(Brüsszel)
Magyarország „az Európába való visszatéréssel tette sajátjává a demokráciát, a szabadságot, a szolidaritást, az igazságot és a békét”, mondta José Manuel Barroso, az Európai Bizottság (EB) elnöke, az egykori maoista Proletár Párt Újjászervezési Mozgalma – később a Portugál Munkások Kommunista Pártja/a Portugál Proletariátus Forradalmi Mozgalma – egyik volt vezetője hétfőn a magyar parlamentben abból az alkalomból, hogy Budapesten megnyílt az Európai Innovációs és Technológiai Intézet.
A beszéd elhangzását követő napon, azaz kedden, több kérdést tettünk fel az Európai Bizottság elnökének, arra kérve szóvivői irodáját, hogy már aznap, lapzártánk előtt válaszolja meg azokat.
Barrosótól megkérdeztük: vajon a Budapesten a szabadságról, igazságról és békéről beszélő elnök tudja-e, hogy még mindig nem állították bíróság elé azokat az azonosítási számukat kormányzati parancsra eltávolító rendőröket, akik emberek szemét lőtték ki, ellenzéki képviselőt, papot és külföldieket is összevertek épp akkor, amikor Barroso 2006 őszén a magyar fővárosban járt az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulója alkalmával?
Feltettük azt a kérdést is, hogy miként egyeztethetők össze az általa emlegetett, magasztos értékek egy olyan pénzügyminiszter, Veres János magatartásával, aki belefejel a kormánnyal szemben kritikus Hír Televízió kamerájába, máskor fellöki riporterét, kiordítja e tévé munkatársait sajtókonferenciájáról, valamint hogy miként egyeztethetők össze ezen értékek egy olyan országgal, ahol újságírókat vernek össze, és követik őket a titkosszolgálat emberei? Megkérdeztük José Manuel Barrosót arról is, hogy az orosz kormányt is az általa emlegetett, magasröptű értékek letéteményesének tekintené-e, ha például az ellenzéki Garri Kaszparov vagy más, békés tüntetők szemét lőné ki? Miután a bizottsági elnök beszédében az Európába való visszatérésről szólva kiemelte a „szegénységet és a gazdasági kizsákmányolást”, megkérdeztük, tisztában van-e azzal, hogy Magyarországon gyermekek százezrei fekszenek le éhesen, és ha igen, tud-e számukra valami vigasztalót mondani?
Megkérdeztük azt is, vajon tudja-e, hogy lapunk olvasóinak elsöprően nagy hányada értetlenül áll azon jelenség előtt, hogy sem az OLAF, sem az EU egyéb szerve soha nem vizsgált ki visszaéléseket uniós pénzek kezelésében annak ellenére, hogy e kormányzati visszaéléseket a magyar sajtó széles körben dokumentálta. Végül megkérdeztük azt is, vajon nem azért használ-e hangfogót Gyurcsány Ferenc és kormánya bírálatában, mert szüksége van az ő szavazatára is 2009-es újraválasztásához.
Kérdéseink elküldését követően több alkalommal kaptunk szóbeli ígéretet, hogy a válaszokat – amelyeken tájékoztatásuk szerint a bizottság szakemberei dolgoznak – még szerdán késő délutánig megkapjuk. Miután erre nem került sor, lapunk szerda reggel elhatározta, hogy a kérdéseket további kettővel egészíti ki.
Az első pótkérdés úgy szólt, az elnök miként hunyhatott szemet afölött, hogy Magyar Bálintot az Európai Innovációs és Technológiai Intézet – amely intézet felavatására utazott Barroso Budapestre – vezetői testületi tagjának választották, annak ellenére, hogy – mint a lapunk birtokába jutott kiválasztási kritériumok közül a legelső leszögezi – a tagoknak „függetlennek kell lenniük mindenfajta politikai, kormányzati vagy ipari érdekektől”. A második pótkérdésben pedig arra kerestük a választ, hogy az Európai Bizottság miként hallgathat akkor, amikor Ján Mikolaj szlovák oktatási miniszter szeptember 11-én egyetértését fejezte ki azon szélsőséges véleményekkel, amelyek szerint a magyaroknak Szlovákiában csak szlovákul szabadna beszélniük az utcán.
