegyező – álláspontja Szekeres Imre honvédelmi miniszter nyomására 24 órán belül, mintaszerű pálfordulással homlokegyenest ellenkezőjére változott, sikeresen megakadályozva az építési tilalom megszavazását.
Bretter E. Zoltán az SZDSZ-en belül Kóka János támogatójaként vált ismertté, továbbá tavasszal aláírója volt annak a levélnek, amely Kuncze Gábor visszatérését sürgette a politikába. Bretter filozófusi végzettségére támaszkodva korábban a „populista-orbánista-plebiszcitárius demokrácia” szakértőjeként is közölt eszmefuttatásokat a Magyar Narancsban.
A bukaresti magyar intézet új igazgatójáról – akárcsak Márkus Ildikóról, Nagy Istvánról vagy Móger Ildikóról – legalább el lehet mondani, hogy anyanyelvi szinten beszéli az adott ország nyelvét. Ez például a közismerten SZDSZ-es kötődésű Krasztev Péter esetében, akit 2005-ben, Bozóki András kulturális minisztersége idején neveztek ki a pozsonyi intézet élére, nem volt elmondható. Krasztev már pozsonyi intézetigazgatóként kezdte tanulni a szlovák nyelvet.
Egyébként a 2005-ös esztendő pikáns szenzációját az egykori Kurír-újságíró, Playboy- és Penthouse-szerkesztő, Gordon István jegyzi, akit a varsói magyar kulturális intézet élére delegáltak – Szalai Attila, a neves polonista helyére. Mint arról akkoriban a Magyar Narancs is beszámolt, az intézetvezetők kinevezéséről szóló miniszteri döntésben Varsó mellett eredetileg Jerger Krisztina neve szerepelt, azonban ezt „valaki” áthúzta, és Gordon István nevét írta fölé.
Lengyelország vezető hetilapja, a Newsweek Polska Karrierek – szex és kultúra címmel terjedelmesen foglalkozott Gordon kinevezésével, s megállapította: „Budapesten nem akarják tudomásul venni, hogy Varsó 2005-ben már mennyire nem Jaruzelski tábornok világának a fővárosa.” Gordon a Miniszterelnöki Hivatal tanácsadója is volt, akárcsak a Londoni Magyar Kulturális Központot vezető Takács Ildikó Katalin, aki már Hiller István minisztersége alatt kapta megbízatását.
A most kinevezett intézményvezetők vetélytársairól furcsa mód semmit sem lehet tudni, mert nyilván a többi pályázó „személyiségi jogait védik”. Bozóki minisztersége idején még nem ügyelt ennyire „a pályázók személyiségi jogaira”, így derülhetett fény arra, hogy a Párizsi Magyar Intézet igazgatói posztját 2005-ben megpályázta az Orbán-kormány kulturális minisztere, Rockenbauer Zoltán is. A konzervatív elfogultsággal nem vádolható Élet és Irodalom e tényt úgy kommentálta: „üdítő hír a pudvás magyar politikai világban”, és sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy a kamarillapolitika jegyében Ecsedi-Derdák András, a Millenáris és az SZDSZ szívéhez közel álló Banán Klub egykori vezetője lehetett a befutó.
A kulturális intézetigazgatók kinevezése körüli botrányok elsőként Bozóki elődje és utódja, Hiller István nevéhez köhetők. Hiller ugyanis még 2004-ben – 2005. január 1-jei hatállyal – lendületesen visszavonta a New York-i magyar intézet akkori vezetőjének, Márton Andrásnak a megbízatását, összeférhetetlenségre hivatkozva. Bár Márton akkor beperelte a kulturális tárcát, és jogerősen pert is nyert, az intézet igazgatója azóta is Orsós László Jakab, a Népszabadság egykori kritikusa.