Akiknek minden összejött, és akiknek semmi

Azt, hogy Michael Phelps nyolc pekingi aranyérme egyedülálló produktum az ötkarikás históriában, és az amerikai úszófenomén tizennégy elsőségével – mert négy éve Athénban hatszor állt a dobogó tetején – minden idők legeredményesebb olimpikonja lett, a média kellőképpen belesulykolta a közvéleménybe. Olyannyira, hogy a „Baltimore-i Golyó” mellett az egyetlen Usain Boltot leszámítva másnak nem is jutott a glóriából. Összeállításunkban megnézzük, kik azok még, akiknek Pekingben szinte minden összejött. S kik azok, akiknek semmi sem.

A Pekingben legeredményesebben szereplő sportolók rangsorában Phelps mögött négyen következnek hármas holtversenyben, Bolt mellett egy kínai tornász, Cu Kaj, Chris Hoy brit pályakerékpáros és Stephanie Rice ausztrál úszónő állt még háromszor is a dobogó tetején. Bolt persze külön kategória, azzal, hogy a 100 és a 200 méteres síkfutást is világcsúccsal nyerte, majd végezetül a jamaicai váltóval ugyancsak minden idők legjobb időeredményét ünnepelhette, az olimpia második hetében szinte „phelpsi” magasságokba emelkedett. Cu Kaj az olimpia legeredményesebb kínaijaként is csupán egy közkatona a győztes férfi tornászcsapatból, akit a szerenkénti döntőkben talajon, valamint a hazai pálya előnyét erősen élvezve még nyújtón is nyerni tudott.
A skót Hoy már Athénban is szerzett egy aranyat, de a pályakerékpározás most lesz igazán felkapott Nagy-Britanniában, azok után, hogy a szakágban kiosztott tíz aranyból hét a szigetországba került. Rice a vegyes úszás királynője lett, 200-on és 400-on egyaránt nyert, s emellett még a 4x200-as ausztrál gyorsváltóval is. Lisbeth Trickett négy érmet gyűjtött be, de azt fájlalhatja, hogy 100 gyorson hiába ő a világcsúcstartó, a német Britta Steffen lehajrázta. Honfitársnője, Leisel Jones még roszszabbul járt, mert ő nem csupán a bekalkulált aranyát vesztette el, a magyar felmenőkkel rendelkező Rebecca Soni még a világcsúcsát is elorozta tőle. Ryan Lochte 200 és 400 vegyesen is hiába remélte, hogy elkaphatja Phelpset, még Cseh Lászlóval sem bírt, ellenben a 200 hátat megnyerte, itt Aaron Peirsol húzta a rövidebbet.
Jason Lezaknak minden összejött, a 4x100-as gyorsváltók versenyében döbbenetes hajrával előzte meg a francia Alain Bernard-t. A francia versenyző és az ausztrál Eamon Sullivan Pekingben egymás kezéből kapkodta ki a 100 gyors világcsúcsát, rekorderként utóbbi, ám a szám olimpiai bajnokaként Bernard utazhatott haza.
A zimbabwei Kirsty Coventry három számban is úgy lett ezüstérmes, hogy a régi világcsúcson belül úszott, de utolsó nekirugaszkodásra a 200 hátat megnyerte, természetesen világrekorddal. Arról az úszóról azonban még nem szóltunk, aki Phelps után a legtöbb érmet nyerte az egész olimpián: a sokoldalú amerikai Natalie Coughlin hatszor állt a dobogón: egyszer a tetején – a 100 háton győzött –, kétszer a második, háromszor a harmadik fokán. Afelől vitát nyitni sem érdemes, hogy a Vizes Kockában ki „égett” meg legjobban: az amerikai válogatón brillírozó Katie Hoff nem titkoltan hat arany megszerzéséért szállt harcba, ehelyett egy ezüsttel és két bronzzal somfordálhatott haza.
Tyson Gay pedig érem nélkül. A tavalyi oszakai atlétikai vb-n megnyerte a 100 métert, a 200-at, győzött a 4x100-as váltóval, de Pekingben csak két esélye volt, mert a válogatón 200-on megsérült. Ennek erősen érződött is a nyoma, mert 100-on nem jutott be a döntőbe. A 4x100-on pedig az amerikai kvartett, ahogy a női is, elrontotta a váltást. Az atlétikai versenyeken tulajdonképpen két nagy favorit volt, közülük Jelena Iszinbajeva élt is az esélyével, 505 centis világcsúccsal nyert. Blanka Vlasic ugyanakkor hiába érkezett úgy Pekingbe, hogy az olimpia előtt egymás után harmincnégy versenyt nyert meg, a horvátok magasugrónője lett az első a sporttörténelemben, aki 205 centis eredménnyel veszített. Az aranya azon múlt, hogy csak másodikra jutott át a léc felett, a belga Tia Hellebaut pedig, aki korábban még soha nem járt ilyen magasságokban, elsőre. Az olimpia legnagyobb vesztese mégis kétségkívül Liu Hsziang, s most tekintsünk el attól, hogy a marketingértéke az-után sem esett, hogy sérülés miatt feladta a 110 méteres gátfutást. A kínaiak jószerivel rá építették fel az olimpiát, vele reklámozták a játékokat, s a visszalőtt futamában másodszorra már nem is rajtolt el.
Ne hagyjuk ki összeállításunkból az amerikai Nastia Lukint sem, aki Phelps és Coughlin után a harmadik legnagyobb éremhalmozó lett Pekingben. A tornászversenyeken egy aranyat, három ezüstöt és egy bronzot szerzett. Ő nyerte az egyéni összetettet (édesapja, Valerij Ljukin Szöulban szovjet színekben „csak” második lett), majd a szerenkénti döntőkben a felemás korlát eredményhirdetésénél igencsak szívta a fogát, hogy itt az ezüst jut neki. Ugyanúgy 16,725 pontot kapott, mint a kínai Ho Ko-hszin, de a B zsűriben a kieső pontszámok a hazai versenyzőnek kedveztek. Úszásban férfi 100 pillangón a szerb Milorad Csavics egy századdal, a záró napon a kajakos olasz Jozefa Idem négy ezreddel maradt le az aranyról, mit mondjunk, bizonyára ők is nyelhettek egy nagyot.