Megszületett az első magyar aranyérem! Örüljünk. És ne feledjük: az ember hovatartozását nem a törzs, a vérség, a származás vagy a lakhely dönti el. Talán csak az, hogy a Himnusz hallatán tud-e sírni.
Mindkét férfi öttusázónk leesett a lováról a versenyen. „A magas hegyre is ritkán lehet felmenni anélkül, hogy ne kellessen némelykor völgynek is ereszkedni” – mondta a legnagyobb magyar, mellesleg kitűnő lovas.
Az amerikai férfi és női 4x100 méteres futóváltó nem jutott be a fináléba, mert az utolsó váltáskor elejtették a botot. Néha az esélytelenebbnek kell továbbjutnia vagy győznie, mert különben teljesen kedveszegett lenne.
Nagy Imre, a forradalom miniszterelnöke mondta először 1953-ban, hogy „sportnagyhatalom vagyunk”. Ez érthető is volt Helsinki után. Most érjük be egy angol mondással: „Ez (az olimpia) nem volt a mi teánk!”
A pekingi olimpiát a gyász olimpiájaként jellemezte egyik sportvezetőnk. Nekem az a gyász, ha 180 utassal a fedélzetén felrobban a repülőgép, ártatlan embereket ölnek meg, vagy meghalnak a szeretteim. Honfitársaim gyengébb szereplése a nyári játékokon legföljebb szomorú. A fogalmak olyanok, mint a Code Napoleon. Úgy kell használnunk őket, mint a törvényeket.
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
