Hírvivőink keserves üzenetei

Ha azzal áltatjuk magunkat, hogy napjaink egynaposra csonkolt öttusája még mindig őrzi a hírvivő legendájának legalább a foszlányait, akkor, maradva ennél az allegóriánál, a mi futáraink bizony sem csütörtökön, sem pénteken nem értek volna célba. Lekaszabolták, pisztolypárbajban legyőzték, futásban és úszásban utolérték őket, és a fiúk még a lóról is lebucskáztak. Szikárabban fogalmazva: a férfiak után tegnap a nők is minden idők leggyengébb magyar olimpiai szereplését produkálták. Vörös Zsuzsanna 20., Gyenesei Leila 24. lett a 36-os mezőnyben.

A hölgyek esetében persze kissé túlzó megfogalmazás a „minden idők”, hiszen a szakág csak 2000-ben került be az ötkarikás programba, és Athén egyéni bajnoka, Vörös Zsuzsanna a sydneyi bemutatkozáskor a 15. lett. Másik pekingi indulónkban, Gyenesei Leilában ekkor még kósza ötletként sem vetődhetett fel, hogy valaha is köze lesz a pentatlonhoz, sőt, mindössze 2006-ban váltott át a sífutásról és a még korábban odahagyott triatlonról. Ami az ő dicsérete, az egyben sportága kritikája, hiszen az idei vb 6. helyezettjeként máris kiharcolta az olimpiai részvételt. Ha a fenti állítást visszájára fordítjuk, akkor pedig azt mondhatjuk, pekingi leszereplése legnagyobb sajnálatunkra valamelyest helyreállította a női öttusa renoméját. Gyenesei ugyanis mindössze 171 kört lőtt (ezzel 30. lett a 36 indulóból), vívásban 13 asszót nyert és 22-t vesztett (29. hely), és bár úszásban negyedikként csapott célba, a verseny érdemi szakaszára már ki is iratkozott.
Nagyobb baj, hogy Vörös Zsuzsa is. Athén bajnokáról, a 2003-as és 2004-es vb egyéni győzteséről még elfogultan sem állíthatjuk, hogy favoritként érkezett Pekingbe – ha végiggondoljuk, némely kajakoson, kenuson kívül egyetlen magyar induló sem volt előzetesen fő aranyvárományos –, hiszen az idei, budapesti világbajnokság egyéni versenyét a 17. helyen zárta, de természetesen bíztunk benne, hogy megtáltosodik. 182 körös lövészete és 12. helyezése még minden lehetőséget nyitva hagyott, 20 vívóveresége azonban az igazán kedvezőket végleg bezárta.
A sokadik sportágban támad az az érzésünk, hogy a versenyzőink képzése és felkészítése nem eredménycentrikus, így öttusában is óriási luxus, hogy a legjobban „fizető”, ráadásul a vetélytársaktól is drága pontokat rabló vívás csupán az egyik tusa az öt közül. Pedig fontosságáról legyen elég annyi, hogy tegnap az első és utolsó helyezett között vívásban 576, úszásban 252 pont volt a különbség.
A csütörtöki ítéletidő tökéletes kontrasztjaként ragyogó napsütésben, száraz pályán vágott neki a mezőny a negyedik felvonásnak, a lovaglásnak. Az összkép emellett azért is kedvezőbb volt, mert a nők mintha inkább engednék menni a lovakat, mint egy-két, az állatot uralni akaró, de arra képtelen férfi; márpedig a ló ritka intelligens lény, így ha normálisan rávezetik a számára egyáltalán nem magas akadályra, természetesen inkább átugorja azt, mintsem fájdalmat okozva magának fejjel beleállna vagy lábbal lerugdalná. Háborítatlanul elmélkedhettünk ilyesmin, mert számunkra már csak a bevezetőben említett tét maradt: Vörös vajon felül- vagy alulmúlja-e sydneyi tizenötödik helyét? A válasz sajnos alul lett. Önjáró lovával négy verőhibát vétett, futásban azonban be kellett érnie a 26. hellyel, ami az összetett 20. pozíciójába süllyesztette. Gyenesei meglepően jó lovaglása (1172 pont) és triatlonos múltjához méltatlan futása (25. hely) után lehorgonyzott huszonnegyediknek.
Ami szomorú, de még ennél is keservesebb, hogy így is kisebb csalódást okozott, mint az athéni címvédő.