Megkérdeztük, vajon bizottsága ugyanilyen némán siklana-e el afölött, ha Mikolaj a cigány, netán az osztrák oktatási miniszter a jiddis vagy a szlovén nyelv használatának betiltását szorgalmazná. Megkérdeztük, hogy nem jelent-e az EB részéről egyfajta burkolt rasszizmust, hogy bizonyos nemzeti kisebbségek szenvedéseire ügyet sem vet. Megkérdeztük ezzel kapcsolatban azt is, hogy testülete továbbra is megőrizné passzivitását, ha a szlovák kormány egyik tagja a brüsszeli csenden felbátorodva a következő alkalommal megtiltaná azt, hogy kutyák és magyarok vendéglőbe járjanak.
Miközben várakoztunk a bizottság válaszára, az utóbbi kérdést feltettük Sergio Serginek, az Európai Parlament (EP) szocialista frakciója sajtósának, ugyanis a frakció szerdán az Európai Parlamentben a kisebbségek elleni diszkrimináció témájában tartott konferenciát, amelynek zárószavait a szocialista európai parlamenti képviselőnő, Lévai Katalin mondta el. Azt szintén megkérdeztük, hogy a szocialista frakció magatartása nem árulkodik-e rasszista hajlamokról, mert etnikai kisebbségek szenvedései között diszkriminál. Sergio Sergi válasza lapunkhoz eddig nem érkezett meg.
Két pozsonyi illetőségű képviselőtől, Duka-Zólyomi Árpádtól és Bauer Edittől pedig azt kérdeztük, hogy az ügyben eddig miért nem szólaltak fel az Európai Parlamentben, és azt, hogy ha Magyarországon egy kormánytag a szlovák nyelv használatát akarná így korlátozni, vajon szlovák kollégái már felszólaltak volna-e? Duka-Zólyomi – noha asszisztense megígérte a szlovákiai magyar képviselő válaszát – mindeddig nem talált időt arra, hogy jelentkezzen. Bauer Edit pedig – aki hívásunkra felemelte mobilkészülékét – azt felelte, „a szlovák kollégák biztosan tiltakoznának, és azt hiszem, hogy ezt szó nélkül nem lehet hagyni a mi esetünkben sem”. Hozzátette: az „időbeli eltolódás” oka, hogy egyeztetnek az ügyben „az otthoni politikai vezetéssel”.
Feltettük ugyanezt a kérdést a néppárti Gál Kingának. A kisebbségi kérdések szakértőjeként is ismert magyar képviselő aszszony elmondta: a jövő héten az EP teljes ülésére már kért az ügyben napirend előtti felszólalást. Hozzátette: „Tiltakozási formának ez áll rendelkezésre, és talán ez a leghatásosabb.”
A bizottságtól azután szerda este befutott válaszok közül az első Johannes Laitenbergertől, Barroso elnök szóvivőjétől érkezett. Ebben a szóvivő „megköszönte” az „állításokat”, de Laitenberger szerint azok nehezen kapcsolhatók Barroso budapesti beszédéhez, amely különben sem igényel további minősítést vagy kommentárt. Ami lapunknak a rendőri brutalitásokat elkövetők büntetlenségét illeti, Barroso véleménye – mint szóvivője kifejtette – az, hogy az EB „az ilyen helyzeteket nem kommentálja”. Ami az uniós pénzekkel kapcsolatos visszaéléseket illeti, „a kijelentés általánossága nem ad lehetőséget megfelelő ellenőrzésre; ezért szeretném megismételni a bizottság azon felhívását, hogy az uniós alapok visszaélésével kapcsolatban mindenfajta észlelést küldjenek az OLAF-nak és a bizottsági szolgálatoknak, mert így lehet a megfelelő lépéseket megtenni”.
