Erdélyi kiszorítósdi

Nem okozott különösebb meglepetést az erdélyi magyar egyeztetés kudarca, hiszen a külső szemlélőnek az első pillanattól az volt a benyomása, hogy csupán szavakban kíván megállapodni az RMDSZ és ellenzéke. Ráadásul az utóbbi néhány hét süketek párbeszédére hajazó vitája nyomán már a közvélemény számára is nyilvánvalóvá vált: a Markó Béla vezette szövetségnek alternatívát állítók táborában sem szent a béke. Igaz, erre a Bukarestben tanult dörzsöltséggel játszott rá az RMDSZ, amely különböző, sajtónak szánt „kiszivárogtatás” révén igyekezett mélyíteni a Tőkés László és Szász Jenő között kétségtelenül létező, de korántsem áthidalhatatlan árkot. Persze nem csak Markóék leleményességére volt szükség ahhoz, hogy a tavaszi önkormányzati választások előtt még kétszereplős erdélyi tábor, mára háromszereplősre bővüljön. A református püspök és csapata egyezségpártiságával egyedül maradt, így a Magyar Polgári Párt (MPP) radikálisabb holdudvarától gyorsan megkapta az árulás vádját, igaz Tőkésék sem maradtak adósok: a tisztújító kongresszus elmaradása miatt a legitimitást kérték számon Szászékon.
Az RMDSZ többször is látványosan foglalt állást Tőkés mellett, jól tudva, hogy az európai parlamenti képviselőnek nincs szándékában elindulni a november 30-i romániai parlamenti választáson, így nem lehet ellenfél. Az MPP viszont valamilyen formában megméreti magát ősszel, a párt által indított vagy támogatott jelöltek azonban a részben szított ellentétek miatt aligha élvezik majd a püspök személyes segítségét a kampányban, ami komoly érvágást jelenthet számukra. A polgáriak a novemberi választások előtt alighanem a Fidesz aktív támogatásáról is lemondhatnak, hiszen Orbán Viktor az „új egység” jelszavával az erdélyi kiegyezést helyezte a középpontba az önkormányzati erőfelmérést követően, ezt azonban nem sikerült megvalósítani. Márpedig az MPP-nek igencsak elkelne a segítség, hiszen pártként esélytelenül indulna, a független jelöltek viszont ötvenszázalékos szavazói támogatottság esetén juthatnak csak mandátumhoz. Ez még a székelyföldi választókörzetekben is embert próbáló feladatot jelent.
Az RMDSZ az elmúlt hetekben, hónapokban kizárólag az ellenfél megosztására és ellehetetlenítésére koncentrált, a tárgyalások alatt egy pillanatig sem merült fel bármilyen koncepcióváltás, Markóék úgy viselkednek, mintha jól állna a szénájuk. Bár kormányon van a szövetség, az utóbbi egy évben egyetlen olyan fontos intézkedés sem született, amely a magyarokat, mint közösséget érintené. Míg a román pártokkal folyamatosan különböző politikai csoportérdekeket szem előtt tartó kompromisszumokat köt, addig magyar ellenfeleivel a legcsekélyebb engedményre sem hajlandó az RMDSZ vezetése. Ami pedig a retorikát illeti, a magyargyűlölő Nagy-Románia Pártnak talán az utóbbi tizenöt évben összesen nem volt része annyi RMDSZ-es szitokból, mint amennyit a Markó-hívek Szász Jenőnek címeztek. A pozíciókért összezáró RMDSZ és a sikerre már türelmetlenül vágyó, belső vitáktól hangos ellenzéki oldal csatája folytatódik Erdélyben.