A központi intézmények az utóbbi években rendszeresen átlépték előre meghatározott keretüket, s a költségvetési törvényekben meghatározottnál több száz milliárd forinttal többet költöttek, ennek ellenére a most bejelentett adóátrendezés forrásaként nem jön számításba a költséglefaragás. A kormányfő magyarázata szerint nincs realitása, hogy ebben a közszférában kiadáscsökkentésre kerüljön sor, mivel a kiadások háromnegyede bérre megy el. Korábban azonban Gyurcsány éppen a költségvetési szigortól és az intézményrendszer átalakításától várt pluszbevételeket, noha a beharangozott feszesség a költségvetési háttérintézményeknél távolról sem valósult meg az utóbbi években, s a 2006-tól szinte folyamatos átalakítások sem hoztak érdemi kiadáscsökkenést. 2006-ban rekordnagyságú volt a túlköltekezés: a költségvetési törvényben 3281 milliárd forintos keretet határoztak meg, ehelyett 3903 milliárd forintot költöttek el. Tavaly némileg javult a helyzet, de még mindig 454 milliárd volt a keretek túllépése. Az idén a Pénzügyminisztérium augusztus közepén közzétett becslése szerint várhatóan 120 milliárd forint lesz a költségtúllépés, ez azonban év végéig még növekedhet: a Kopint– Tárki legutóbbi konjunktúrajelentése szerint a költségvetési intézmények idei kimutatásait kockázatok terhelik, a túlköltés veszélye 2008-ban is fennáll. A központi költségvetési intézményrendszerről szóló számvevőszéki jelentés szerint nem megállapítható, hogy az utóbbi évek átalakításai nyomán sikerült-e bármilyen mértékű megtakarítást is elérni, sőt a 2008 márciusában közzétett jelentés leszögezi: az sem látható, hogy az átszervezések pontosan mennyibe kerültek a költségvetésnek. Az egyes minisztériumokat ellenőrző számvevőszéki jelentések azonban arra figyelmeztetnek, hogy nemcsak a spórolást nem sikerült érvényesíteni, de a feladat- és hatáskörök összekuszálásával gyakorlatilag konzerválták az alacsony hatékonyságot és a kiszámíthatatlanságot. Immár hatodik éve annak, hogy a költségvetési kiadási előirányzatokat nem sikerül betartani, s a központi kiadások az elbocsátások ellenére is növekednek. – Nem lehet megállapítani, hogy az előirányzatokat mennyivel haladják meg a tényleges kiadások, mert a költségvetési elszámolás rendszere nem teszi lehetővé a tisztánlátást – állapítja meg a Kopint tavaszi konjunktúrajelentése, leszögezve: a számlák kusza rendszerében elvész a felelősség arról, hogy melyik tárca lépte túl lényegesen a számára előírt működési kiadást.
Szakértők szerint jelentős öszszegeket lehetne még lefaragni a közkiadásokból, ám a rendezetlenség miatt átláthatatlan, hogy pontosan mennyit lehetne kivenni a szférából. A fejetlenség legjobb példája az államtitkári rendszer folyamatos változtatása: a takarékoskodásra való tekintettel korábban ugyan egybeolvasztották a politikai és közigazgatási államtitkári posztokat, ám a 2006 közepétől eltelt időszakban egyre több szakállamtitkárt neveztek ki, így a kiadások összességében csak növekedtek. A működési rendszerben nem érvényesül sem a költségvetési szigor, sem a teljesítményarányosság, miközben a költségvetési szerveknél képződött maradványok összege jelentősen lecsökkent. A pénzügyi tárca számításai szerint a mostani adóteher-átrendezés egyik forrása az egyensúlyi tartalékok képzése, az erre kalkulált 75 milliárd forint fedezete azonban a szürke- és feketegazdaság fehéredése lenne.
Nevelőszülőknél élő gyermekek gyűjtöttek meghatározó élményeket az ÁGOTA® Táborban