Lapunk tapasztalata sajnos nem támasztja alá a szóvivő állítását, ugyanis brüsszeli irodánkból az elmúlt fél évben négy alkalommal hívtuk fel ilyen esetekre a figyelmet, elküldve a vonatkozó sajtócikkeket is az OLAF-nak, ahonnan sem arra nem érkezett válasz, hogy a vizsgálatot megindították volna, de még azt sem igazolták vissza, hogy az általunk küldött e-mail megérkezett-e, és a magyar sajtóban részletesen ismert visszásságoknak utánajárnak. Ami Veres János pénzügyminiszter magatartására vonatkozó kérdésünket illeti, Laitenberger kifejtette, hogy miután a kérdésben érintett sajtókonferenciákat országos szinten tartják, a bizottság az ügyben nem illetékes. A szegénység ügyében pedig a szóvivő utalt az elnök beszédére, amely szerint annak kiküszöbölése az unió és a tagországok együttes célja. Az utolsó kérdést illetően – hogy a hivatalában maradni kívánó Barroso netán számít Gyurcsány támogatására is –, Laitenberger kifejtette, hogy „az elnök teljes tevékenysége és magatartása hivatali esküjét követi, és nem hinném, hogy ez további választ igényelne”.
A következő válasz John Macdonaldtól érkezett, aki a szlovák Ján Figel oktatási biztos hivatalában az oktatási, kulturális és ifjúsági ügyekért felelős szóvivő. Részletes válaszában kifejtette, hogy „mivel az igazgatói testület tagjai kiválasztásánál a legfontosabb kritérium a szakértelem és tapasztalat volt, ezért valamennyi tagnak elkerülhetetlenül valamilyen formában külső érdekszférája is van”. A válasz szerint „ez nem problematikus, amennyiben a tagok igazgatósági tagként függetlenül cselekednek”, és „minden tagot személyes minőségében, nem pedig valamilyen szféra – legyen az magán- vagy politikai – képviselőjeként választottak”. Mcdonald hozzátette: Magyart a felsőoktatási reformból származó személyes tapasztalatai alapján választották, nem pedig bármely párt vagy érdekcsoport képviselőjeként. Sőt, Magyar Bálint szakértelmét és rátermettségét több magyar egyetemi rektor is megerősítette, beleértve a Magyar Rektori Konferencia elnökét, Rudas Imrét, nem is szólva az innovatív üzleti közösség prominens tagjáról, Bojár Gáborról, a Graphisoft alapítójáról.
Lapunkhoz utoljára a cseh Vladimir Spidla a foglalkoztatási, szociális ügyek és esélyegyenlőség területének szóvivőjétől, Katharina von Schnurbeintől érkezett, amelyből megtudtuk, hogy „A bizottság a rasszizmus és a diszkrimináció minden formáját elítéli”, és hogy a jogszabályok az esélyegyenlőséget mozdítják elő, miközben küzdenek a diszkrimináció ellen. A bizottság – olvasható a válaszban – figyeli e szabályok betartását minden tagállamban, és eljárást indít, ha egy tagország törvényei nem felelnek meg az európai jogrendnek. Ugyanakkor „nem kommentáljuk egy adott országbeli politikus kijelentését.”
Ez utóbbival kapcsolatban megkérdeztük a bizottságnál már hosszú évek óta dolgozó egyik beosztottat, aki névtelenséget kérve elmondta: az Európai Bizottság nyilván elfelejtette, hogy az unió minden intézménye kézzel-lábbal tiltakozott azért, mert annak idején úgy tűnt, az osztrák nép demokratikus döntése értelmében Jörg Haider pártja a koalíció tagja lesz.
origo.hu
Ezt gondolják „agyhalott”, „Soros-ügynök” társai Magyar Péterről
